Elemzés

Mágnestábla: Leverkusen-Bayern taktikai elemzés

Rangadónak vártuk, edzőmeccs lett belőle: ez volt a hétvégi Leverkusen-Bayern bajnoki mérkőzés forgatókönyve, amelyet végül kedvenceink a vártnál is jóval simábban – 5-1-re – húztak be, ráadásul idegenben. De elemezzük is ki, hogyan sikerült mindez.

Könnyed labdakihozatal és támadásépítés

Ahogy azt már megszokhattuk, a Bayern rövid passzokkal kezdte a támadásépítést, ahol a középhátvédek (Upamecano és Hernández) teljesen visszahúzódtak Neuer mellé a könnyebb labdakihozatal érdekében. A Leverkusen erre reagálva nem próbálkozott kemény letámadással, hanem inkább a Kimmich-Goretzka tengelyre helyezett nyomást a középpályán. Az alábbi képen jól látható, hogy a támadó középpályás, Wirtz (CAM) hátrébb húzódik és Goretzkára figyel, a box-to-box középpályás, Demirbay (CM) pedig Kimmich-et támadja meg. Ez az elején hatásos is volt, mivel a bajorok az elég sok labdát vesztettek.

Azzal viszont, hogy Wirtz hátrébb helyezkedett és a hazaiak inkább a középpályán presszingeltek, elől Schick egyedül képtelen volt nyomást gyakorolni az Upamecano-Hernández párosra. Ezért a jobbszélsőjük, Diaby mozgott be középre segíteni a letámadásban, de ez sem vezetett eredményre, hiszen így Davies maradt üresen, akit Neuer könnyen meg tudott játszani hátulról.

Rotáló középpálya, kiszámíthatatlan játékstílus

A Nagelsmann-féle fortélyok ezen a meccsen is jelentkeztek, egyik ilyen eset Süle helyezkedése. Niklas szokás szerint rendre behúzódott a középhátvédek mellé, 3 védős rendszert kialakítva ezzel, de volt olyan eset, amikor támadásépítés során a középpályára is bemozgott és szűrőként játszott Kimmich mellett, ezzel is létszámfölényt kialakítva.

Amikor Süle középhátvédként játszott a 3 védős rendszerben, Kimmich maradt az egyetlen mélységi irányító, Goretzka ugyanis rendre fentebb húzódott Müller mellé. Mivel pedig Davies megszokott módon folyamatosan tört előre a balszélen, Sané behúzódhatott középre. Ez volt a kulcs, amivel sikerült megbontani a gyógyszergyáriak védelmi vonalát: a Demirbay-Amiri középpályás páros ugyanis a Müller-Goretzka duóra kellett ráálljon, Sané-ra pedig így nem maradt ember. Leroy ezáltal folyamatosan üresen kaphatta a hosszú indításokat hátulról és lódulhatott meg vele az ellenfél kapuja felé.

Ha a fenti taktika épp nem jött be, akkor a csapat azzal operált, hogy Goretzka lépett vissza labdát kérni, amivel magával hozta az ellenfél két játékosát is, Müller így üresen maradt a védelmi vonalak között. Amire pedig Müller-re ember került, Sané már rég sprintelt a labdával a középen, Lewandowski pedig be is fejezte az akciót. A Bayern tehát esélyt sem adott a hazaiaknak arra, hogy időben átszervezzék a védekezésüket azáltal, hogy folyamatosan rotálta a játékát a támadásépítés során.

A második félidőben aztán a Leverkusen taktikát váltott és egy 5 védős felállásra állt át, amivel nagy nehezen sikerült megállítani a bajor hengert, hiszen ez az 5 hátvéd szorosan egymás mellett annyira lezárta a területeket, hogy azt Nagelsmann csapata képtelen volt áttörni, mindig volt ugyanis egy ember, aki az üresen maradó müncheni játékosokra ki tudott lépni. Csak hát 5 gólos különbségnél ez már mindegy volt.

Agresszív és hatékony presszing

Védekezés tekintetében a Bayern javarészt egy 4-4-2-es formációval operált, ahol Müller húzódott fel Lewandowski mellé és segített be letámadni az ellenfél középhátvédjeit. Mögöttük pedig Kimmich és Goretzka az Amiri-Demirbay duót zárta ki a játékból, ami azt eredményezte, hogy a Leverkusen kénytelen volt a széleken támadást építeni, mivel ez középen nem sikerült.

Ahogy viszont az ellenfél szélső védői labdát kaptak, a Bayern teljesen kitolta a védekezését a hatékony presszing és a gyors labdaszerzés érdekében. Az alábbi ábrán jól látható, hogy Sané a labdás jobbhátvédet (Frimpong) támadja meg, Davies a szélsőre (Paulinho) áll rá, Goretzka Amiri-re helyez nyomást, Müller pedig a visszapasszt gátolja meg. Ez az aggresszív és hatékony presszing pár másodperc múlva gólhoz is vezetett.

Olykor voltak ennek buktatói is, a presszingelő szélsőhátvédjeink mögött ugyanis óriási területek maradtak üresen, ahová a legtöbb alkalommal Wirtz vagy Schick sprintelt be, fejfájást okozva ezzel az Upamecano-Hernández párosnak. Az alábbi jelenetben Süle a hazaiak balhátvédjét (Backer) fogja, Schick pedig ezt okosan kihasználva kihúzódik az üres területre és meg is bontja a bajorok védelmét.

Összefoglalva

A játék képe alapján teljes megérdemelt volt a győzelem, köszönhetően a stabil védekezésnek, az agresszív presszingnek, a kontrollált támadásépítésnek és a hatékony helyzetkihasználásnak. Összességében pedig kijelenthető, hogy a két hetes válogatott jót tett a csapatnak és az is bebizonyosodott, hogy a Frankfurt elleni vereség csak egy enyhe megingás volt, nem pedig egy formahanyatlás tünete…

 

 

 

Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top