Interjúk és nyilatkozatok

Freund: Hasonlít a sportigazgatói munka és az asztalosmesterség



Ismerjétek meg szeptemberben kinevezett sportigazgatónkat, Christoph Freundot!

A 46 éves osztrák szakvezető idén nyáron köszönt el a Red Bull Salzburgtól, ahol 2006 nyara óta dolgozott. Előbb csapatmenedzser szerepkörben ténykedett, az előző nyolc évben viszont már sportigazgatóként ért el nagy sikereket az általa irányított csapat: ténykedése alatt mindig a salzburgiak lettek a bajnokok és olyan labdarúgókat adtak az európai topfutballnak, mint Erling Haaland, Szoboszlai Dominik vagy éppen a Bayernben focizó Dayot Upamecano.

A direktort Hasan Salihamidžić menesztése után nézte ki magának a német rekordbajnok, elsőszámú feladata pedig – a kerettervezés mellett – a fiatal tehetségek helyes fejlődésének elősegítése és a Bayern Campuson nevelkedő csillagok előléptetése lesz a felnőttek közé. Erről, na meg jó pár minden másról is beszélt a klub magazinjának, a Säbener 51-nek adott interjújában.



Bayern-Boss jubelte über DFB-Pleite gegen Österreich – Fussball | heute.at

Freund a közgyűlésen.

Säbener 51: Hogy érzi magát így, hogy már szeptember 1. óta a Bayern sportigazgatója?

Christoph Freund: Ez egy nagyon érdekes és lenyűgöző klub. Egyedülálló a világon, hogy egy ilyen hatalmas egyesület ennyire emberi és megközelíthető tud lenni. Az éves közgyűlés, valamint a vezetőségi tagok vacsorája az azt megelőző estén két egészen új élmény volt számomra. Nagyon különleges érzés, hogy a gépezet egyik fogaskereke vagyok. Intenzív három hónap van mögöttem. A vezetőség véleménye pozitív és én is boldog vagyok, hogy 17 év után tettem egy lépést Salzburgból a labdarúgás legnagyobbjai felé.

17 év hosszú idő. A folytonosság mennyire fontos Önnek?

Nem igazán szeretem, ha gyorsan változnak a dolgok az életben. Szeretnék építeni valamit, kapcsolatokat teremteni, megvetni a lábamat Münchenben. Ilyen a természetem, és ezért nem volt könnyű átköltöznöm Salzburgból.

Az a tervem, hogy még jó hosszú ideig a Bayernt erősítsem.

A folytonosság nem garantált a labdarúgásban. Inkább Magán vagy a Salzburgon múlt, hogy olyan sokáig ott maradt? Illetve, mi volt a véleménye a Bayernről akkoriban?

A Salzburgnál folyamatos a változás. A klub hitvallása és az ott dolgozók filozófiája azonban nem változott az elmúlt 10 évben, és ez lehetővé tette számunkra, hogy sok tehetséges játékosnak és edzőnek adjunk lehetőséget a következő lépés megtételére. A Bayernnél sem változott a cél, ami továbbra is a lehető legnagyobb sikerek elérése Európában. És a Bayern nemcsak sportszakmailag volt sikeres az elmúlt évtizedekben, de gazdaságilag is, ami biztonságot teremtett számukra. Münchenben mindig tudod, hogy mire számíthatsz.



Interview with Bayern sporting director Christoph Freund

Freund és Sauer.

Milyen kapcsolata volt a Bayernnel gyermekkorában, Leogangban?

Nagy rajongója voltam az FC Tirolnak. Hansi Müller és Bruno Pezzey voltak a hőseim. A Bayern München viszont egy teljesen más világnak számított akkor, elég távol az osztrák futballtól. 11 évesen édesapámmal elmentünk a Napoli elleni UEFA-kupa-elődöntőre az Olympiastadionba. Még mindig emlékszem, ahogy Diego Maradona bemelegített és a labdával zsonglőrködött a Live Is Life-ra. Ezek karakterformáló élmények voltak.

Mit hozott magával Salzburgból Bajorországba?

Talán egy kicsit másféle megközelítést, mivel egy másik közegből jövök. Amikor a Red Bull beszállt a salzburgi projektbe, akkor azt mondták, hogy egyszerűen nekik van a legtöbb pénzük és idősebb játékosokat véve érnének el sikereket. Mi viszont újraszerveztük a stratégiát és ezáltal a klubot, ami ma már egy világos irányvonalat képvisel. Ez a tény rendkívül fontos számomra manapság is. Ha a mezre a „Bayern München” felirat van írva, akkor azokat az értékeket is kell képviselnünk, amik le lettek fektetve. Emellett némi futballszakmai tudást, és az általam 17 év alatt kiépített hálózat előnyeit is magammal hoztam.

