Szombat este Thomas Tuchel magabiztos és megérdemelt 4-2-es győzelemmel debütált a Bayern kispadján korábbi csapata, a Borussia Dortmund ellen. Ezzel a sikerrel kedvenceink visszavették a vezetést a Bundesligában és 2 pontos előnyre tettek szert a riválissal szemben, 8 fordulóval a vége előtt. De elemezzük is ki, hogyan sikerült mindez.
Standard bajor felállás
A Bayern 4 védős felállásban lépett pályára a standard 4-2-3-1-es formációban, amelyben Pavard játszott jobbhátvédként, Sané és Coman pedig a széleken, a szélső játékot erőltetve ezáltal. A Dortmund ezzel szemben egy 4-5-1-es rendszerrel operált, ahol a Can-Bellingham-Guerreiro trió révén igyekezett létszámfölényt kialakítani a középpályán és már a pálya középső harmadában elfojtani a müncheniek támadásait.
A Bayern labdakihozatala során ez a 4-2-3-1-es felállás egy 4-1-4-1-es formációvá módosult azáltal, hogy Goretzka feljebb húzódott a középpályán, egészen Müller mellé. Ezzel támadásban Kimmich maradt az egyedüli szűrő játékos a müncheni oldalon. A Dortmund ezt észrevéve igyekezett a letámadását Joshua köré építeni egy rendkívül középközpontú presszing révén, amelyben a hátvédsor is egészen a felezővonalig tolta fel a védekezését.
A gyors bajor szélsők miatt azonban a Dortmund kénytelen volt hátrébb húzni a védekezését. Ez egyenesen azt eredményezte, hogy Kimmich teljesen üresen a középpályán és senkitől nem zavartatva diktálhatta a Bayern támadásépítését – amelyre egyébként a mérkőzés során elég gyakran volt példa. Ezt remekül alátámasztják Joshua kiemelkedő statisztikái is – 85 labdaérintés, 69 passz és 91%-os passzpontosság – aki ezzel a legtöbb labdaérintést és átadást jegyezte a mezőnyben.
A BVB ezt a problémát azáltal akarta megoldani, hogy az egyik belső középpályása – Bellingham vagy Guerreiro – feljebb húzódott és teljesen ráállt Kimmich-re, hogy ne kaphasson labdát, miközben a szélsők – Brandt és Reus – beljebb húzódtak, amely által inkább egy 4-4-1-1-es rendszerre álltak át. A Müller-Goretzka párosra így 4 dortmundi játékos is jutott a középpályán.
Szétbontott dortmundi középpálya
Tuchel a túltöltött dortmundi középpályát a szélsőhátvédek – Pavard és Davies – segítségével bontotta szét, akik támadásépítés során nem mindig vonultak fel a felezővonalig, hanem Kimmich-el egy vonalban maradtak. Mivel pedig a BVB szélsői, Brandt és Reus rendszeresen behúzódtak középre segíteni, Pavard és Davies teljesen üresen kaphattak labdát Kimmich-től a széleken. Ez pedig arra kényszerítette a Brand-Reus párost, hogy ismét kihúzódjon a szélekre, amivel viszont megbomlott a túltöltött és egyensúlyban lévő dortmundi középpálya, amelyen a Bayern így a gyors, vertikális és szélső játékának köszönhetően könnyedén át tudott gázolni.
A Bayern labdakihozatalában Upamecano is nagy szerepet játszott, aki presszing vagy passzolási lehetőség hiányában gond nélkül meglódulhatott előre a védelemből. Az alábbi ábrán jól látható, ahogy a francia hátvéd egyedül megindulva hozza ki a labdát, majd azt a középen teljesen üresen maradó Goretzka irányába továbbítja, amellyel Leon azonnal meg is indíthatta a gyors támadást.
