Elemzés

Mágnestábla: Niko Kovac taktikai fegyverei

Közzétette: Bodó Szabolcs

Ekkor: 2022.08.13.

Vasárnap késő délután a Wolfsburg látogat az Allianz Arénába a Bundesliga 2. fordulójában, élükön Niko Kovac új vezetőedzővel. Ennek apropóján vessünk egy pillantást arra, milyen taktikai fegyverei vannak a a Bayern korábbi trénerének, amelyek kihívást és problémát okozhatnak kedvenceink számára.

Visszatérés Németországba

Egy csalódáskeltő 2021/22-es szezon után a Wolfsburg vezetősége az edzőváltás mellett döntött, a csapat élén csupán egy szűk idényt regnáló Florian Kohfeldt helyére a Bayern korábbi játékosa és vezetőedzője, Niko Kovac érkezett a Farkasok kispadjára. A klub 3 éves, egészen 2025 júniusáig szóló szerződést kötöttek a berlini születésű horvát trénerrel. Lesz is tennivalója bőven Niko-nak, a Wolfsburg  ugyanis az előző szezonban a Bundesligában csupán az alsóházi 12. helyen zárta az idényt, a Német-Kupában pedig már az 1. fordulóban kiesett a negyedosztályú (!) Preußen Münster csapata ellen.

Annak ellenére, hogy a Monaco már január 1-én menesztette a horvát trénert – állítólag azért, mert nem jött ki jól a francia klub sportigazgatójával – Kovac viszonylag sikeres időszakot tudhat maga mögött a Hercegségben. Első szezonjában, a 2020/21-es idényben úgy vette át a csapatot, hogy az kieső helyen volt, a szezon végére azonban bajnoki esélyessé varázsolta őket, irányítása alatt a Monaco ugyanis meccseinek közel kétharmadát (63%) megnyerve azt az idényt végül a dobogó 3. (!) fokán zárta a francia elsőosztályban. Legnagyobb edzői sikereit Niko azonban a Németországban érte el, ahol 2018-ban a Frankfurt vezetőedzőjeként Német-Kupát, 2019-ben pedig a Bayern kispadján Bundesligát nyert. E kis áttekintő után lássuk tehát, melyek Kovac taktikai fegyverei, amellyel a Wolfsburg problémát okozhat a Bayern számára vasárnap.

Variált felállás

Niko Kovac egy olyan edző, aki szeret variálni a felállás terén, ennek taktikai hátterében az áll, hogy csapata meccs közben is az ellenfél játékstílusához alkalmazkodva gyorsan tudjon hadrendet váltani – csakúgy, mint ahogy azt jelenleg Nagelsmann is teszi Münchenben. Az alábbi ábrákon megfigyelhető, hogy a horvát tréner mennyiféle formációt alkalmazott minden egyes szezonjában – százalékokban kifejezve.

A 2017/18-as szezonban a Frankfurt vezetőedzőjeként Kovac leginkább 3 védős rendszert alkalmazott. Az alapformáció a 3-5-2 volt (27%), de ez a meccsek közben többször is változott, hol 3-4-1-2-es (13%), hol 3-4-2-1-es (10%), hol 3-4-3-as (7%), hol 3-5-1-1-es (1%) hadrenddé formálódva át. Kisebb mértékben ugyan, de 4 védős felállást is alkalmazott, amely a 4-2-3-1-es (6%), a 4-1-4-1-es (2%) illetve emberhátrányban a 4-4-1-es (2%) formációból állt. Összesen tehát Kovac egyetlen szezon alatt 9 féle felállást is pályára küldött Frankfurtban.

