A mi szemszögünkből a lehető legrosszabb forgatókönyv érvényesült kedd este Manchesterben, a Bayern ugyanis csúnya, 3-0-ás vereséget szenvedett a Manchester City ellen a BL-negyeddöntő odavágóján. De elemezzük is ki, hogyan történhetett mindez.
Kompakt bajor védekezés kijátszva
A Manchester City egy 3-2-4-1-es felállással lépett pályára, Stones ugyanis nem középhátvédként játszott, hanem szűrőként Rodri társaságában. A 3 védős felállás így az Akajni-Rúben Dias-Aké trióból állt, elől pedig egy rendkívül offenzív gárda, a Bernardo Silva-De Bruyne-Gündögan-Grealish négyes operált Haaland mögött. A Bayern ezzel szemben a Tuchel érkezése óta standarddá váló, 4-2-3-1-es hadrendben állt fel, amelyben Müller helyett Musiala kezdett támadó középpályásként, a sérült Choupo-Moting posztján pedig ezúttal is Gnabry kapott lehetőséget 9-esként.
Védekezésben a Bayern szintén a 4-2-3-1-es formációt alkalmazta, annyi különbséggel, hogy a szélsők – Sané és Coman – sokkal beljebb húzódtak a pályán. Tuchel célja ezzel a taktikával az volt, hogy megakadályozza a City labdabirtoklásban megszokott dominanciáját a középpályán. Sané és Coman tehát kvázi belső középpályásként működtek védekezés során. Az alábbi ábrán jól látható, hogy így a 4 manchesteri középpályásra – Stones, Rodri, De Bruyne és Gündogan – 5 müncheni játékos – Kimmich, Goretzka, Sané, Musiala és Coman – is jut.
Rúben Dias számára így az egyetlen biztonságos passzolási lehetőség Akanji vagy Aké volt. Az alábbi képen megfigyelhető, hogy a szélre kiadott labdát követően Coman azonnal kihúzódni letámadni a labdás Akanjit. Ezzel azonban nem bomlik meg a Bayern kompakt védekezése, a létszámfölény miatt ugyanis Musiala nyugodtan átveheti Coman helyét Stones fogásában. Így a 4 manchesteri középpályásra még mindig 4 müncheni játékos jut. Azzal pedig, hogy Davies megtámadja a jobbszélsőt Bernardo Silva személyében, Akanji számára az egyetlen lehetséges megoldás a hazaadott labda Ederson számára.
A City ezt a problémát azzal küszöbölte ki, hogy az egyik védekező középpályás – Stones vagy Rodri – visszalépett a védelembe, magával víve az ő rá figyelő bajor játékost. Ez egyenesen azt eredményezte, hogy több terület nyílt meg a hazaiak számára a középpályán. Az alább jelenet jó példa erre: labdakihozatal során Rodri visszalép a védelembe Rúben Dias mellé, akit szorosan követ az ő rá figyelő Musiala. Ezzel máris több terület nyílik meg a City számára a középpályán, ahová Rodri helyére Gündogan is visszább lép labdát kérni. Sőt, még Haaland is hátrább húzódik, extra passzolási lehetőséget biztosítva a csapattársak számára. A norvég csatár üresen is marad a középkörben, így könnyedén labdát kaphat Rúben Dias-tól az üres passzsávban. Labdaátvételt követően pedig azonnal meg is indíthatja a gyors támadást a Bayern kapuja felé.
Erőltetett manchesteri szélső játék
A Bayern középre helyezett védekezését kihasználva a City elsősorban a széleken erőltette a támadásait. Az alábbi ábrán megfigyelhető, hogy De Bruyne középről teljesen kihúzódik a pálya szélére, hogy labdát kapjon Akanji-tól. A belgára eredetileg Goretzka figyelt középen, de azzal, hogy Haaland visszalép középre, Leon kénytelen a norvég csatárt fogni, de Bruyne így teljesen üresen kaphat labdát a szélen. Ezzel pedig a City létszámfölénybe is kerül a pálya ezen részén, mivel a de Bruyne-Bernardo Silva párosra müncheni részről csak Davies marad egyedül.
Abban az esetben pedig, ha Davies a helyén maradt és Bernardo Silva-ra figyelve nem támadta meg de Bruyne-t, a belga irányító senkitől nem zavartatva ívelhette be a labdát középre, amelyre Haaland, Gündogan és Grealish személyében 3 csapattársa is érkezett. A City ezekből a beadásokból többször is veszélyt generált a Bayern tizenhatosán belül.
Azzal pedig, hogy a City egyik középpályása – de Bruyne vagy Gündogan – rendszeresen kihúzódott a szélre labdát kérni, a Bayern kénytelen volt teljesen áttolni a védekezését arra az oldalra, amivel a túloldalon teljesen üres területek nyíltak meg. Az alábbi képen észrevehető, ahogy de Bruyne a mozgásával magával viszi Goretzkát, Haaland Kimmich-et, Gündogan pedig Sanét és Pavard-ot, a bal oldalon így Grealish teljesen üresen kaphat keresztlabdát Stones-tól és lódulhat meg a kapu felé.
Agresszív, de veszélyes manchesteri letámadás
Az ellenfélhez hasonlóan a Bayern is 3 védős rendszerre állt át támadásépítés során azáltal, hogy Pavard behúzódott középre az Upamecano-de Ligt páros mellé. A City azonban sokkal agresszívebb letámadást folytatott. Az alábbi jelenet jól szemlélteti ezt: az összes müncheni hátvédet megtámadja egy-egy ellenfél (Grealish-Pavard, Haaland-Upamecano, de Bruyne-de Ligt, Davies-Bernardo Silva), sőt a Kimmich-Goretzka tengelyre is nyomást gyakorol a Rodri-Gündogan duó. Ez a Guardiola-féle emberfogásos presszing rendkívül megnehezítette a Bayern rövid passzos labdakihozatalát.
