Mágnestábla: Flick-féle vs. Nagelsmann-féle Bayern | Hasonlóságok és különbségek

Előttem az utódom, mögöttem az elődöm. Valahogy így lehetne jellemezni a Bayern edzőiként Hansi Flick és Julian Nagelsmann kapcsolatát. Előbbi rövid időn belül történelmi sikereket ért el Münchenben, utóbbi számára ez még nem sikerült, de egyértelműen jó úton halad efelé. Ennek apropóján gondoltuk, hogy kissé összehasonlítsuk a taktikájukat, megfigyelve azokat a hasonlóságokat illetve különbségeket, amelyekkel Julian is ugyanolyan csodatettet vihet végbe a bajorok kispadján, mint Hansi.

Hasonlóságok

Villámgyors és hatékony átmenet védekezésből támadásba

Az átmenet (angolul transition) a támadó- és védekező fázist összekötő átmeneti fázist jelenti. Kezdete az a pillanat, amikor egy csapat elveszíti vagy megszerzi a labdát (előbbi természetesen a támadásból védekezésbe való átmenet, utóbbi a támadásból védekezésbe való átmenet.) Ekkor néhány másodpercig a sorok rendezetlenek, amit – ha elég tudatos – az ellenfél hamar kihasználhat. A Bayern ebben a tekintetben Flick és Nagelsmann rendszerében is rendkívül hatékony.

Az alábbi ábrán a Flick-éra egyik kulcstaktikáját láthatjuk – a villámgyors és hatékony átmenetet láthatjuk védekezésből támadásba – egy Dortmund elleni Klassiker-ből kivett jelenet révén. A pirosan felvázolt nyílak alapján jól látható, hogy a Bayern 2 passzból a saját tizenhatosától az ellenfél tizenhatosáig jut, mindössze 8 (!) másodperc leforgása alatt: Goretzka labdát szerez hátul, majd ezt követően azonnal Lewandowski-hoz passzol, a lengyel pedig a kezdőkörön átsprintelve hamar a BVB térfelén találja magát, majd Sané-nak adja tovább a labdát, aki egy remek solo után góllal fejezi be a kontratámadást.

Ez a taktika az edzőváltást követően sem változott sokat, Nagelsmann csupán annyit változtatott ezen, hogy labdaszerzést követően nem rövid passzokból, hanem hosszú indításokból operál, a játékosok így kevesebbet cipelik a labdát és rövidebb távokat futnak be, vagyis inkább a játékszer van fokozott forgásban és járatásban. Az alábbi, egy Hertha elleni bajnokiról kivett jelenet remekül szemlélteti ezt: Sabitzer labdát szerez a Bayern térfelén, majd ezt követően azonnal a kezdőkörben tartózkodó Kimmich-hez passzol, aki rögtön egy hosszú indítást céloz meg Gnabry felé, Serge pedig góllal zárja az akciót, mindössze 7 (!) másodperc leforgása alatt, amely így még a fentebb ábrázolt Flick-féle villámgyors kontratámadás idejét is überelni tudja 1 másodperccel. A folytonos nyílak egyébként passzokat, a szaggatott nyílak pedig a labdás játékos által megtett távot ábrázolják az alábbi képen, ebből is látszik, hogy a játékosok milyen keveset cipelik a labdát, maga a játékszer pedig mekkora utat tesz meg a hosszú indítások révén.

A hasonlóságot a statisztikák is kimutatják: a 2020/21-es Bundesliga idényben Flick Bayern-je 11 gólt szerzett ellentámadás révén, míg a 2021/22-es bajnoki szezonban Nagelsmann irányítása alatt a csapat 12 alkalommal talált be kontrákból.