A 2018/19-es idényben a Bayern mestereként Kovac javarészt a 4-2-3-1-es hadrendet küldte pályára (40%). A 3-5-2 -es felállást ugyanis nem nagyon tudta magával hozni Frankfurtból, mivel csatár poszton egyedüliként Robert Lewandowski volt bevethető, a kezdőből kirobbanthatatlan Müller-nek pedig abban a rendszerben nem lett volna ideális posztja. A standard és a bajorok által már jól megszokott 4-2-3-1 mellett Niko a 4-3-3-as (27%), a 4-1-4-1-es (12%), a 4-4-1-1-es (5%), a 4-4-2-es (3%) a 4-5-1-es (2%), emberhátrányban pedig a 3-4-1-1-es formációt is alkalmazta Münchenben. Ez összesen 7 féle felállást jelentett abban a szezonban. Felállás tekintetében azonban a legnagyobb rugalmasságot és legtöbb variációt Monaco-ban kísérletezhette ki a horvát tréner a rendelkezésére álló változatos játékoskeret miatt.

Stabil és kompakt központú védelmi blokk

Annak ellenére, hogy meccs közben folyamatosan variálja a felállásokat, védekezés tekintetében Kovac csapatai mindig stabilak és nehezen átjátszhatóak. Stabilitást Niko azáltal alakít ki, hogy erős védelmi blokkot húz fel. A blokk egy taktikai kifejezés, amely a labdarúgásban egy csapat szervezett védekezésére utaló szleng. A blokkoknak egyébként 3 típusa létezik: mélységi blokk, központi blokk és magas blokk annak függvényében, hogy a csapat mennyire tolja fel a védekezését. Ez alapján dől el, hogy mennyire védekeznek passzívan vagy épp agresszívan. Kovac a felállás függvényében mindhárom blokktípust előszeretettel használja, olykor egyetlen meccs alatt is, alkalmazkodva az ellenfél játékstílusához.

Akár a Frankfurt, akár Bayern vagy akár a Monaco irányításáról legyen szó, Kovac csapatai mindig arra figyelnek, hogy egy kompakt középpályát alakítsanak ki, amelynek segítségével lezárhatják a belső területeket, kiszorítva az ellenfelet a pálya szélére. Ezt a kiszorítást azzal is elősegítik, hogy nem alkalmaznak emberfogásos presszinget a széleken, hanem mintegy csaliként üres területeket hagynak az ellenfél játékosai számára. Amikor pedig az ellenfél bekapja ezt a bizonyos csalit és kihúzza a játékát a szélekre, Kovac és csapata egyből taktikát vált és kitolja a védekezését annak érdekében, hogy a pálya szélén labdát szerezzen.

Csapatai gyakran aszimmetrikus formációban védekeznek, 4 védős rendszer esetén is a védelmi blokk változik annak függvényében, hogy az ellenfél melyik oldalon indít támadást a labdával. Az alábbi jelenet jó példa erre: egy Rennes elleni bajnokin a Monaco mélységi védelmi blokkot alakít ki egy kompakt 4-4-1-1-es felállás révén. A védelmi vonalak között ugyan vannak üres területek, Kovac középpályásai viszont annyira közel helyezkednek egymáshoz, hogy a Rennes kénytelen pálya jobb oldalán járatni a labdát a támadóharmadban. Azáltal pedig, hogy a labda kikerült a szélre, a Monaco azonnal igyekszik kitolni a védekezését a labdaszerzés érdekében. Ez arra kényszeríti a Rennes jobbszélsőjét, hogy visszapasszolja a labdát a csapat térfelére (hosszú sárga nyíl). A visszapasszt követően a Monaco csatára, Ben Yedder támadja meg az ellenfél labdás védőjét, aki így kénytelen teljesen hátraadni a játékszert a kapushoz. Abban az esetben tehát, ha Kovac csapatának nem sikerül labdát szereznie, a stabil és kompakt védelmi blokk sikere az ellenfél támadásának teljes visszaszorításában rejlik.

Abban az esetben, ha az ellenfél a pálya közepén próbál támadást indítani, az alábbi képen megfigyelhető, hogy Kovac támadó középpályásai egészen a saját térfelükre húzódnak vissza annak érdekében, hogy besegítsenek lezárni a passzsávokat középen. Azáltal pedig, hogy a támadó középpályások is kiveszik a részüket a védekezésből, a csapat két szűrős rendszerre tud átállni. Ebből is kijön a fentebb említett variáció a felállások terén, Kovac csapata ugyanis meccs közben a 4-4-1-1-es formációról 4-2-3-1-es rendszerre áll át, mégis ugyanúgy fenntartva a kompakt védekezését. Ennek köszönhetően az ellenfél számára nagyon kevés passzsáv marad a pálya közepén, így ismét kénytelenek kihúzni a játékot a szélekre, ezt követően pedig ugyanaz a forgatókönyv érvényesül, mint amiről már fentebb is említés tettünk.

