Sadio Mané a Bayern München magazinjának, a Säbener 51-nek adott interjút. Beszélt a példaképeiről, a sztárságról, a Mia san mia igazi jelentéséről, Szenegálról, a mezszámáról és még fogadott is az őt meginterjúvoló szerkesztővel.
Mané már több mint egy hónapja Münchenben van. Két mérkőzésen, egy barátságos és egy Szuperkupa-találkozón is játszott már, sőt, mindkettőn betalált. Pénteken pedig jön a ligaszezon rajtja, úgyhogy a Bayern magazinja, a Säbener 51 kapott az alkalmon és a Frankfurt elleni mérkőzés előtt nagyinterjút készített a játékossal.
Az első trófea.
A gyermek drukkerekről: A tény, hogy a gyerekek a fák tetejére másznak azért, hogy megnézhessenek engem az edzéseken, természetesen nagyon motivál. A legjobbamat szeretném nyújtani itt minden nap, az edzéseken és a meccseken is – a csapatért és a szurkolókért. Emlékszem, gyermekként mindig ámultam a nagyszerű játékosokon. Ezért is nagyon fontos számomra, hogy a boldoggá tegyem őket a focimmal. Nem véletlenül mondják, hogy „a gyerekek a legőszintébb kritikusok”.
Példaképeiről: Ronaldinho és a szenegáli El Hadji Diouf voltak. Kiváló játékosokról beszélek. Órákig néztem az őket bemutató videókat és próbáltam utánozni őket.
A sztár-státuszról: Egyáltalán nem érzem magamat világsztárnak. Csak azzal foglalkozom, hogy a csapat része legyek. Ezért bármit képes vagyok megtenni. Azt akarom, hogy én is a maximumukig hajtsam a csapattársaimat a gólszerzés, gólpasszadás és mérkőzésnyerés terén. Azért vagyok itt, hogy a lehető legjobb formámat adjam a Bayern Münchennek.
/cdn.vox-cdn.com/uploads/chorus_image/image/71090552/1241782117.0.jpg)
Az összetartás nagyon fontos: Sadio korábban elmondta, Davies az egyik legjobb haverja, mióta Münchenben van.
Tapasztaltságáról: Amikor egy olyan nagy klubhoz igazolsz, mint a Liverpool vagy a Bayern, nem mindig könnyű. Még mindig nagyon sokat tanulhatok az életről. Sok mindent megtapasztaltam a karrieremben. Emberként és játékosként is fejlődtem. Most át szeretném adni minden tapasztalatomat a csapatnak. Hiszen most már egy tapasztalt labdarúgó vagyok és tudom, hogy hogyan kell megküzdeni a nyomással. Számomra az összes elvárás motiváció, ami óriási mértékben tol előre. Segít nekem és a csapatnak, hogy elérjük a céljainkat.
Ausztriai éveiről: Amikor Salzburgban voltam, sok Bayern-meccset néztem. