A Bayern mestere rendkívül részletes interjút adott a Die Welt újságíróinak. Exkluziv tartalom, egy nappal a lap hasábjain való megjelenés előtt.
Ez volt az év visszatérése. Négy év nyugdíj után Jupp Heynckes újra átvette az FC Bayernt és azóta az összes meccsét megnyerte csapatával. Az első otthoni óriásinterjúja alkalmából a Welt Am Sonntag újságíróit fogadta és mutatta be nekik a dolgozószobáját. Az íróasztal melletti vitrinben karrierjének legnagyszerűbb trófeái díszelegnek. Gókirályi cím, a Bajnokok Ligája trófea másolata, az év edzőjének járó díj, Mönchengladbach város tiszteletgyűrűje és még rengeteg más kitüntetés. Az ablakon kitekintve feltűnik a saját kis tavacskája, amelyben az egyik halát a triplázó csapat kapitányának tiszteletére „Philippo”-nak nevezett el.
Herr Heynckes, mit jelent önnek a birtoka?
Olyan sokat, mint amennyire az FC Bayernnél való munka örömet okoz – boldog vagyok, hogy ezt a hetet itt tölthetem, házigazdaként. A térdoperáción átesett feleségem pár héttel ezelőtt korlátozott mozgású volt, különböző segédeszközökre volt szüksége illetve fizikoterápiát végzett itthon. Régebben létrehoztunk itt egy edzőtermet, tehát már rendben van, most viszont sok feladatot vettem át tőle. A feleségem és én évekig éltünk Spanyolországban és azon gondolkoztunk, hogy vásárolunk ott egy ingatlant. Majd 2001-ben rátalált erre az öreg birtokra az interneten, úgy döntöttünk, hogy letelepedünk itt. Ez egy idilli hely, a béke szigete számomra.
Saját maga tartja rendben a birtokot?
Az egyetlen luxus, amit megtehetek itt, az egy állandó alkalmazásban lévő kertész és egy háztartási alkalmazott. Másképp nem lenne lehetséges, habár sokat mozgok a terepen. Ha nyáron itt minden kivirágzik, az a legszebb számunkra.
Az elmúlt négy évet itt töltötte, anélkül, hogy edzősködött volna. Mi volt a napirendje?
Nagy állatbarátok vagyunk. Sok időt töltöttem el Cando kutyámmal és a két macskánkkal, amelyből az egyik tavaly elhunyt. Ő egy bizonyos Maine Coon fajta volt, amely egy amerikai vadmacska, nagyon udvarias és szeretetreméltó. És akinek egy hosszúszőrű németjuhásza van, az tudja milyen munka van vele. Egy őszi séta után Cando ápolása legalább fél órába telik. Ezenkívül minden nap úsztam egy fél órát, heti kétszer pedig két-két órát sportoltam. A feleségemnek is segítettem, például az olyan mindennapi dolgokban, mint a bevásárlás. Illetve olyan dolgokban, amelynek minden férfinak be kell segítenie, akinek okos felesége van (nevet). Szombaton 15:30-ra legtöbbször mindennel végeztem, ezután néztem a Bundesligát – ha valami más dolgom volt, akkor nem mindig.
Miért cserélte le a nyugalom szigetét az FC Bayernnél lévő stresszel teli munkára?
Nem terveztem. Alapjában véve ezt egyáltalán nem akartam már többet. 2013-ban úgy fejeztem be, ahogy ember nem teheti jobban. Leszámoltam az edzőséggel. Majd amikor Uli Hoeness felhívott, azt mondtam: „Nem, ez nem fog működni, én ezt nem csinálom! Túl sok akadály áll fenn.” A feleségem operációja aggasztott és tudtam, hogy Cando sem lesz örökké. Tizenkét év egy németjuhász számára az már egy büszke kor. Akinek nincs állata, az talán nem értheti ezt meg. Münchenbe nem vihettem magammal, korán kelek, 7:15-kor már távozok a hotelből, majd 19:30 körül érek vissza. De Uli és Karl-Heinz Rummenigge beavatkoztak, majd azon vettem észre magam: Ezt nem mondhatod le. Ezt nem tehetem. Meg kell csinálnom. Ez egy olyan helyzet, amely a klub és a csapat számára nagyon nehéz. Végsősorban az FC Bayernnek köszönhettem a nemzetközi karrieremet.
