Miután átadta neki az Aranylabdát, a France Football meginterjúvolta Harry Kane-t.
Nyolc nappal ezelőtt élete egyik legszebb estéjét élte át Harry Kane, amikor szoros versenyben megnyerte a labdarúgók közti legnagyobb egyéni elismerést, az Aranylabdát.
Miután kiizgulta, bulizott egy jót, megmutatta a díjat az Allianz Arena közönségének, a szezon viszont megy tovább. Utoljára reflektált tehát részletesen az eseményekre, mindezt a trófeát átadó France Football kérésére.
A győzelméről: Nem hiszem, hogy teljes mértékben felfogtam már, hogy mi történt velem. Őszintén szólva, nagyon nehéz teljesen értékelni egy ilyen fontos díj jelentőségét. Főleg úgy, ha a díjazott még aktívan focizik. Amikor az ember részt vesz ezeket az eseményeken, látja Cristiano Ronaldót és Lionel Messit, meg a többi nagyszerű legendát, akkor érti meg igazán. Van egy olyan érzésem, hogy a feleségem még nálam is jobban akarta ezt a díjat. Ezért voltam én is annyira ideges. Tudom ugyanis, hogy mennyi áldozatot hoz azért, hogy önmagam legjobb verziója lehessek. Gondolok itt a gyerekekről és a mindennapi otthoni feladatokról.
A győztes kihirdetésének pillanatáról: Nagyon ideges voltam, de tényleg. Szinte száguldott a pulzusom. Ez egészen másfajta nyomás, mint amit egy nagy meccs előtt érzel, ahol tudod, hogy jó játékkal vagy góllal hatással lehetsz a végeredményre. Abban a pillanatban, amikor Ronaldo éppen bejelenteni készült a győztest, úgy éreztem, mintha húsz percig húzná a dolgot. Amikor kimondta a nevemet, az összes érzelem egyszerre szakadt rám: a megkönnyebbülés, a boldogság… Hirtelen azt sem tudtam, hogyan reagáljak. Teljesen átjárt az élmény, korábban sosem tapasztaltam még ehhez foghatót.
Az esélyeiben való bizalmáról: Tudtam, hogy a Bayernhez igazolás lehetőséget ad a fejlődésre, és arra, hogy magasabb szintre emeljem a játékomat. Tudtam, hogy ha meg tudom őrizni a kiegyensúlyozottságomat, és ha továbbra is fejlődöm, jobb játékossá válok és még több gólt szerzek, akkor az Aranylabda reális célkitűzéssé válhat. Egyetlen szezon alatt 73 gólt szerezni egyszerűen hihetetlen. Németországban mindhárom trófeát megnyerni és harmadik helyen végezni a világbajnokságon… Tudom, hogy Angliával nem sikerült nyernünk, de eljutni addig a szakaszig így is nagy eredmény. Ráadásul a Bajnokok Ligája döntőjéhez is nagyon közel jártunk. Mindezen tényezők segítettek abban, hogy ez egy igazán rendkívüli szezon legyen. Ezek után már tudtam, hogy valódi esélyem van arra, hogy az Aranylabda favoritjai között legyek.
A játékáról Kylian Mbappéjéhoz és Lamine Yamaléhoz képest: Tudom, hogy az Aranylabda ahhoz a játékoshoz kerül, akiben van valami különleges – aki egy csellel, a gyorsaságával vagy egy zseniális villanással képes megfordítani egy mérkőzést. De számomra éppen ez teszi annyira különlegessé ezt az Aranylabdát: úgy érzem, a szavazók megértették, hogy a labdarúgás sokféle alkotóelemből áll. Ez az elismerés a rengeteg befektetett kemény munkát is díjazza. Egy csapat akkor igazán erős, ha a legjobb játékosai is készek elvégezni ezeket a feladatokat.
A kedvenc pillanatáról az előző szezonból: A mesterhármasom a Német Kupa döntőjében. A klub már hat éve nem nyerte meg ezt a sorozatot. A szezon elején célként tűztük ki. Az a döntő talán pályafutásom egyik legnagyszerűbb teljesítménye volt: felelősséget vállaltam azzal, hogy három gólt szereztem. Ez az emlék különösen kiemelkedik, mert tudom, mekkora jelentőséggel bírt ez a győzelem – nemcsak nekem, hanem mindenkinek itt, Münchenben.
Arról, hogy a világ legjobbjának érzi-e magát: Igen is, meg nem is. Igen, mert engem választottak meg az Aranylabda győztesének. Ugyanakkor ez nagyon szubjektív kérdés. Rengeteg nagyszerű futballista van. A 2026-os Aranylabda-ranglista első tíz helyezettje közül a szezon egy-egy pontján mindegyiküket a világ legjobbjának lehetett tekinteni. Most viszont már azt mondogatom magamban, hogy rendben, a legutóbbi szezonom hihetetlen volt, de tudok-e még ennél is jobbat nyújtani idén? Kívülről nézve jelenleg talán én vagyok a világ legjobb játékosa, de ez nem jár a fejemben. Továbblépek.
Arról, hogy az Aranylabda hatással van-e a róla alkotott képre: Valószínűleg igen, különösen abban a tekintetben, hogyan tekint rám a világ, és hogyan értékeli a pályafutásomat. Olyan korszakban élünk, amikor az ilyen egyéni elismerések számítanak az embereknek, és befolyásolják, miként ítélik meg egy labdarúgó szintjét. Ezt a pillanatot vagy ezt a szezont már soha senki nem veheti el tőlem. Úgy gondolom, egy ilyen díj megnyerésével kivívod a többiek és a szurkolók tiszteletét. Ez egészen biztos. Azonban nem hiszem, hogy megváltoztatná a hozzáállásomat. Függetlenül attól, mit érek el, mindig tovább akarok lépni. Mit tehetek még? Meg tudom nyerni az Aranylabdát kétszer egymás után? Én mindig is így álltam a dolgokhoz.
Végezetül a France Football megkérdezte tőle, hogy mikor fognak leülni a következő interjúra, mire Harry azt válaszolta, hogy „remélhetőleg a madridi Bajnokok Ligája-győzelem után”.