18 éves csillagunkkal a DAZN készített interjút.
Bizony, még mindig csak 18. Lennart Karl első teljes profi szezonja egészen a legvégéig csodálatosan alakult. 39 mérkőzésen játszott, 9 gólt és 8 előkészítést jegyzett, azonban mielőtt a német válogatott fontos tagjaként nekivágott volna a világbajnokságnak, megsérült.
Többek között erről a balszerencsés eseményről, de sok minden másról is szó volt a legújabb interjújában.
A 2022-es Münchenbe igazolásáról: A szüleim eleinte nem voltak annyira meggyőzve, főleg anyukám. Viszont én attól a pillanattól kezdve, amikor szóba jött a Bayern, oda akartam szerződni. Amikor először bejártam a Campust, azt ismételgettem magamban, hogy meg fogom csinálni. Több ajánlatom is volt. Hiába nem egy véleményen voltunk a szüleimmel, én kijelentettem, hogy menni fog. 14 évesen költöztem el otthonról. Az első két hétben nagyon komolyan küzdöttem a honvággyal. Az járt a fejemben, hogy vajon sikerül-e. De aztán megismertem a srácokat a suliban, az események pedig onnantól kezdve felgyorsultak. Klassz időszak volt, mert minden nap fociztam és velük lóghattam.
A szülei meggyőzéséről: Végül úgyis az én döntésem volt. Elmagyaráztam, hogy a Bayernben akarom folytatni, mert egyszerűen a klub színeiben akarok játszani. Bayern-szurkolóként nőttem fel, ezért is voltam annyira biztos. Utána átgondolták a dolgot. Így indult az egész.
A madridi próbajátékáról: Kétszintes edzőtábor volt. Az első lépésként regisztrálni kellett, a legjobbak pedig bekerültek a második táborba. Majd az ottani legjobbakat meghívták a Bernabéuba. Így jutottam el oda.
Az első egy évéről a profik közt: Először úgy éreztem, nehéz lesz játéklehetőséghez jutnom. De amikor időnként becseréltek, bizonyítani tudtam az erősségeimet. Előbb-utóbb a kezdőbe is beneveztek. A Hoffenheim ellen kiosztottam az első gólpasszomat, aztán a Club Brugge elleni mérkőzésen négy-öt perc után betaláltam. Az járt a fejemben, hogy hihetetlenül gyorsan történnek a dolgok. Mindig is a Bajnokok Ligájáról álmodtam, majd szinte pillanatok alatt megszereztem az első góljaimat, asszisztjaimat és bemutattam az első jó teljesítményeimet.
A Bayern játékosait körülvevő médiafigyelemről: Már megfigyeltem, hogy a közösségi média időnként elég kemény tud lenni. Persze ha nagy formában vagy, jó ránézni, azonban amikor az első hullámvölgyekbe kerülsz, bebizonyosodik, hogy elég nehéz tud lenni, még egy 17 éves focistának is. Meg kell találni a legjobb módszert arra, hogy az ember miként bírkózik meg ezzel. Nekem is volt már egy hat-hét meccsen át tartó szériám, amikor én is elégedetlen voltam magammal, és egész egyszerűen nem tudtam lendületbe kerülni. Akkor kemény volt.
A kiváló rúgótechnikájáról: Az U17-eseknél kezdődött, amikor rengeteg egyéni gyakorlatot végeztem, hogy fejlesszem a lövéseimet. Azóta minden egyes edzés után gyakorlom a kapura lövéseket, a befelé cselezéseket és a hosszú felső célzását.
A világbajnokság előtti sérüléséről: Amikor megsérültem, az első másodperctől kezdve tudtam, hogy valami nem jó. Nem tudtam normálisan a lábamra állni. Odajöttek a srácok, aztán az edző is. Azt mondták, hogy legyek óvatos, és hogy valószínűleg semmi komoly nem történt. Én viszont már akkor tudtam, hogy mindennek vége. Azután lezajlott a vizsgálat és megjött az eredmény: izomszakadás. Egyből arra gondoltam, hogy ilyen nincs. Már aznap elhagytam a csapatot, és csak az járt a fejemben, hogy mégis hogyan történhetett ez. Ki kellett hagynom az első vébémet, mindezt 18 évesen. Az első hetek rendkívül nehezen alakultak. A barátaim rendszeresen meglátogattak, akárcsak a családom, és ez nagyon fontos volt számomra. Aztán két-három hétre elutaztam nyaralni. Akkor tudtam lehiggadni és elfogadni a történteket. Idővel befejeztem a rehabilitációmat és újra pályára léptem.
Michael Oliséről: Nagyon különleges érzés tőle tanulni. Mindig figyelem, mit csinál. Nyilván megvannak az én képességeim is, és azon belül olyanok, amikben nem annyira jó, mint én, de ő szinte mindenre képes. Igazán lenyűgöző dolgokra képes. Ahogyan mozog, meg ilyesmik, világklasszis.
Az Aleksandar Pavlovićcsal és Tom Bischoffal közös barátságáról: Folyamatosan beszélgetünk – a pályán és azon kívül is. Fontosnak és nagyszerűnek tartom, hogy együtt dolgozhatok ezekkel a srácokkal. Topjátékosok és szerencsére a keret legfiatalabb tagjai, mert amúgy rajtuk kívül csak idősebbek vannak.
Vincent Kompanyról: Nem beszél olyan gyakran a fiúkkal. Leginkább csak a videóelemzések során szokott. Elmagyarázza nekünk, hogy mi nem tetszett neki, mi pedig megpróbáljuk a pályára vinni, amit mond. Rám egyáltalán nem helyez nyomást. Ezt a legtöbb interjújában is elmondja. Én éppen ezért gondolom úgy, hogy igazi csúcsedző. Remekül végzi dolgát minden téren, főleg a fiatalokkal kapcsolatban, akik épphogy feljöttek az utánpótlásból.
Példaképéről, Lionel Messiről: A magasságom az övé, az tuti [nevet]. Nagyon, nagyon szeretem azt, ahogyan játszott. Kiemelkedő futballista. Rengeteg videót láttam róla. Óriási példaképem. A legnagyobb a fociban. Ugyanolyan cselezőkészséget akarok, mint amire ő képes.