Abban az esetben, ha az ellenfél lassan, hátulról próbál építkezni rövid passzok révén, Kovac változtat a védekezési taktikán és csapata elkezd feljebb húzódni a letámadás érdekében. 4 védős rendszer esetén Niko általában 4-1-4-1-es formációban presszingel, mivel a letámadási taktikájának célja az, hogy csapata megállítsa az ellenfél labdakihozatalát a pálya közepén.

Az alábbi ábra jól szemlélteti azt, hogy a Monaco középpályásai a letámadás során is mennyire kompaktan illetve egyvonalban helyezkednek el egymáshoz. Még a jobb oldali középpályás sem segít be csatártársának, Ben Yedder-nek a presszingben, hanem inkább a következő lehetséges passzávot próbálja elzárni (szürke téglalap). Kovac taktikája a letámadással tehát nem az, hogy labdát szerezzen, hanem az, hogy passzolási lehetőségek hiányában hosszú felívelt labdákra kényszerítse az ellenfél védőit, ezzel borítékolva az ellenfél labdavesztését.

3 védős rendszer esetén Kovac korábbi csapatai, a Frankfurt és Monaco is agresszív letámadást alkalmazott, amely során a passzsáv-elzárós taktikát a szoros emberfogásos presszing váltotta fel. Az alábbi képen jól látható, hogy letámadás közben a Monaco játékosai folyamatosan az emberfogásra koncentrálnak és ekképp helyezkednek a pályán (sárga nyilak). Ebben az esetben tehát már felborul a stabil, kompakt védelmi blokk és a főszerepbe inkább a labda gyors visszaszerzése kerül. Az ilyen agresszív presszing során azonban Kovac csapatai meccs közben gyakran álltak át a 3 védős rendszerről 4 védős hadrendre. A plusz hátvéd biztonságot nyújtott arra, hogy a csapat fedezni tudja a területeket hátul abban az esetben, ha a letámadás nem bizonyul hatékonynak és az ellenfél kiszabadul a labdakihozatalát érintő nyomás alól.

Összességében, ha a védekezésről van szó, Niko Kovac ezen a területen az összes általa irányított csapatnál sikeres volt. Érdemes lesz tehát a holnap délutáni bajnokin megfigyelni, hogy a Bayern meg tudja-e majd bontani horvát tréner által felállított stabil, valószínűleg mélységi védelmi blokkot. A 90 perc alatt valószínűleg igen, a kérdés csak az hogy mikor. Ehhez egy kis türelemjátékra is szüksége lesz Nagelsmann csapatának, az első rúgott gól után azonban egyenes út vezethet a győzelem és a 3 pont illetve az esetleges kiütés felé.

Csapathoz alkalmazott labdakihozatal

Annak ellenére, hogy a labdabirtoklás Kovac taktikájában rendkívül szervezetten folyik, a támadóharmadban már több variációt alkalmaz a horvát mester, amelyet eddig minden klubjánál másképp, a csapat erősségeihez alkalmazkodva vitt pályára, ez is remekül jellemzi edzői alkalmazkodóképességét. Frankfurtban a védekezésből támadásba való gyors átmeneten volt a hangsúly, mivel a Sasok játéka elsősorban a kontratámadásokra volt kihegyezve. Münchenben és Monacoban viszont már többet járt a labda Niko irányítása alatt, itt ugyanis már a pozíciós játéké volt a főszerep. Kovac tehát támadási taktikáját a keze alatt lévő játékosok képességeihez és a csapat erősségeihez adaptálódva alkalmazza, mégis amikor külön-külön megfigyeljük csapatainak játékát, találhatunk hasonlóságokat a támadóharmadban.