A Salzburg klubként a fiatal játékosok építésére és fejlődésére helyezi a hangsúlyt. Hogyan értékeli a munkát a Bayern Campuson?

Természetesen a Campus a jövőben is folytatja a fiatal játékosok nevelését a felnőtt csapatunk számára, de ez soha nem lesz akkora prioritás, mint Salzburgban, mert itt más célokat tűztünk ki magunk elé. Mindennek működnie kell a Bayernnél ahhoz, hogy a fiatalok is tudják, hogy olyan jó képzésben fognak részesülni nálunk, ami megadja az esélyt számukra a proficsapathoz való felkerülésre. A Campus és a Säbener Straße közötti kapcsolat nagyon fontos tényező. Ez nem csak a fiatalokra vonatkozik, hanem a trénerekre, fitneszedzőkre és fizioterapeutákra is. Igyekszünk megtalálni az egyensúlyt a sportszakmai sikerek és a tehetséggondozás között. Salzburgban már dolgoztam együtt a Campus igazgatójával, Jochen Sauerrel. Nagyra tartjuk egymást és azonos nézetekkel rendelkezünk, ami nagy előny.



Interview with Bayern sporting director Christoph Freund

Asztalosműhely vezetőjéből lett Bayern-sportigazgató.

Mit szólt volna Christoph Freund sportigazgató Christoph Freundhoz, a játékoshoz?

Mindig is imádtam a labdarúgást és élveztem játszani. Ebben a tekintetben biztos nem lett volna problémám saját magammal, viszont attól tartok, nem lettem volna elég tehetséges (nevet). Mindezek ellenére boldog vagyok azzal, ahogy a dolgok alakultak.

Volt egy nagy fordulópont az életében 24 évesen, és édesapja halála után hirtelen át kellett vennie a családi vállalkozást. Hogyan sikerült mindez a futball mellett?

Visszavonultam a profi labdarúgástól és a harmadosztályban játszottam.

Teljes karrierváltás volt, és ezt csak azért sikerült átvészelnem, mert édesapám egy remekül kidolgozott rendszert és egy szuper csapatot hagyott maga után a cégnél. Akkoriban megtanultam, mit lehet tenni, amikor a társaiddal együtt egy nehéz helyzetben vagy, de támogatni tudjátok egymást. Szerintem életem legnagyobb sikere volt az, ahogy akkoriban a dolgozókkal együtt sikerült tovább vinni a vállalkozást. Az asztalosműhely ma is létezik, méghozzá az egyik legnépesebb salzburgi régióban, és minden alkalommal meglátogatom, amikor otthon vagyok Leogangban. Érzelmileg nagyon nehéz időszak volt, mert mindig is szoros volt a kapcsolatom édesapámmal, de utólag visszagondolva sokat tanultam életem ezen szakaszából.

Hirtelen 20 alkalmazottért volt felelős. Ez rákényszerítette a korai felnövésre?

Addig, fiatal profiként a másodosztályban nyugodt életet éltem: semmi aggodalom, semmi felelősség… Aztán kihúzták a szőnyeget a lábam alól. Emlékszem, amikor először jártam a műhelyben a hétfő délelőtti temetés után. A dolgozók odabent álltak, senki nem tudta, mi lesz. Aggódtak a megélhetésük miatt. Ekkor megszólaltam és azt mondtam, hogy itt maradok és ezentúl mi visszük tovább a bizniszt. Abban a pillanatban rájöttem, hogy bármi is történik az életemben, semmi sem fog letéríteni erről az útról.



Mit diesen zwei Spielern will Bayern noch vor Weihnachten verlängern - FOCUS online

A legmagasabb szinten.

Hogyan befolyásolták ezek a tapasztalatok a későbbi sportigazgatói szerepét a Salzburgnál, illetve most a Bayernnél?

Mindegy, hogy üzletről vagy fociról van szó, mindig az emberek számítanak. Ha kapcsolatba lépsz a kollégáiddal és érdeklődsz irántuk, teljesen más bázist építhetsz ki, ráadásul sokkal többet kapsz vissza tőlük. Minél többet tudtok egymásról, annál jobban reagálhattok egymás problémáira.

Milyen személyes fejlődésen ment keresztül?

Megtanultam, hogy az élet sohasem áll meg, akármekkora tragédia is éri az embert. Még akkor sem, ha már semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen. Ha valaki gyászol, akkor előfordulhat, hogy kétségbeesik, de akkor sem szabad feladni és csakis előre kell tekinteni.