Ezzel tehát meg akart valamit hálálni az FC Bayernnek?
Ha nem lettem volna edző a Bayernnél, nem mentem volna az Atlhletic Bilbaoba, majd később a Real Madridba sem. A mi foglalkozásunkban az embernek nem szabad, hogy rövidtávú memóriája legyen. Amikor elfogadtam a meghívást, tudtam hogy sok dolgot fogok megváltoztatni.
Hét meccs, hét győzelem – Németország álmélkodik a „Heynckes-effekten”. Hogyan sikerült a Bayernt ilyen gyorsan újra a megfelelő irányba terelni?
Világos volt, hogy valamit változtatnom kell. Azt tudtam, hogy sikeresek leszünk. Azt, hogy a Dortmund pontokat fog hullajtani, azt nem sejthettük. A döntő tényező, hogy a klubunknál most optimizmus uralkodik. Egy olyan bizalomra épülő atmoszférát sikerült kialakítanunk, amelyben mindenki megkapja a maga elismerését. Vezetőként számomra elengedhetetlen látni azt, amit mindenki teljesít. És meg is említem azt, nem tartom magamban a véleményemet. A játékosok az első naptól kezdve nagyon koncentráltak és figyelmesek voltak. Szemmel láthatóan a csapattal való megbeszélések során is megtaláltam a megfelelő hangot velük. A játékosoknak jól kell érezniük magukat. Érezniük kell, hogy az edzésgyakorlataink továbbfejlesztik őket. Elmondhatom Önöknek, mit mondott nekem egyszer Simon Rolfes?
Tessék csak!
„Herr Heynckes, a pályafutásom alatt ön az egyetlen edző, aki az edzésen kijavított engem.” Főleg a passz és pozíciós játékban vagyok maximalista, ráadásul négy videóelemzőnk is van. Az ellenfél elemzése sok időt vesz igénybe, de rendkívül kifizetődő. Mozgóképeken és grafikákon keresztül mutatjuk be a játékosoknak az ellenfél viselkedését. Az orvosi részleg és a fizikoterapeuták is újra nagyon motiváltak. Egy jó klíma egy fontos feltétele a sikernek. Hermann Gerland és Peter Hermann is egyaránt nagyon fontosak. Velük az ember vitatkozva társaloghat, nem igenemberek, illetve a játékosok is nagyon tisztelik őket. Dr. Holger Broich is egy olyan hozzáértő diagnosztikus, aki az elmúlt években alá volt becsülve. Régen mindig elsőként értem a Säbener Strasséra – így van ez ma is.
Most egy teljesen új játékosgenerációval van dolga. Joshua Kimmicchel például, aki 17 éves volt akkor, amikor triplázott a Bayernnel.
Joshua egy szerencsés történet az FC Bayern számára, egészen nagy karriert fog befutni. Olyan karakterrel rendelkezik, mint a „régiek”, mint Philipp Lahm, Bastian Schweinteiger, Thomas Müller és Manuel Neuer. Kingsley Coman is egy nagyon fiatal, de még nem kész játékos. Viszont óriási tartalékai vannak.
Milyen mértékben változott meg az elmúlt években a labdarúgás, Ön nélkül? Nagyon hektikus lett.
Az, ami a közösségi médiában zajlik, nem követem figyelemmel, erre nekem nincs időm. A játékosok természetesen néha ránéznek a telefonjaikra, ez hozzátartozik a mai világhoz.
Sőt, a Whatsappot Ön is használja.