Ami a labdakihozatalt illeti, ez a terület is jól érzékelteti Kovac csapathoz való remek edzői alkalmazkodóképességét.  Niko ugyanis Frankfurtban még a kapus által kirúgáskor hosszan, szélekre előreívelt labdákat preferálta, Münchenben és Monacoban viszont már rövid passzokkal oldotta meg a labdakihozatalt, hátulról a kapustól megkezdve egészen a védelmen keresztül. Labdakihozatal során Kovac felállástól függetlenül főként a 3-2-4-1-es vagy a 3-1-6-os formációt preferálja, amellyel létszámfölényt alakít ki a középpályán. Az alábbi ábrán látható, hogy a 3 belső védő kirúgás előtt mennyire kihúzza a játékot annak érdekében, hogy üres területeket nyisson meg a létszámfölényben lévő középpályások számára, az ellenfél ugyanis szintén kénytelen kitolni a letámadását a szélekre. Ha pedig Kovac csapata kiszabadul az ellenfél presszingjéből, a középpályán lévő létszámfölény miatt óriási előnyben kerül a támadásépítés során.

Pozicíonális támadójáték a védelmi vonalak között

A pozícionális támadójáték alapja Kovac taktikájában a védelmi vonalak között helyezkedő játékosok. Az alábbi jelenet erre: egy Lille elleni bajnokin támadásépítés közben a Monaco 2 játékosa az ellenfél támadósora és középpályája, 2 másik játékosa pedig az ellenfél középpályája és védelme között helyezkedik a pálya középső részén. Ez remek lehetőséget biztosít a vertikális passzjáték kialakítására, amelynek köszönhetően Kovac csapata könnyen át tudja fűzni magát az ellenfél védelmi vonalain. A 3-2-4-1-es vagy 3-1-6-os felállás pedig lehetőséget biztosít arra is, hogy a belső középpályások feljebb húzódjanak a támadósor mellé és kontroll alatt tartsák a félterülteket (angolul: Half-spaces), amellyel Niko csapata teljes mértékben uralma alá vonhatja a pálya összes területét.

Létszámfölény kialakítása a széleken

Kovac offenzív taktikájában nagy hangsúly fektetődik arra, hogy a széleken a csapat létszámfölény alakítson ki, illetve sűrű beadások és védelem mögé besprintel támadó játékosok révén megbonthassa az ellenfél védelmét. Az alábbi képen megfigyelhető, hogy a Monaco egy Rennes elleni bajnoki 53. percében a balszélen próbál létszámfölényt kialakítani. Ezt azáltal éri el, hogy a balhátvéd teljesen felhúzódik a balszélső mellé (bal oldali sárga nyíl), miközben a az egyik belső középpályás ezt biztosítva a Half-space zónában 2 rennes-i védő, a jobbhátvéd és a jobbszélső (piros téglalapok) figyelmét is eltereli, kvázi 3v2 szituációt kialakítva. Mindeközben a monaco-i jobbhátvéd, Djibril Sidibe is hasonló módon felhúzódik a jobb oldalon (jobb oldali sárga nyíl), mivel a balszélen kialakított létszámfölény miatt az ellenfél próbálja áttolni a védekezését arra az oldalra, ennek köszönhetően pedig hatalmas üres területek nyílnak meg a jobb oldalon. Azzal pedig, hogy Kovac próbálja kihúzni az ellenfél védelmét, elősegíti azt is, hogy több üres terület maradjon középen, a tizenhatoson belül a beadások számára.

Összegzés

Variált felállások, kicsit nagyon megfűszerezve egy stabil kompakt központú védelmi blokkal, egy csapathoz alkalmazott labdakihozatallal, a védelmi vonalak között történő pozícionális támadójátékkal, valamint a széleken kialakított létszámfölénnyel: kvázi így lehetne összefoglalni Niko Kovac taktikai fegyvereit, amelyet minden bizonnyal vasárnap késő délután is látni fogunk a Wolfsburg kínálatában. Nagelsmann taktikai zsenialitásával, a jelenlegi bajor formával és mentalitással illetve egy kis türelemjátékkal azonban készpénznek vesszük, hogy ez a kihívás is sikerrel vehető.