Ez az emberfogásos presszing azonban időként komoly problémákat okozott a City védekezésében is. De Bruyne előrenyomulása miatt ugyanis a Bayern létszámfölénybe került a középpályán azáltal, hogy Musiala és Gnabry is visszább lépett segíteni, ezzel pedig a Rodri-Gündogan párosnak egyszerre 4 müncheni ellenfélre kellett figyelnie. Emiatt Stones és Rúben Dias is gyakran ki kellett mozduljon embert fogni a védelem tengelyéből. Ez viszont hatalmas üres területeket generált a hazaiak védelmében, ahová a bajor szélsők – Sané és Coman – gyorsaságukat kihasználva könnyedén be tudtak sprintelni.
Ennek eredményeként vertikális támadójátékának köszönhetően a Bayern rendszeresen meg tudta bontani a City középpályáját és azonnal megindíthatta a gyors támadást a hazaiak kapuja felé. Ezek a gyors támadások azonban a folyamatos pontatlanság és tanácstalanság miatt sajnos nem vezettek eredményre.
Az Upamecano-faktor
Ebben a sikeres labdakihozatalban kulcsszerepet játszott Upamecano, nem is csoda, hogy müncheni oldalon az ő nevéhez köthető a legtöbb labdaérintés. A francia hátvéd időnként az előtte lévő üres terület miatt többször is meglódult előre a labdával, még nagyobb létszámfölényt kialakítva ezzel a középpályán. Az alábbi ábrán jól látható, hogy Upa Haaland-ot lerázva már az ellenfél térfelére lép át. Ez egyenesen arra készteti Grealish-t, hogy megtámadja és megállítsa őt, ezzel viszont üres terület nyílik meg Pavard előtt is a jobb oldalon.
Mindez viszonylag jól és hatékonyan működött, egészen eddig a szarvashibáig…
Guardiola-Tuchel taktikai sakkmeccs
A City ezt a problémát azáltal oldotta meg, hogy 4-4-2-es felállásra állt át védekezésben, ahol a két támadó, de Bruyne és Haaland sokkal passzívabban játszottak és nem a hátvédeket támadták meg, hanem a Kimmich-Goretzka tengelyre figyeltek. Ennek köszönhetően a Rodri-Gündogan duó is visszább tudott lépni és ráállhatott a Musiala-Gnabry párosra.
A Bayern erre azonnal reagált azáltal, hogy a szélsőhátvédek – Pavard és Davies – előrenyomultak, amelynek köszönhetően a szélsők – Sané és Coman – beljebb húzódhattak, fenntartva a müncheni létszámfölényt a pálya középső részén. Adott esetben pedig a szélen próbálkoztak csalitámadást építeni. Az alábbi képen megfigyelhető, hogy a City erre reagálva mennyire áttolja a védekezését arra az oldalra. Ezzel viszont Musiala teljesen üresen marad a túloldalon és senkitől nem zavartatva kaphat labdát a csapattársaktól, megindítva utána a gyors támadást.
Szóval Guardiolának erre a problémára is reagálnia kellett. A City ugyan megtartotta a 3 támadóval történő agresszív és emberfogásos letámadást, de annyi különbséggel, hogy a jobb oldalon de Bruyne helyett Bernardo Silva presszingelt, ennek köszönhetően pedig a belga irányító behúzódhatott középre csapattársa, Haaland mögé, amivel sikerült lefedni a Bayern létszámfölényét a középpályán.
Tuchel is rögtön reagált erre a problémára. Az előre húzódó Bernardo Silva mögött maradó Davies ugyanis az üres passzsávnak köszönhetően könnyedén labdát kaphatott Upától, akit így Akanji volt kénytelen megtámadni a védelemből kilépve. Ezzel pedig borult a City egész védelme, mivel a hiányzó ember miatt ki kellett tolnia a védekezését a jobb oldalra, így viszont Sané maradt teljesen üresen a jobbszélen és kaphatott direkt keresztlabdát kanadai csapattársától.
Mindemellett Tuchel egy másik megoldást is kitalált arra, hogy a Bayern kiszabaduljon a City agresszív letámadásából. Ez pedig azáltal valósult meg, hogy Kimmich rendre visszalépett a belső védők közé labdát kérni, így Pavard előrébb húzódhatott a jobb oldalon és őt fogó ember hiányában teljesen üresen kaphatott labdát hátulról és indulhatott meg előre, veszélyes helyzetet generálva ezáltal. Az alábbi jelenet jó példa erre.
Összefoglalva
A drasztikus különbségű eredmény ellenére ezt a párharcot is ugyanúgy kemény taktikai csata jellemezte, amely a Bayern részéről a kompakt védekezésben és a középpályára irányított létszámfölény kialakításában, a City részéről pedig az erőltetett szélső játékban és az agresszív, emberfogásos letámadásban nyilvánult meg. Kvázi egy taktikai sakkmeccset láthattunk Tuchel és Guardiola között, ahol most sajnos utóbbi adta a mattot. Tuchel és mi, Bayern szurkolók pedig leginkább azért bánkódhatunk, mert ezt a 3 gólos különbséget – amelyet szinte lehetetlen lesz ledolgozni a müncheni visszavágón – elsősorban nem a taktikai malőrök, hanem az egyéni szarvashibák alakították ki. A focit viszont gólra játsszák és taktika ide vagy oda, jövő szerdán igazi csodára lesz szükségünk…
