Álmainkban sem tudtuk volna elképzelni ennél tökéletesebb szezonnyitót, kedvenceink ugyanis a hatékony és kiszámíthatatlan támadójátékuk révén már az első félidőben kiütéssel rendezték le a 3 pont sorsát Frankfurtban. De elemezzük is ki, hogyan sikerült mindez.
A beválni látszó új, rotáló felállás
A Lipcse elleni Német-Szuperkupa döntővel ellentétben a Bayern a Frankfurt elleni szezonnyitón már nem a standard 4-2-3-1-es hadrendben kezdte a párharcot, mivel már rögtön a mérkőzés elején Nagelsmann új, 4-2-2-2-es hadrendje látszott kibontakozni, amelyben Müller és Musiala támadó középpályásként, Gnabry és Mané pedig csatárként lépett pályára. Goretzka távollétében Kimmich társa ismét Sabitzer volt a középpályán, a védelem pedig újra a megszokott Pavard-Upamecano-Hernández-Davies négyesből állt. A támadóharmadot ismét a folyamatos rotáció jellemezte, gyakori keresztirányú mozgásokkal. A Müller-Musiala-Gnabry-Mané kvartettből ketten mindig visszább léptek az ellenfél védelmi vonalai közé (az alábbi ábrán lásd Gnabry és Musiala), miközben a másik kettő előrenyomult és folyamatosan próbált besprintelni a védelem mögé (az alábbi ábrán lásd Müller és Mané).
A Bayern rotáló, 4-2-2-2-es felállása
Túl agresszív frankfurti középpálya
Amint azt az alábbi kép is szemlélteti, a Frankfurt védekezésben 5-4-1-es formációban operált, ahol a középpályások a csatárral együtt próbálták lezárni a passzsávokat, emiatt majdnem az összes játékos a pálya közepén helyezkedett el. A szélekre így elég ritkán került ki a labda, ez egyébként azzal is magyarázható, hogy a Bayern ezúttal nem erőltette a szélső játékot, hanem védelem mögé beindított labdákkal és besprintelt támadókkal próbálta feltörni az ellenfél védelmét.
A Frankfurt védekezésben alkalmazott 5-4-1-es felállása
A Frankfurt célja a középpályások és a csatár által alkotott védelmi ötszög által az volt, hogy kizárja a Kimmich-Sabitzer duót a játékból, lassítva/megakadályozva a Bayern támadásépítését. Alapjáraton ez sikerült is, az alábbi ábrán jól látható, hogy az 5 frankfurti játékos nem támadja meg agresszíven a bajor középhátvédeket, hanem csak és kizárólag a Kimmich-Sabitzer párost veszi közre, a labdás Upamecano így tanácstalanul keresi a passzolási lehetőségeket.
Az 5 frankfurti által közrezárt Kimmich-Sabitzer duó
Sikeres müncheni labdakihozatal
Az 5 frankfurti játékos azonban nem nagyon tudott ellenállni a kísértésnek, hogy megtámadja a Bayern belső védőit az esetleges labdaszerzés illetve kontratámadás érdekében. Ez azt generálta, hogy az vagy a középcsatár, Borré vagy valamelyik hazai középpályás időnként letámadta az Upamecano-Hernández páros egyikét. Az alábbi képen viszont észrevehető, hogy ez a lépés azonnali hatállyal megbontotta a Frankfurt szervezett védekezését: a jobb oldali támadó középpályás, Lindström ugyanis hiába helyez nyomást a labdás Hernández-re, ezzel üresen hagyja Sabitzer-t, aki azonnal meg is kapja a játékszert és a bal szélen szintén üresen lévő Davies-hez passzol, a Bayern így 2 passzból siker labdakihozatalt ér el. Abban az esetben, ha az ilyen típusú labdakihozatal nem jött össze, Kimmich rendszeresen visszahúzódott Upamecano és Hernández közé, bajor létszámfölényt kialakítva.
Sikeres labdakihozatal az üresen maradt Sabitzer révén
Gyors indítások, védelem mögé besprintelt támadók
A megbomlott frankfurti középpályából müncheni oldalon nemcsak a védekező, hanem a támadó középpályások is profitáltak, mivel hatalmas üres terültetek nyíltak meg körülöttük. Az alábbi ábrán megfigyelhető, ahogy Musiala üresen kap labdát a kezdőkörben és mellette Müller is viszonylag üresen helyezkedik. Emiatt két hazai középhátvéd is kénytelen kimozdulni rájuk, amely egyenesen azt eredményezi, hogy a Sasok középpályája után dominószerűen a védelmük is megbomlik, amelyet a szélekről induló Gnabry és Mané – a védelem mögött hagyott üres zónába besprintelve (sárga nyilak) – azonnal ki is tudnak használni.
A megbomlott frankfurti védelem
Ezt észlelve a Frankfurt felhagyott a középpályán kialakított létszámfölénnyel illetve az ezzel járó presszinggel és inkább visszahúzta a védekezését – ahogy azt az alábbi kép is ábrázolja: az 5-4-1-es felállásról 4-4-2-es formációra álltak át, amelynek elsődleges célja mostmár az volt, hogy a kreativitásáért felelős Musiala-t zárják ki a játékból. Jól látható, hogy a labdás Upamecano környékén egyetlen fehér mezes játékos sem található, a francia védő így nyugodtan megindulhat előre a játékszerrel.