Igen persze, és természetesen az emailt is. De hogy posztoljak valamit, azt már nem. Egyébként kedden szívesen posztoltam volna valamit, Hans Schäfer haláláról. Nagyon jól ismertük és kedveltük egymást. Ő egy nagyszerű kölni futballista volt, nagyra értékeltem.
Milyen közösségi média-szabályokat vetett ki a játékosai számára?
Megmondtam nekik, hogy a masszázspadon nincs telefonozás és ne feledkezzenek bele a telefonba. Illetve az étkezések során se. Jól működik a dolog.
Az olyan értékek, mint a tisztelet, vagy a fegyelem mindig nagyon fontosak voltak magának.
Nem én követeltem ezeket. A játékosok tudják, hogy ezek az értékek szükségesek. A Säbeneren lévő takarítónő ugyanolyan tiszteletet érdemel, mint Karl-Heinz Rummenigge vagy Uli Hoeness. A játékosok nagyon profik. Arjen Robben például főleg az. Ő és pár játékos már az első napom előtt jelentkezett nálam. Nagyon örültek nekem és Peter Hermannak is. Arjen újra élvezi a futballt. Számomra ő most 33 évesen olyan jó, mint még soha. Ő egy nagyszerű példakép azon fiatalok számára, akik karriert akarnak csinálni. Sokak nagy tehetséggel rendelkeznek, de nem tudják hogyan kell professzionálisan viselkedni. Arjennek nem kell mondani, hogy 100 százalékkal kell csinálni a gyakorlatokat. Ő csak csinálja, sőt inkább fékezni kell. Ahogy halad előre, az egyedülálló. Mindent a foglalkozásáért tesz.
Ez úgy hangzik, mintha a nyáron lejáró szerződésének a meghosszabbítását követelné.
Hány éves is Gianluigi Buffon?
39.
Pontosan. És Paolo Maldini is 37 éves koráig játszott. Az életkor csak egy szám, nem pedig döntő tényező. Arjennek már nem azért van szüksége a játékra, hogy pénzt keressen. Azért játszik, mert örömet okoz neki. Franck Ribéry esetében ez ugyanígy van. 34 vagy 35 évesen még képesek arra, hogy topteljesítményt nyújtsanak.
Keresik már az új szezon lehetséges érkezőit? Vagy ebben már az az edző fog részt venni, aki 2018 júliusától az FC Bayern alkalmazásában áll majd?
Kikérik a véleményemet a dolgokról.
Lehetséges, hogy a szezon után is itt fog dolgozni.
Nem. Ez kizárt dolog.
Az új edzőről vagy az új játékosokról illetően ad a vezetőségnek tanácsokat?
Természetesen elmondom a véleményemet, hogy én mit tennék, és azt hiszem, a vezetőség nagy hangsúlyt is fektet erre. De az ötletek csak dolgok, ezeket életre is kell kelteni. Minden edzőnek megvan a stílusa, hogyan irányítson egy csapatot. A klub és a játékosok számára csak az a fontos, hogy egy nyugalmi helyzet jöjjön létre és mindenki nyugodtan cselekedjen. Ezt észreveszem magamon is. Az évek során rengeteget tanultam és mindig megkérdőjeleztem magam, többet már nem teszem ezt – még akkor sem, ha még mindig ambíciózus, koncentrált és maximalista vagyok. Nekünk edzőknek oda kell figyelni arra, hogy a mai felgyorsult világban ne pakoljunk több nyomást a játékosokra, hanem inkább arról gondoskodjunk, hogy ők is nyugodtak legyenek és lassítsanak egy kicsit.
A fiatal edzőgeneráció kapcsán gyakran a „Laptop-edző” kifejezés kerül felhozatalra. Hogyan ítéli meg az olyan edzőket, mint Thomas Tuchel, Julian Nagelsmann vagy Domenico Tedesco?
