Julian Nagelsmann az UEFA hivatalos oldalának adott interjút, amelyben beszélt az első bayernes tapasztalatairól, illetve kifejtette a filozófiáját, amelyet balszerencsés módon befejeződött játékoskarrierje végén alapozott meg.
Julian Nagelsmann nemsokára újra megkezdheti az edzést Münchenben, hogy aztán január 20-án volt klubja, az RB Leipzig ellen folytassa a szezon lényegi részét. A 35 éves edző 2021-ben pont Lipcséből igazolt a Bayernbe – abba a csapatba, aminek gyerekkora óta szurkol. Most a Bayern weboldalán jelent meg egy beszélgetés, amelyet még az UEFA készített vele.
Mikor hallottál először a Bayern Münchenről?
Régen volt már (mosolyog). Két és félévesen a helyi FC Issing csapatában kezdtem el focizni. A bátyám tizenegy évvel idősebb nálam. Bayern-szurkolóként nőtt fel és biztos vagyok benne, hogy ő volt az első ember, aki annak idején beszélt nekem erről a klubról. Attól a naptól kezdve én is Bayern-drukker lettem. Gyakori eset, hogy ha a testvéred szurkol egy csapatnak, akkor te is a rajongója leszel annak. Akkoriban az volt az álmom, hogy e nagyszerű klub mezében focizzak, de sajnos ez nem jött össze.
Hogyan reagáltál arra, amikor először megkerestek a Bayern edzői posztjával?
A Bayern Németország legnagyobb csapata. És minden lehetőségnek van lejárati dátuma. Nincs végtelen esélye az embernek arra, hogy elfogadjon egy ilyen ajánlatot. Nagy lépés volt, de a szívem döntött. Természetesen eufórikus pillanat volt. Eközben a fejem megpróbálta objektívan megközelíteni a helyzetet, viszont rájöttem, hogy nagyon, nagyon ritka, hogy megkapod a lehetőséget arra, hogy hazád legjobb csapatát irányítsd.
Edzőként az a feladatom, hogy a legmagasabb szinten teljesítsek, igaz szurkolóként pedig az, hogy megpróbáljak jó mérkőzéseket nyújtani a stadionban lévő drukkereknek.
/cdn.vox-cdn.com/uploads/chorus_image/image/71353488/1422751700.0.jpg)
Szurkolóból klublegendák edzője lett.
Megváltozott-e a labdarúgáshoz való viszonyod, miután tréner lettél?
Persze. Teljesen más edzőként és játékosként. Amikor aktívan focizol, akkor azt az álmot hajszolod, hogy profi legyél. Elképesztően sokat dolgozol érte és áldozatokat hozol. Főleg ifijátékosként. Amikor a haverjaid bulizni mennek, te hamar ágyba bújsz, mert másnap korán meccsed lesz. Ami az edzői életet illeti, sokkal több felelősséggel tartozol, még a pályán kívül is. Rengeteg témával kapcsolatban kell megszólalnod, interjúkat kell adnod és sajtótájékoztatókat kell tartanod. A futballról alkotott képed holisztikussá válik, hiszen olyan belső problémákkal is foglalkoznod kell, amikkel játékosként egyáltalán nem törődtél. Viszont alapjában véve nem változott a fociról alkotott képem: imádom és nagyon szenvedélyes vagyok vele kapcsolatban.
Mi jellemzi a futballfilozófiád és hogyan alakult ki mindez?
Labdarúgóként különböző kluboknál különböző edzőid vannak és mindegyikőjük a saját edzésmódját mutatja be. Ezeket magaddal viszed a későbbiekben, de fontos, hogy a saját filozófiád is kialakítsd, illetve fejleszd azt. Saját ötleteket kell létrehoznod, saját szabályokkal. Játékoskarrierem vége felé sokszor voltam sérült, emiatt pedig temérdek időm volt, hogy átgondoljam, edzőként hogy tennék különböző dolgokat. Amikor először edző lettem, a filozófiámon kezdtem el dolgozni hétről hétre. Az alap már akkor megvolt, amikor az első évemben egy U19-es csapat edzőjeként dolgoztam. A mantrája pedig a következő:
magasan a labdát megszerezve, labdabirtoklás közben tempót váltva kontrollálni a mérkőzést.
Szenvedélyes típus.
Képes voltál azonnal alkalmazni a filozófiád a Bayern Münchennél?
Először a játékosoknak meg kell ismerniük azt, miközben neked is meg kell ismerned őket. Meg vagyok győződve arról, hogy egy klubnak csak akkor kell szerződtetnie egy edzőt, ha azzal megegyezés történik annak játékról alkotott képével kapcsolatban. Nincs értelme olyan trénert leigazolni, akinek rögtön meg kell változtatnia a filozófiáját, hiszen utána már sosem teljesedhet ki és sosem lesz képes átadni a játéktudományát hiteles módon. A Bayern München tudta, hogy én miért állok ki és ezért, illetve a filozófiám miatt szerződtetett. Így tehát tudtam folytatni azt az utat, amelyet már korábban elkezdtem.
Egyszer a végére érhet egy ilyen futballfilozófia fejlesztése?
A cél a tökéletesség elérése, miközben tudod, hogy azt sosem fogod elérni. Ha teljesen tisztában vagy az alap felállással, mindent jól csinálsz, akkor utána elkezdhetsz új formációkat gyakorolni, majd úgy igazgatni a dolgokat, hogy aztán megint a tökéletesség felé hajts. Mindig vannak nüansznyi dolgok és olyan képességek, amiket lehet fejleszteni. Az kifejezetten zavarni tudna, ha már képtelen lennék akármit is tökéletesíteni. A munkám akkor kevésbé lenne szórakoztató. A kihívások fontosak az életben, hiszen azok segítenek a haladásban.
via Bayern München (UEFA.com)
