A Bayern profikeretének legújabb tagja, Frans Krätzig adott interjút a klub hivatalos magazinjának, a Säbener 51-nek!
Már túl van bemutatkozásán, a Német Kupában pedig meglőtte első találatát Frans Krätzig, 20 esztendős sokoldalú tehetségünk, aki nyár eleje óta megállás nélkül a nagyokkal edz és folyamatosan Bayern München keretének tagja. Eddig összesen kb. 100 percet töltött a pályán, de máris látszik, hogy erősítése a csapatnak.
Október 6-án alá is írta első profi szerződését és 2027-ig kötelezte el magát a klubhoz. 2017-ben az egyik első növendékként csatlakozott a Bayern Campushoz szülővárosa egyesületétől, az 1. FC Nürnbergtől. Az akadémiáról, a családjáról, a posztjáról és az egyik példaképéről is beszélt a most megjelenő interjúban.
A Liverpool ellen lőtt bombájával csinált először nevet magának.
Arról, hogy miért s-sel írja a keresztnevét: Nincs különösebb oka. Egyszer azt olvastam, hogy holland eredete lehet, de nem erről van szó. A szüleim nagyon kedvelték a Franz nevet, ugyanakkor szerettek volna valami egyedit. Ezért van így írva.
A Bayern Campusról: Nem sok minden volt nálam, amikor megérkeztem. Egy nagy bőrönd és egy tornazsák, ennyi. Emlékszem, az első napomon mennyire nagy hatással volt rám a hely. Ha 14 évesen odaköltözöl, minden óriásinak tűnik. Az első naptól kezdve éreztem az ereimben a Bayern-DNS-t és hamar rájöttem, hogy itt csakis a győzelemről, a győzelemről és a győzelemről minden. Ezt azért is volt jó megtapasztalni, mert fiatal koromtól megtanultam, hogyan kezeljem a nyomást. Az első meccsemig csak a tévében láttam a Bayern-címert, onnantól kezdve viszont ott virított a mezem bal oldalán. Hihetetlen érzés volt.
Arról, hogy (kölcsönben lévő kapusunk, a Münsterben focizó) Jojo Schenk szerint az ő szobája volt a baráti társasága találkozási helye a Campuson: A keddek és a szerdák a Bajnokok Ligájáról szóltak, a hétvége pedig a Bundesligáról. A köztes napokon videójátékoztunk. Rengeteg klassz esténk volt. Egyébként a legtágasabb szobát mindig annak adták a következő évben, aki a legnagyobb rendben tartotta a sajátját. Szóval kiérdemeltem!
Egy emlékezetes pillanatról: Bújócskáztunk. Az egész Campus területén el lehetett bújni, beleértve az edzőtermeket és az irodákat is. Egészen éjjelig ment a dolog. Az egyikünk belógott a mikrofonhoz, bekapcsolta a hangszórókat és azt kiabálta bele, hogy „Én vagyok a Campus szelleme!”
Kemény kép.
Arról, hogy sokaknak nem jön össze az áttörés és miként kezeli az ebből fakadó nyomást: A fiatalabb korosztályokban még nem realizálja az ember, mennyire teljesítményalapú minden. A nyomást az U17-es és az U19-es csapat óta érzem igazán. Vannak időszakok, amikor azon gondolkodok, hogy rendben, hogy ezt akartam csinálni egész életemben, de mi van akkor, ha mégsem jön össze a dolog. A második U19-eseknél töltött szezonomban hét hónapra kidőltem. Ez elképesztően sok idő, éppen ezért rengeteg dolgon tudtam gondolkodni. Visszatérek-e? Milyen lenne újra otthon élni? Milyen tanulmányok érdekelnének? Az akkori edzőm, Danny Galm nagyon sokat segített nekem és támogatott engem.
Arról, hogy milyen B tervei vannak: A szüleim kreatív dolgokkal foglalkoznak. A belsőépítészet például opció lehet, hiszen mindig is érdekelt. Szerintem jó, ha van egy olyan dolog, amivel le tudod magad kötni a futball mellett. Elkezdtem egy kurzust tavaly, most fogom befejezni. A címe Sportmenedzsment a labdarúgásban. Viszont közben rájöttem arra is, hogy nem járhat az agyam folyton a focin.
Arról, hogy legtöbben az elszántsága miatt dicsérik: Az egész családom nagyon nyitott és közvetlen. Hamar megtanultam tehát, mennyire fontos a barátságosság és az erkölcs az életben. Emellett fontos még, hogy fiatalon kellett megtalálnom az utamat. Szóval ezeknek a keveréke miatt lehet. A nevelésem és a korai függetlenedésem miatt. Otthon arra tanítottak, hogy alázatos maradjak és sose legyek arrogáns. Ugyanakkor a focipályán szükséged van egy egészséges szintű önbizalomra is, főleg ha a Bayernnél akarsz érvényesülni. Remélem, a szüleimnek tetszeni fog ez a válasz, ha elolvassák!
Kimmich az egyik példaképe.
Arról, hogy középpályásként kezdte, de végül balhátvéd lett belőle: Erről Holger Seitzt (a tartalékcsapat vezetőedzőjét) kell kérdezni. David Herold télen kölcsönben Ausztriába igazolt és mivel ez a poszt szűkös volt, Seitz úgy döntött, kipróbál a védelem bal oldalán. Az első edzésen elmagyarázta nekem, mit vár el tőlem azon a poszton és onnantól kezdve minden zökkenőmentesen alakult. Szeretem ezt a szerepkört, de nem akarom azt sem kizárni, hogy újra hatosként, nyolcasként vagy tízesként focizzak.
Arról, hogy Philipp Lahm és Joshua Kimmich is hasonlóan kezdte: Joshua Kimmich egy igazán nagyszerű példakép. Néha, amikor ott állok mellette az edzésen és látom, hogy mennyire feltüzeli magát minden tréningen és mennyire meg akar nyerni minden egyes edzőmeccset, azt gondolom magamban, hogy én is ilyen akarok lenni és hogy ezért focizunk.