Agresszív presszing kimaxolva

Egy másik terület, ahol Flick és Nagelsmann taktikája megegyezik, az az agresszív és magas letámadás. Az alábbi ábrán Flick letámadási taktikáját láthatjuk, amelyben az összes Bayern-játékos az ellenfél térfelén tartózkodik: elől Lewandowski és Sané próbálja elzárni a passzsávokat a labdás játékos elől, mögöttük pedig a többiek egy ötszög formát alkotnak, amellyel az ellenfél középpályásait igyekeznek kizárni a játékból.

A hasonlóságot a statisztikák ezúttal is remekül szemléltetnek: Flick irányítása alatt kedvenceink tavaly előtt 19 gólt szereztek presszinget követő labdaszerzésekből, Nagelsmann érkezését követően ez a szám 20 volt tavaly. Helyzetek terén azonban már kissé eltér a mutató: Flick esetében a letámadás során szerzett labdákból 73 helyzetet sikerült kialakítania a csapatnak, Nagelsmann irányítása alatt ez már jóval magasabb, 104 gólszerzési lehetőséggel.

További hasonlóság, hogy a Bayern Flick és Nagelsmann irányítása alatt is nemcsak az ellenfél térfelén alkalmaz agresszív letámadást, hanem a saját térfelén is, labdavesztést követően. Az alábbi kép Nagelsmann gyors labdaszerzési taktikáját ábrázolja, amelyet az agresszív presszing révén ér el a csapat: Kimmich az őt érő nyomás hatására labdát veszít a Bayern térfelén, az ellenfél pedig így azonnal kontratámadást akar megindítani, kedvenceink azonban 3 (!) másodpercen belül visszaszerzik a labdát Upamecano révén. Észrevehető továbbá az is, hogy a 3 középhátvéd (Süle-Upamecano-Hernández) mennyire közel helyezkedik el egymáshoz – piros háromszög – annak érdekében, hogy mielőbb be tudjanak egymásnak segíteni a labda gyors visszaszerzésében.

Különbségek

Szélső játék vs. Half-space (félterület)

A szélső játék fogalma valószínűleg mindenki számára világos, ezért nem is látjuk okát magyarázni, a Half-Space kifejezéssel azonban nem mindenki van tisztában. A Half-space – magyarul illetve összekötő terület, félterület vagy átlövő terület –  egy virtuális, ténylegesen nem megjelölt terület. Amennyiben a pályát hosszanti irányban öt egyenlő részre szeleteljük – amint azt az alábbi ábra is mutatja -, a két szél és a középső rész közti sávot fedik le a Half-space területek. Stratégiai megfontolásból – a kapuk elhelyezkedéséből kiindulva – a középső rész számít a legértékesebb területnek, a lehetőségek pedig aszerint csökkennek, minél inkább a szélek felé terelődik a játék. A Half-space ugyanakkor látási (onnan is belátható a kapu) és helyezkedési (nem kell háttal állni a játéknak) is előnyt nyújt úgy, hogy a lehetséges opciók száma sem csökken a középső területhez képest.

Flick a regnálása alatt a szélső játékot erőltette. Ezt jól szemléleti az alábbi jelenet: a labdás Alaba ahelyett, hogy a védelmi vonalak között és a a Half-space területen helyezkedő és Sané-hoz passzolna, inkább Müller irányába, a jobbszélre íveli előre a labdát, amelyet Thomas átvétel nélkül azonnal be is ad középre, amelyre a pár másodperccel korábban még labdát nem kapó Sané érkezik és fejezi be góllal az akciót. A két edző ezen taktikája közötti különbséget a számok is érzékeltetik: Flick irányítása alatt a Bayern 16 gólt szerzett beadásokból, ez a szám Nagelsmann érkezése óta a felére csökkent (8).