Visszahúzódó frankfurti védelem Musiala kizárása érdekében
Összességében viszont ez sem volt hatásos, mivel így müncheni oldalon a védekező középpályások maradtak üresen, akik így azonnal indíthatták a védelem mögé besprintelő támadó játékosokat. Az alábbi ábra jó példa erre, amely egyébként a 3. bajor gólt is eredményezte: Kimmich üresen kap labdát a kezdőkörben, amire pedig a frankfurti középpályások visszazárnának rá, Joshua egy briliáns meglátás révén egy bal (!) lábas átadással máris kiugratja a bal oldalról meginduló Gnabry-Mané duót. Végül Gnabry kapja meg a labdát, aki a balszélen elfutva máris a tizenhatoson belül találja magát, majd egy remek beadással a középre besprintelő Mané fejére varázsolja a játékszert, a szenegáli támadó pedig be is fejeli azt Trapp kapujába. Kedvenceink így pár passzból ismét túljártak a hazai védelem eszén és újabb gólt szereztek.
Kimmich briliáns indítása a Gnabry-Mané duó felé
Szervezetlen frankfurti szárnyvédők
A Frankfurt védelmének egyik legfőbb gyenge pontját és a Bayern hatékony támadójátékának kulcsát a szervezetlenül helyezkedő hazai szárnyvédők okozták, akik az elején túlságosan támadó szellemben játszottak és ritkán zártak vissza annak érdekében, hogy besegítsenek a védekezésbe. Ez pedig a folyamatosan rotáló bajor támadóharmad malmára hajtotta a vizet, akik könnyen adaptálódtak ehhez a védelmi hibához. Az alábbi képen jól látható, hogy az egyik középhátvéd, Ndicka hiába zárja ki Müller-t a játékból, a bal oldali szárnyvédő, Kostic rosszul helyezkedik, mivel nem zár vissza időben, a szélre kihúzódó Gnabry így teljesen üresen vehet át egy Hernández által a védelemből előreívelt labdát.
Gnabry teljesen üresen kap labdát a jobbszélen
Idővel ezt az óvatlanságot is próbálták orvosolni a Sasok, mivel a szárnyvédőik visszább húzódtak. Ebben az esetben azonban a Bayern középpályásai húzódtak feljebb és segítettek be a támadásépítésbe, továbbá az egyik csatár – általában Mané – is visszább lépett labdát kérni. Az alábbi ábrán megfigyelhető, hogy a labdás Davies előtt nem nagyon van üres terület a bal oldalon. Ennek apropóján jelenik meg Kimmich középen és kéri el a játékszert. A támadásban kulcsszerep jut Mané számára is, aki hamis 9-esként visszalép a Frankfurt védelmi vonalai közé és így teljesen üresen juthat labdához.
Mané a hamis 9-es szerepkörben
Ebből az akcióból született egyébként a Bayern 4. gólja. Mané ugyanis azonnali hatállyal meglódult a kapu felé, majd a jobb oldalon elfutó Müller-hez passzolt, aki egészen az ötösig haladt a labdával, végül pedig Musiala elé tálalt, aki így közelről könnyen betalálhatott Trapp kapujába.
Újabb bajor létszámfölény a támadóharmadban
A Mané-faktor
A péntek esti szezonnyitón egyértelműen látszott, hogy Mané – annak ellenére, hogy nem szélsőként, hanem csatárként játszik – teljesen más feladatkörben mozog, mint elődje, Lewandowski. Sadio ugyanis a 90 perc során folyamatosan diagonális mozgásokat végzett a támadóharmadban – kifutott szélre, besprintelt középre -, állandóan keresve az üres területeket az ellenfél védelme mögött. Emellett hamis 9-esként rendszeresen visszább is lépett a csatársorból annak érdekében, hogy labdát kapjon és azonnal továbbítsa azt a csapattársak felé. Ez alapján egyértelműen kijelenthető, hogy Mané egyáltalán nem befejező emberként játszik, mint ahogy azt Lewa tette, hanem folyamatos mozgásával területeket nyit meg a csapattársak számára, azáltal pedig, hogy folyamatoan visszalép labdát kérni, a gólhelyzetek kialakításában és az előkészítésekben is szerepet vállal. Az alábbi jelenet remekül szemlélteti ezt, amely egyben a Bayern 5. gólját is eredményezte: Mané visszahúzódik labdát kérni és meg is kapja a játékszert, ezt követően pedig rögtön lefordul ellenfeléről és lő kapura vagy önzőzi el az akciót, hanem Müller-hez továbbít, aki az üresen maradt Gnabry-hoz passzol, Serge pedig meg sem áll a kapuig és befejezi az akciót.
Mané csatárként (!) előkészítő szerepben
Komplex szerepkörével Mané így jóval nagyobb rugalmasságot hoz a Bayern támadójátékába, amely a hatékonyság és kiszámíthatatlanság kulcsa is egyben. Emellett pedig nagyon érzi a kaput is, alacsonyabb termete ellenére bámulatos fejesgólt szerzett akcióból. Jelenléte mindenképp több színt és dinamizmust hozott a csapat életébe.
Összefoglalva
Összességében a vártnál jóval jóval könnyebb szezonnyitót láthattunk a friss Európa-liga győztes otthonában, akik a túl agresszív középpályájuk és a szervezetlenül helyezkedő szárnyvédőik miatt képtelenek voltak ellenállást tanúsítani a Bayern hatékony és kiszámíthatatlan támadójátékával szemben, amelyet az új, rotáló felállás, a sikeres labdakihozatal, a gyors indítások, a védelem mögé besprintelt támadó játékosok és a Mané-faktor is erősített. A csapat ennek köszönhetően hengerelt és már az 1. fordulót követően el is foglalta megszokott helyét a Bundesliga tabelláján, ahol – a hagyományokhoz híven – remélhetőleg a szezon végéig ott is fog maradni.
