A Bayern München tiszteletbeli elnöke a Frankfurter Allgemeinének adott interjút.
A továbbra is háttérből irányító, de a saját elmondása szerint a közeljövőben onnan is visszalépő Uli Hoeneß a Bayern és a Leverkusen meccse előtt adott egy tartalmas interjút Németország egyik legnagyobb lapjának. A bajnoki rangadó mellett Thomas Tuchelről, az őt ért kritikákról, az átigazolásokról és Xabi Alonsóról is hosszasan beszélt.
„Tuchel tudta, mire számíthat.”
Thomas Tuchelről és az edző szavának súlyáról a klubnál: Szerintem alaposan megnézte magának ezt a klubot, mielőtt aláírt, szóval tudta, mire számíthat. Az elején időnként látszott rajta az elégedetlenség. Viszont ahogy telt az idő, egyre jobban megismerte a Bayern Münchent. Teljes mértékben egyetért azzal a munkarenddel, ami szerint ez a klub működik. Itt az a mindenkori szabály, hogy a klub biztosítja a csapatot, az edzőnek pedig az a feladata, hogy eddze a játékosokat és mindent kihozzon belőlük. De természetesen neki is van beleszólása a keret építésébe.
Didi Hamann folyamatos Tuchel elleni kritikáiról: Az egy dolog, hogy megtámadták, mert ezzel bizony együtt kell élni. Viszont ha a támadások folyamatosan ugyanabból az irányból érkeznek, néha ki kell mondani, hogy elég. Arra kell fókuszálni, ami a pályán történik. A Bayern München világosan kijelentette, hogy a továbbiakban nem tűri el ezeket az irreleváns bírálatokat. Ami sok, az sok. És én sem fogok csendben maradni. Nagyobb folyamatosságra van szükségünk. Nem az eredményekre gondolok, hiszen 50 pontunk van a Bundesligában, amire legutóbb hat éve voltunk képesek. Úgy gondolom, hogy a Thomas Tuchelt ért kritikák túlzóak. Többször is voltak olyan időszakaink, amikor 10 válogatott szintű játékos is hiányzott a keretből, a védelmet pedig meccsről meccsre újra kellett tervezni. Én, illetve biztos vagyok benne, hogy az edzőnk is jobb szórakozást akar kínálni a drukkereknek, mindezt rendszeresebben.
Aleks beceneve innentől simán lehet repülő 6-os is.
Arról, hogy Tuchel többször is nyilvánosan kijelentette, hogy szeretne egy védekező középpályást: Múlthét vasárnap megnéztem az Arsenal és a Liverpool mérkőzését. Declan Rice is játszott. Külön odafigyeltem rá. Nagyszerű labdarúgó, minden tiszteletem az övé, de nem költenék rá 120 millió eurót. Ezt egyszerűen nem lehet megengedni. Az azelőtti héten Moisés Caicedót néztem meg és azon gondolkodtam, hogy ő ért 127 millió eurót? Felőlem bármely klub igazolhat ennyiért játékost, de a Bayern München biztosan nem fogja megtenni ezt, hiszen ez egyszerűen túl sok pénz, függetlenül a játékosok kvalitásairól. És még egy dolgot szeretnék tisztázni…
Aleksandar Pavlović, aki szerintem simán kezdő lehet a Bayernben a jövőben, nem férne be, ha vettünk volna egy ilyen repülő 6-ost, vagy hogy hívják őket!
Max Eberl várható kinevezéséről: Köztudott, hogy tárgyalni fogunk a sportért felelős vezetőségi tag posztról a felügyelőbizottsági üléseken. És elég valószínű, hogy döntésre is jutunk majd. Nekem is van véleményem, valamint Karl-Heinz Rummeniggének és hét másik tagnak is. Ha nem tudunk megegyezni arról, hogy az a személy, akit kinéztünk, a megfelelő, akkor nem lesz kinevezés.
Julian Nagelsmannról korábban már elmondta Uli, hogy köze nem volt a menesztéséhez.
A közelmúltbeli gyakori edzőváltásról: Ez nem egy jó jel, hiszen mi egy olyan klub vagyunk, amely stabilitásra törekszik. Akárhányszor hosszú ideig dolgoztunk egy trénerrel, mindig jól sült el a dolog. Ott volt Pep Guardiola, Jupp Heynckes, Ottmar Hitzfeld és Udo Lattek is. Jelenleg nincs meg ez a szintű folyamatosság és egyensúly. Viszont ha azt nézzük, az elvárások is sokkal magasabbak lettek. Emlékszem, amikor régen német bajnokok lettünk, mindenki egymás karjában hullajtott örömkönnyeket. Manapság viszont már mindenkinek az a véleménye, hogy ha nem nyerjük meg a trófeát húsvétig, akkor felejthető volt a szezonunk. És szerintem az is túlzás, ha egyesek arról írnak, hogy a Bayernnek mindig el kell érnie a Bajnokok Ligája elődöntőjét. Mi voltunk a legboldogabb emberek a világon, amikor 2001-ben megnyertük a sorozatot. 25 évet vártunk rá. És amellett se menjünk el szó nélkül, hogy a nagy európai klubok közül a Bayern az egyetlen, amely saját magának köszönhet mindent, amit elért. Sosem volt pártfogónk, oligarchánk vagy olajmágnásunk.