Az edzőváltást követően ez a taktika teljes mértékben megváltozott, Nagelsmann rendszerében a játék ugyanis leginkább a fent említett félterületeken (Half-space) folyik, amelynek célja a direkt játék felgyorsítása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bayern jelenleg se alkalmazna szélső játékot. Nagelsmann irányítása alatt a támadójáték legtöbbször a pálya széléről indul, a pálya teljes szélességét kihasználva. Ez általában a bal oldalra jellemző, ahol Davies az offenzív játékstílusának köszönhetően gyakran szélsőként játszik, az eredeti szélső – Coman vagy Sané – inkább befelé húzódik a Half-space területekre. Ezzel a csapat azt éri el, hogy az ellenfél védekezésben fokozottan arra az oldalra fókuszál, ennek köszönhetően pedig területek nyílnak meg a pálya másik oldalán, ahol Gnabry és Müller általában üresen várják a labdát jobb oldali félterületeken helyezkedve. Az alábbi képen jól látható: hogy Sané a szélről egészen a pálya közepéig húzódik be, amelyet Kimmich észre is vesz és egy védelem mögé belőtt labdával kiugratja csapattársát, a végeredmény pedig ezúttal is gól. Nagelsmann regnálása óta egyébként a Bayern a góljainak több, mint kétharmada (68%) – szám szerint 66 gól – az alábbi jelenthez hasonló módon született.

Pontrúgások

A Bayern pontrúgások terén hatékonyabb az edzőváltás óta, ebben Nagelsmann mellett valószínűleg Dino Toppmöller másodedzőnek is kulcsszerepe van. A hatékonyságot a statisztikák is megerősítik: a csapat Nagelsmann érkezése óta 9 gólt szerzett szögletekből, a Flick-érában ez a szám csak ennek közel fele (5) volt.

Amíg Flick irányítása alatt a labda a szögletből való beadást követően egyértelműen direkt módon kapura küldődött, addig Nagelsmann esetében inkább az indirekt szöglet taktika érvényesül. Az új tréner szöglet taktikájában ugyanis a labda rendszerint a hosszú sarokra ívelődik, majd onnan nem direkt kapura fejelődik/rugódik, hanem továbbításra kerül. Az alábbi, egy Dortmund elleni Klassiker-ből kivett jelenet jó példa erre: Kimmich szögletére Goretzka érkezik a hosszú sarkon (1-es kör), aki nem kapura fejeli a labdát, hanem visszajuttatja a tizenhatosan vonalánál teljesen üresen érkező Gnabry-hoz (2-es kör), aki átvételt követően gyönyörű gólt szerez.

Hasonló forgatókönyv érvényesül a szabadrúgások terén is, ahol Flick-el ellentétben Nagelsmann szintén nem a direkt, hanem az indirekt taktikát alkalmazza, amely az alábbi ábrán is megfigyelhető: Kimmich pontrúgása ezúttal is a hosszú sarokra érkezik, ahová Upamecano sprintel be (1-es kör), a labdát pedig nem egyből kapura rúgja, hanem átvétel nélkül, félmagasan beadja középre, ahol az üresen maradó Lewandowski góllal zárja az akciót. Gólokban Nagelsmann Bayern-je szabadrúgásokból is hatékonyabb, 7 gólt jegyeztek a 2021/22-es idényben a Flick-éra beli 2020/21-es szezon 3 szabadrúgásgóljához képest.

Összegzés

Mindent összevetve összesen 2 fontos hasonlóságot – villámgyors, hatékony átmenet védekezésből támadásba és agresszív presszing – illetve 2 fontos különbséget – szélső játék vs. Half-space és pontrúgások – fedeztünk fel Flick és Nagelsmann taktikájának összehasonlítása során, amelyből kiderül, hogy a két edzőnek valamelyest azonos a játékfilozófiája annyi különbséggel, hogy Nagelsmann azért próbál újabb haditechnikákat is bevezetni a rendszerbe – eddig egyelőre javarészt sikertelenül, igaz ehhez még a szerencsétlenség is hozzájárult. A jelenlegi játék alapján viszont abban biztosak vagyunk, hogy az új tréner jó úton halad afelé, hogy elődje nyomdokaiba lépjen és ennek eredményeként egy újabb triplázásnak illetve történelmi szezonnak legyünk szemtanúi Münchenben – miért nem akár már az idei szezonban?