A 2022/23-as szezon kellős közepén Julian Nagelsmann az UEFA-nak adott újévi interjút, amelyben a Bayern trénere beszélt a karrierjéről, a játékfilozófiájáról és arról is, mit jelent számára az, hogy a német rekordbajnok csapatot irányíthatja.
Mikor hallottál először a Bayern Münchenről?
(mosolyog) Elég rég volt. Két és fél évesen kezdtem el futballozni szülővárosomban az FC Issing klubnál. A bátyám – aki 11 évvel idősebb nálam – Bayern szurkoló volt és minden bizonnyal ő beszélt először nekem a klubról akkoriban – attól a naptól fogva én is Bayern fan voltam. Gyakori eset, hogyha a testvéreid egy bizonyos klubnak szurkolnak, idővel te is annak fogsz szorítani. Mindig is célom volt, hogy játszhassak a klubnál, de ez sajnos nem jött össze.
Hogyan reagáltál arra, hogy lehetőséget kaphatsz a Bayern edzőjeként?
A Bayern a legnagyobb német klub. Az életben minden esély véges. Nincs végtelen lehetőséged arra, hogy elvállalj egy ilyen munkát. Természetesen nagy lépés volt. A szívem nagyot dobbant és eufórikus állapotban voltam. Fejben azonban próbáltam, amennyire lehet, objektíven felfogni a dolgot. Nagyon-nagyon ritka az, hogy esélyt kapsz arra, hogy szülőfölded legnagyobb klubjának edzője lehetsz. Nagyon boldog vagyok emiatt. Edzőként kötelesnek érzem magam, hogy a lehető legmagasabb szinten teljesítsek, vérbeli szurkolóként pedig igyekszek minél látványosabb futballt nyújtani a stadionban lévő szurkolók számára.
Megváltozott a futball iránti hozzáállásod azáltal, hogy edző lettél?
Természetesen teljesen más érzés, amikor edző és amikor játékos vagy. Játékosként az álmod az, hogy profi labdarúgó legyél, ezért ebbe rengeteget fektetsz és olykor áldozatokat is kell hoznod, utóbbit főleg fiatal korban. Amíg mások életük első bulijába mennek, te már korán ágyban vagy, mert másnap reggel meccsre kell menned. A másik szempontból edzőként sokkal több felelősséget kell vállalnod, még a pályán kívül is. Rengeteg témát kell átbeszélj, interjúkat kell adnod és sajtótájékoztatókat kell részt venned. A futball iránti nézeted ezáltal sokkal teljesebb lesz, mivel olyan külső problémák is számításba jöhetnek, amelyekre játékosként nem kell figyelmet fordítanod. Az alapkoncepcióm azonban nem változott: szenvedélyesen imádom a futballt.
Mi a játékfilozófiád és hogyan alakult ez ki?
Játékosként különböző edzőkkel dolgozhatsz különböző kluboknál, ahol mindegyik a saját edzésmódszerét mutatja be. Ezeket magaddal viszed, de összességében fontos, hogy kialakíts egy saját filozófiát, kidolgozd a saját ötleteidet és szabályaidat. A játékoskarrierem vége felé sokat voltam sérült, emiatt sok időm volt gondolkozni azon, hogyan csinálnék egyes dolgokat edzőként? Amikor aztán edző lettem, hétről hétre dolgoztam a játékfilozófiámon. Az alapkoncepció már az első éveimben kialakult U19-es edzőként. Lényege ‘a játék irányítása a pályán minél előrébb történő labdaszerzésekkel és a tempó felgyorsításával labdabirtoklás során’.
Köttél már valaha kompromisszumot az elveiddel kapcsolatban?
Vannak bizonyos elveim, amelyeket illetően nem kötök kompromisszumot. A játékosok mindig alkalmazkodnak ehhez függetlenül attól, hogy mi az eredmény vagy hogy ki az ellenfél. Amikor viszont megegyezésre kell jutnod, bizonyos szempontokban rugalmasnak kell lenned. Ez csak természetes. Edzőként vagy vezetőként közeledned kell az emberekhez, empatikus kell legyél velük és meg kell próbálnod válaszolni a kérdéseikre. Vannak olyan dolgok az életben, amelyekhez ragaszkodni kell, de vannak olyanok is, amelyekkel kicsit lazábban lehet bánni.
Rögtön alkalmazni tudtad a filozófiádat Münchenben?
Az elején a játékosoknak meg kell ismerniük a filozófiádat, de neked is meg kell ismerned a játékosokat. Összességében meggyőződésem, hogy egy klubnak csak akkor szabadna edzőt igazolnia, ha előzőleg már van konszenzus a játékfilozófiával kapcsolatban. Semmi értelme egy olyan edzőt leigazolni, aki kénytelen teljesen megváltoztatni a filozófiáját a klub miatt. Ebben az esetben sosem lesz elégedett és sosem tudja már olyan hitelesen és közvetetten átadni a játékfilozófiáját. A Bayern München tisztában volt azzal, amit én képviseltem és a játékfilozófiám miatt csapott le rám, így ugyanazon az úton tudtam folytatni tovább, amelyen elkezdtem.
Véget érhet valaha ez a filozófiafejlesztési folyamat?
A cél az, hogy a tökéletességre törekedj úgy, hogy sosem fogod elérni azt. Amikor pl. teljesen elégedett vagy egy alapfelállással és minden jól működik, akkor kipróbálhatsz egy új alapfelállást is és azt is a tökéleteshez közelire fejleszteni. Mindig vannak nüanszok, ahol fejlődni tudsz. Elég frusztrált lennék, ha már semmit sem lehetne optimalizálni és tökéletesíteni. Ebben az esetben a munka sokkal kevésbé lenne szórakoztató. A kihívások fontosak az életben, hogy tanuljunk belőlük és fejlődjünk általuk.