Erőltetett szélső játék
A Bayern erő- és taktikai fölénye elől is megnyilvánult, ahol többször is létszámfölényt tudtak kialakítani a pálya egyes pontjain. Mivel a Dortmund szélsőhátvédjei – Wolf és Ryerson – rendre beljebb húzódtak, hogy fenntartsák a kompakt védekezést, a müncheni szélsők – Sané és Coman – teljesen üresen kaphattak labdát az oldalvonal mellett és indíthattak támadást. Mindeközben a szélsőhátvédek – Pavard és Davies – továbbra is belső középpályásként operáltak Kimmich gyűrűjében, így Müller és Goretzka nyugodtan előre húzódhattak a tizenhatos közelébe támadás során.
Agresszív presszing kimaxolva
A Bayern összességében nemcsak labdával, hanem anélkül is remekelt a pályán. A Dortmund általában rövid passzokkal indította a labdakihozatalát, mélyen visszahúzódó védelemmel. A müncheniek az alapformációban – 4-2-3-1 – védekeztek, annyi különbséggel, hogy a szélsők – Sané és Coman sokkal beljebb helyezkedtek a pályán annak érdekében, hogy elzárják a passzsávokat a túltöltött dortmundi középpálya elől.
Mihelyt az egyik dortmundi belső védő – Süle vagy Schlotterbeck – megkapta a labdát Kobel kapustól, Choupo-Moting rögtön meg is támadta őt. Mivel pedig a középpályások sem tudtak labdát kapni a behúzódó bajor szélsők miatt, az egyetlen biztonságos átadás a szélsőhátvédek – Wolf és Ryerson – felé irányult. De ahogy ők labdát kaptak, rájuk Sané és Coman mozdultak ki azonnali hatállyal. Ez okozta azt, hogy a Bayern nagyon sokszor szerzett labdát a BVB tizenhatosa körül – főleg az első félidőben. Ilyen szituációból született például a 3. müncheni gól is.
Veszélybe sodort védelem
A bal oldalon időnként sikeresebb volt a Dortmund labdakihozatala, mivel azon a szélen a Bayern jóval agresszívebb presszinget folytatott. A BVB ezt kihasználva igyekezett létszámfölényt kialakítani azáltal, hogy Reus mellé Guerreiro is kihúzódott segíteni, megnehezítve ezzel a bajor védekezést. Az alábbi képen megfigyelhető, hogy Guerreiro kihúzódása miatt Reus teljesen üresen marad (fehér kör), mivel a Pavard kénytelen a portugálra figyelni. A dortmundi klubikonra így Upamecano kénytelen kilépni (hosszú piros nyíl), aki mögött emiatt hatalmas üres terület marad. Ezt észrevéve pedig Bellingham szemfülesen be is sprintel a Bayern védelme mögé (rövid piros nyíl).
Kiváló átmenet védekezésből támadásba
A Bayern azonban az egész meccs során jeleskedett a védekezésből támadásba való átmenetben. A dortmundi támadások során ugyanis a szélsőhátvédek – Wolf és Ryerson – gyakran előrehúzódtak segíteni, így a két belső védő – Süle és Schlotterbeck – mellett egyedül csak Can maradt hátul védekezni szűrőként. Labdaszerzést követően így hatalmas üres területek nyíltak meg a Bayern játékosai előtt, különösen a széleken, ahol Sané és Coman – miután labdát kaptak a Müller-Goretzka párostól – zavartalanul sprintelhettek az ellenfél kapujáig. Ez pedig óriási zűrzavart okozott a Dortmund védelmében, szerencséjükre viszont ez gólokban nem nagyon nyilvánult meg a sok elpuskázott helyzet miatt.
Összefoglalva
Összességében a Dortmund ismét nem tudott mit kezdeni a Bayern okozta nagy nyomással, kedvenceink így megérdemelten nyertek meg egy újabb Klassikert. A késői vendég gólok kissé elcsúfították az eredményt és jelezték, hogy azért vannak még csiszolandó hibák. De így is kijelenthető, hogy Tuchel taktikai zsenialitásának köszönhetően pár nap alatt megtalálta az ellenszert a rivális ellen, amellyel rögtön a debütálásával a müncheni oldalra billentette a mérleg nyelvét a bajnoki címért folytatott harcban. Ez alapján bizakodhatunk, hogy edzőváltás ide vagy oda, Tuchel vezetésével még komolyabban felcsillant a triplázás reménye, már ebben a szezonban.