Lekicsinylőnek tartom, ha „Laptop-edzőként” beszélnek róluk. Ők nagyszerű edzőtehetségek. Thomas Tuchel Mainzban és főleg Dortmundban is szuper munkát végzett. Julian Nagelsmann számára most más helyzet adódott, több sorozatban kell tevékenykednie csapatával. Az embernek először meg kell tanulnia, hogyan kell kezelni ezeket az úgynevezett terheket. Pontosan így van ez Ralph Hassenhüttl esetében is, aki a Lipcsével egy nagyszerű munkát végez. Pár dolog új számára. Mint például azok a vágyak, amelyeket más klubok ébresztenek a játékosokban. Az edzők számára ez egy egyfajta teszt, amelyet kezelni kell. Mint mondtam, mindannyian jók a szakmájukban, ráadásul olyan modern segédeszközökkel dolgoznak, amelyek manapság alapvetőek. Korábbban nekem sem állt rendelkezésemre videóelemző, most viszont igen, és ki is használom azt. Azonban mindenféle futásirányi és futásintenzitási adat ellenére azt is megtudom mondani, ki tréningezik jól, s ki nem, vagy ki hogyan játszott (nevet).
A játékosai különösen az ön stílusmódjáról áradoznak.
Minden játékost megtudok ítélni sportteljesítményileg és karakterileg is. Ez fontos. De döntő az is, hogy személyek közötti kommunikáció is működjön. Edzőként fel kell építened a bizalmat és őszintének kell lenned. Mindig világosan megmondom nekik azt ami tetszik, azt ami nem, és azt, amit elképzeltem. Ez nem mindig könnyű számomra, mert tudom, hogy mindenki játszani akar. Mégis nyitottnak kell lennem. A kezdeteknél elmondtam itt a játékosoknak, hogy mindenkinek a legjobbat akarom és természetesen tisztában vagyok vele, hogy minden embernek van egója. Viszont a csapat sikere, ezáltal pedig a klub sikere a fontos. Ezen okoknál fogva én hozom a döntéseket, és ezt mindenkinek el kell fogadnia. Egy FC Bayern játékosnak tudnia kell, hogy nem képes minden mérkőzés teljesítésére.
Játékosként és edzőként is mindent megnyert. Milyen álmai maradtak még?
Tudják, megértettem, hogy sokan kérdőre vonták, a Bayern miért hozott vissza egy 72 éves embert. De nem ismernek engem. Természetesen 2013-ban azt mondtam, hogy vége, mert az életem úgy alakult, hogy befejeztem. Nem akartam olyan sokat utazni, minden nap reggeltől estig a labdarúgásra gondolni. Ha valaki rátekint a koromra, nagy levegőt vesz és megkérdezi, vajon mennyi ideje van még hátra. Főleg, ha az ember maga is tudja, gyorsan véget érhet. Ezért is találom szépnek, hogy itt a Rajna-vidéken van egy olyan otthonom, ahol eltölthetem az öregkoromat. Szívesen hallgatok zenét, rockot, popt, bluest, soult vagy klasszikus zenét. Sőt, még olyan kazettáim is vannak, amelyekre még én magam vettem fel zenét. Ha a medencémbe megyek, akkor is szól a zene, zene közben megnyílik a szívem. Ezek az álmaim, anélkül hogy nyomás nehezedne rám. A gazdasági nyomás például, amelyről a kiváltságos futballistákkal ellentétben sok embernek állandóan gondolkoznia kell, hogyan tartsák el a családjukat. Erről nem szabad elfeledkeznie ennek az iparágnak. Csakúgy, mint a gyökereinkről sem.
Milyen gyökerekre gondol?
Senkinek sem szabad elfelednie, honnan jött, és azt sem, hogy soha ne veszítsünk el más fontos dolgokat sem szem elől. Például a világ politikai eseményeit. Nézzék csak meg Szíriát vagy Mianmart! Atrocitások történnek. Edzőként többek között ezekről is beszélek a játékosaimnak.
Edzőként, aki elhalasztotta az öregkor élvezetét.
Hape Kerkeling humorista egyszer azt mondta: „Egyszer elmegyek”. Én azt mondom: „Újra itt vagyok.” (nevet)