A Bajnokok Ligája ligaszakaszának 3. fordulójában a Bayern München az Arsenal csapatát fogadta.
Igazi rangadót rendeztek az Allianz Arenában – az angol bajnok látogatott a német duplázó otthonába. Egy olyan klub csapata látta vendégül a legutóbbi 14 (!) ligaszakaszos mérkőzését kivétel nélkül megnyerő londoniakat, amely 2013 óta (!) nem veszített ligaszakaszos/csoportkörös hazai meccset, a mostani európai topligás mezőnyben pedig egyedüliként hivatkozhatott magára veretlenként minden sorozatot figyelembe véve.
A szezon első akadályának több fontos játékosa hiányában ugrott neki a Bayern. Jamal Musiala továbbra is a combsérülése, Michael Olise a piros lapos eltiltása, Joshua Kimmich pedig a családjában történt haláleset miatt nem állt Vincent Kompany rendelkezésére. Már az pozitívumnak volt tekinthető, hogy a belga mester ott volt a csapattal, hiszen a hétfői és keddi edzést, valamint a sajtótájékoztatót is kihagyta, miután az RB Leipzig elleni 6-1-et is csak a háttérben ülve nézte végig a vírusos megbetegedése és lábfájdalmai miatt.
Ami a visszatérőket illeti, Manuel Neuer két meccs után átvette a helyét Jonas Urbigtól, míg Serge Gnabry először volt a kezdő tagja. Másképp igencsak felforgatottra sikeredett a tizenegy, hiszen együtt startolt Alphonso Davies, Konrad Laimer és Josip Stanišić, elöl pedig Lennart Karl vagy épp Luis Díaz helyett Ismael Saibari nevét olvashattuk: Laimer – Stanišić, Upamecano, Kim, Stanišić – Pavlović, Bischof – Gnabry, Saibari, Davies – Kane.
Nem túl határozottan kezdett a Bayern, így az Arsenalnak rögtön akadtak jó megindulásai. Más kérdés, hogy ezekből semmi érdemi nem jött össze. Hét perc játék után Bukayo Saka sérülést szenvedett, majd le kellett cserélni. A londoni csapat ászának kidőlése után a müncheniek is elkezdtek futballozni.
Ennek megfelelően az övék volt az első lehetőség is: Harry Kane varázslatos indításából Davies találta meg középen a társait, akik közül Gnabry tüzelt, csak épp egyenesen David Rayába. Kane egészen szenzációs labdákat osztogatott a mérkőzésen, azonban nem volt egyedül, ugyanis egy hasonlóan remek passzból a Saka helyére beállt Eberechi Eze vezetést szerzett az Arsenalnak. Millimétereken múlott a les, de a VAR-vizsgálat után bebizonyosodott, hogy szabályos találat született. Stanišić ragadt be felelőtlenül.
Kane viszont nem állt le – ó, korántsem. A 35. percben egy ügyes labdakihozatal után a félpályáról világklasszis módon ugratta ki Daviest, aki jobbal nem hibázott, és elgurította a játékszert Raya mellett. Nagyon kevesen számítottak arra, hogy a kanadai lesz a bal oldali támadó szélsőnk, de nagyszerűen sült el a húzás. Olyan önbizalommal focizik Phonzy, amit legutoljára talán 2020-ban láttunk tőle.
A szünetig még több ígéretes megindulásunk volt, de egyiknek sem sült el jól a vége, hol blokk, hol valamiféle elhamarkodott húzás miatt. Mindeközben a védelmünk sem unatkozott, ám az angolok ekkortájt már nem veszélyeztettek lövéssel, Kim Mindzse és Dayot Upamecano ugyanis lekapcsolta őket. Gnabry startja nem igazán ült, de a térfélcserénél nem őt kapta le az edző, hanem egyelőre ismeretlen okból (vélhetően erőnléti gondok miatt) Kimet, akit Jonathan Tah váltott.
Eseménydúsan indult a második játékrész. Neuer egy szögletnél lefejelt labdát szedett ki az alsó sarokból, majd miután kontrából elment a Bayern, Raya is bemutatott egy hasonló bravúrt. Upa járt közel a gólhoz, miután átfutotta az egész pályát. Nem sokkal később Stani mentett egy nagyot a kapu torkában.
A nagy hárításokat követően Jurriën Timber is kézzel ért labdába a tizenhatoson belül, de mivel ő védőjátékos, a bíró büntetőt ítélt. Természetesen az a Kane rúgta, aki az ő kacsóját is eltalálta – és természetesen bevágta a hálóba a labdát. Zsinórban tizedik meccsén volt eredményes a BL-ben. Gyakorlatilag 10/10-es teljesítményt nyújtott ezen a villanyfényes estén.
A 68. percben Saibari és Gnabry helyére beállt Díaz és Karl, akik igyekeztek új lendületet vinni a játékunkba, azonban erre nem igazán volt lehetőségük, mert az ellenfél kezdte birtokolni a labdát. Lucho később kisebb sérülést szenvedett. Nagyon fontos volt tehát, hogy kőkemény legyen a bajor hátvédfal, ami Upamecano vezetésével sokáig annak is bizonyult.
Még a kiválóan teljesítő védekező középpályásaink is csúsztak-másztak a vendég egyenlítés elkerülése érdekében, ám erőfeszítésük sikertelennek bizonyult: az Arsenal egyetlen egyszer tudott lefordulni, de akkor Declan Rice egy szép betöréssel az ötös sarkához futott, ahonnan ellőtte a labdát Neuer mellett. A kapitány a hosszabbításban még egy védést bemutatott, majd 2-2-es végeredménnyel lezárult a találkozó.
Tekintettel arra, hogy két kulcsemberünk is hiányzott, egyáltalán nem mondható rossz eredmények ez az iksz – továbbra is kár azért a Stavangerben elbukott két pontért. Több pozitívumot is elkönyvelhettünk: Upamecanóról és Daviesről is ki lehet jelenteni, hogy bombaformában teljesítenek. Kane-t pedig már egyszerűen nem lehet dicsérni, az egész világ labdarúgómezőnye fölött jár egy szinttel.
Nemzetközi csúcsmeccs után hazai rangadó következik: a Bayern a szomszédos tartomány első számú klubjává előlépő Freiburggal küzd meg, méghozzá a soron következő Bundesliga-forduló zárásaként, vasárnap késő délután. A BL-ben is újabb közönségcsalogató összecsapással folytatjuk: november 3-án a 2027-es döntő helyszínére, az Atlético Madridhoz utazunk. És addig még lesz egy Klassiker is.
Hajrá, Bayern!