Ki tudja, ha ezek a dolgok nem történnek meg, ma talán nem itt ülne…

Biztosan nem így lenne, mert az asztalosmunkán keresztül kerültem kapcsolatba a Salzburggal.

Ahogy már említette, önéletrajza tökéletes példa arra, hogyan kell pályát váltani. Mennyire fontos a tapasztalatszerzés ahhoz, hogy kiléphessünk a komfortzónánkból?

Úgy gondolom nagyon fontos, mivel így a különböző helyzeteket többféle szemszögből is értelmezni tudjuk. Ha valaha is része voltál ennek a közegnek, akkor tudod, hogy milyen könnyű elfelejteni a labdarúgás buborékán kívül eső élet nehézségeit. Üzletemberként láttam, mennyire nehéz sokaknak csak a napi betevőre valót is megkeresni. Ezért minden nap emlékeztetem magam, hogy mennyire szerencsés vagyok, amiért a futballban dolgozhatom.

Milyen párhuzamot lát az asztalosműhelyben végzett munka és a fiatal tehetségekkel való munka között? A türelem a kulcs ahhoz, hogy valamiből vagy valakiből a legjobbat hozzuk ki?

Tanultam ugyan a szakmát, de sosem voltam tehetséges asztalos. Mindig is focista szerettem volna lenni (nevet). Nagyon szeretek fiatalokkal dolgozni, és támogatni őket három, négy vagy akár öt éven keresztül is. Amikor aztán látod, hogy a tehetségek kialakult személyiségekké fejlődnek, az hihetetlen elégedettségérzetet ad. Hasonlít egy asztalos munkájához, aki előtt van néhány darab deszka, és a fantáziájának, illetve a mesterségéből fakadó tudásának köszönhetően alkot belőle valami nagyszerűt. Mindkét esetben szükség van egy kidolgozott tervre, és egyik sem valósítható meg egyik napról a másikra.



Geht um FCB-Zukunft: Der Aufgabenberg von Sportchef Freund | BR24

Kulcsfeladat a tehetségek felderítése.

Milyen tényezők szükségesek ahhoz, hogy egy tehetségből Bayern-játékos váljon?

Itt a legmagasabb szintről beszélünk, szóval természetesen szükséged van a futball előfeltételeire, mint például a technikai készség és a taktikai látásmód megléte. De a mentalitás is kulcsfontosságú. Bíznod kell magadban, hogy újra és újra a legmagasabb szinten tudj teljesíteni. Ezért fontos feladat a fiatal játékosokkal dolgozni azon, hogy miként kezelhető a nyomás.

De ez még nehezebbé teszi a felderítést, hiszen a győztes mentalitást aligha lehet adathalmazokban összefoglalni, nemigaz?

Ezek az alig észrevehető készségek rendkívül fontosak a játékosok megítélésekor. A pályán kívül is rengeteg dolog kiderülhet egy adott focistáról: például hogyan viselkednek másokkal és miként nyilvánulnak meg bizonyos helyzetekben. Ezekről a közelükben élőket is meg tudjuk kérdezni. Mindent bele kell adni, hogy a csúcsra juss és ott is maradj. Rengeteg példa van olyan játékosokról, akik hatalmas tehetségek voltak, de mégis más utat választottak az életben.

És ez teljesen rendben van, de még azelőtt fel kell ismerned ezt önmagadban, mielőtt boldogtalanná válsz.

És még egy kis visszakanyarodás az asztalossághoz: milyen fából kell faragni az embert ahhoz, hogy sikeres lehessen a Bayernnél játékosként vagy akár más pozícióban?

Maradok én is a metaforánál: az erdőkben is különböző fafajták vannak. A monokultúrák nem olyan stabilak, mint a vegyes erdők. Különféle játékosok kellenek egy jól működő csapatba és a menedzsmentben is mindenkinek rendelkeznie kell egyéni erősségekkel. Minél különbözőbb típusokból áll egy közeg, annál szélesebb a feltérképezhető teljesítményspektrum. Az a fontos, hogy mindig megtaláljuk a közös hangot és utat.

Freunddal készített kérdezz-felelek videót is készített a Bayern. Ezt az alábbi hivatkozásra kattintva nézhetitek meg német nyelven, angol (és akár magyar) felirattal! Hamarosan ebből a videóból is csinálunk egy posztot!

Freund: Hasonlít a sportigazgatói munka és az asztalosmesterség
1 hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Pingback: „Ígérem, nagyon jó átigazolási ablakunk lesz” | Kérdezz-felelek a Bayern sportigazgatójával

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top