Az átigazolásokról: A mai világban mindenki új játékosok után kiált, ha valaki megsérült három hétre. Nagyon sokszor tapasztalom, hogy egyesekben nincs meg a józanész ebben a bizniszben. És még egy dolog… Az átigazolásokat körülvevő felhajtás gyakran lesokkol. Ahogy korábban mondtam, az egész olyan, mint valami bolondok háza. Elég csak megnézni a közelmúltbeli transzferablakokat.
:format(webp)/cloudfront-eu-central-1.images.arcpublishing.com/madsack/53F37E5C5A25C6435BA6EC2DAF.jpg)
„Ki kell hajítaniuk az ajtón a többieknek, ha csöndben szeretnének tartani.”
A saját hatásáról a Bayernnél: A tavaly nyárihoz képest 90%-kal csökkent a feladatköröm. Mostanra lett egy sportigazgatónk Christoph Freund személyében, aki remek munkát végez. Sokan gondolhatják, hogy mindig a befolyásra hajtok. Viszont ennek pont az ellenkezője az igaz.
Én csak nyugodtan szeretnék élni Tegernseeben, szombatonként pedig egy jó Bayern-meccset akarok nézni.
Viszont ha úgy érzem, hogy amit látok, az nem jó, akkor természetesen muszáj lesz beleszólnom. Meglátjuk, mit érek majd vele. Az biztos, hogy nem fogom be a szám. Ki kell hajítaniuk az ajtón a többieknek, ha csöndben szeretnének tartani.
Arról, hogy még mindig igaz-e, hogy az történik a klubnál, amit ő mond: Nem igaz. Persze ha Karl-Heinz és én azt a tanácsot adjuk a többieknek, hogy vegyük meg Harry Kane-t, akkor az teljesen más, mintha az egyik kereskedelmi cégünk vezérigazgatója mondaná. Viszont ha ez a vezérigazgató úgy válaszol a tanácsunkra, hogy szerinte nem éri meg a dolog pénzügyi szempontból, akkor a befolyása ugyanakkora, mint az enyém. Nagyon fontos, hogy a lehető legmagasabb szintű sportszakmai tudás legyen jelen a felügyelőbizottságban. Ezért is vagyok boldog, hogy nemrég Karl-Heinz Rummenigge is csatlakozott hozzánk. Nem lehet elvárni, hogy valamelyik vállalat CEO-ja elmondja nekünk, hogy melyik jobbhátvédet éri meg leigazolni. Karl-Heinznek és nekem tehát viszonylag nagyobb a beleszólásunk a dolgokba, ha magáról a labdarúgásról van szó. De nem mi voltunk az egyetlenek, akik látták, hogy a klub rossz irányba halad (Kahn és Brazzo alatt).
Alonso (és Philipp Lahm, valamint Tom Starke) 2017-es búcsúztatásán.
Arról, hogy a Leverkusen játssza-e a legszebb focit Németországban: Lehet, de ezért nem osztanak trófeát. Nekünk is voltak nagyon jó meccseink, például a Dortmund és a Stuttgart ellen. Utóbbi esetében mindenki azt hitte, hogy odajönnek a stadionunkba és beszorítanak minket. Az eredmény viszont ismert. És szerintem a Leverkusen elleni hazai mérkőzésen is remekül teljesítettünk.
Xabi Alonso leverkuseni munkájáról: Szerintem mindannyian látjuk, mi van akkor, ha egy vezetőedző nyugalomban dolgozhat a játékosaival. A Leverkusennél maximálisan arra lehet koncentrálni, ami fontos. Szerintem ott éjjel-nappal a fociról beszélnek. Itt viszont hétfőn azt kell olvasnom a lapokban, hogy olyan emberek jelentik ki, hogy rosszul működik a klubunk, akik felől évek óta nem hallottam. Miután Alonso távozott tőlünk, még eljött hozzám az edzőközpontban található irodámba. Megköszönte az együtt töltött időt. Nagyszerű beszélgetés volt. Játékosként nagyon közeli volt a kapcsolatom vele. Vezetőedzőnként még csak távolról láttam, de az biztos, hogy hasonlóan végzi a dolgát, mint itt, amikor stratégaként mozgott a középpályán. Szerintem olyan labdarúgói vannak, akik illenek hozzá. Viszont hozzá kell tennem, hogy egy kicsit szerencsések voltak a transzferjeikkel. Korábban senki sem ismerte Boniface-t, de arról sem volt fogalma senkinek, hogy ki az a Grimaldo.
Arról, hogy Boniface és Grimaldo megszerzése inkább a jó játékosmegfigyelés eredménye volt-e: Ez akkor is szerencse, hiszen ezek az újoncok egy számukra ismeretlen országba és csapatba érkeztek és azonnal berobbantak.
