A Bayern München elnöke a Frankfurter Allgemaine lapnak beszélt az átigazolások világáról, Harry Kane-ről és a szponzorpénzekről.
Szeptember hónapról: Amikor keveset írnak rólunk az újságokban, az is unalmas. Viszont az átigazolási időszak alatt minden egyes hírmorzsára ráharaptak a lapok. Tudom, hogy ez is a futball része, de időnként túl sok volt, amit írtak.
A keretről: Hiszünk abban, hogy egy erős keretünk van, tele klasszis játékosokkal. Még az átigazolási ablak végén is készen álltunk arra, hogy egy magas szintű játékost igazoljunk João Palhinha személyében. Viszont ez csak azután volt lehetséges, hogy eladtuk Ryan Gravenberchet. Az biztos, hogy az új csatár megszerzése volt a legfontosabb része a transzferidőszaknak. De az sem titok, hogy az edzőnk szeretett volna még egy labdarúgót a védekező középpályás pozícióra.
Arról, hogy az edzőnek mekkora beleszólása van az átigazolásokba: Legyen szó Louis van Gaalról, Pep Guardioláról vagy Carlo Ancelottiról, a mi klubunk mindig a vezetőedzőjével beszéli, hogy mely játékosokat vegyük meg és melyeket nem. A lényeg, hogy a Bayern számára legjobb döntést hozzuk meg. Declan Rice esetében úgy határoztunk, hogy gazdasági szempontból máshová kell néznünk.
Harry Kane-ről: Kellett egy új középcsatár. Azonban csak páran vannak a világon, akik a legmagasabban rangsorolt kategóriában szerepelnek, illenek is hozzánk és akikkel jobbak lehetünk. És mivel kevés van az ilyen támadókból, sok pénzt kell értük fizetni. Harry Kane-nel ismét van egy „gólgaranciánk” – és még arra is képes, hogy rengeteg asszisztot adjon. Nagyszerű vétel. Elképesztően keményen dolgozik, minden egyes apró részletre, az egészségére és a táplálkozására is odafigyel. Biztosak vagyunk benne, hogy több éven keresztül képes lesz ezen a szinten focizni.
Kane átigazolási összegéről: Nem került többe, mint 100 millió euró. Csak akkor lépjük át ezt az összeget, ha a következő szezonokban megnyerünk vele ezt meg azt.
Arról, hogy innentől a százmilliós igazolás lesz a módi: Emiatt senkinek sem kell aggódnia. A Bayern München teljes mértékben azért határozta el magát emellett a transzfer mellett, mert sportszakmai szempontból így érezte. Nem akarjuk bajba sodorni a klubot, komolyan vesszük a pénzügyi lehetőségeinket. A Kane-ért fizetett összeg kivételes fog maradni. A már említett Declan Rice-ért 120 milliót fizetett az Arsenal. Ezt mi is megpróbálhattuk volna, de nem akarjuk semmissé tenni az elveinket.
Herb sokadjára is elkergette a transzferőrület-felvetéseket.
A Bayern pénztartalékáról: Nincs mögöttünk egy nagy befektető, vagy egy állami támogató. Nincs hitelünk és minden egyes eurocentet magunknak termelünk ki. Kifizettük az Allianz Arenát, a Campust és még így is maradt pár köteg a számlánkon. Ez egyrészt büszkeséggel tölt el minden dolgozót, másrészt erőssé tesz minket, hogy tovább járjuk a Bayern München útját. Persze nem könnyű a helyzetünk. Most nyáron például ott voltak a szaúd-arábiai klubok. Viszont bizonyítottuk, hogy meg tudunk birkózni ezekkel a kihívásokkal és képesek vagyunk európai topszinten focizini.
Az európai riválisokról: Sok nagy klub több pénzt költ, mint mi, de még mindig nem nyerte meg a Bajnokok Ligáját. Nyilván a pénz megkönnyíti a dolgokat, de azért e mögött több van. Ha elég jó és okos vagy, akkor kevesebb pénzzel is elhódíthatod a BL-trófeát. Ezt akarjuk mi is. Ugyanakkor azt is érdemes hozzátennem, hogy a Bundesligának sem szabad leszakadnia a nemzetközi mezőnytől. A topfutballhoz topcsapatok kellenek. Topcsapatok nélkül eltűnhet a radarról a német bajnokság.
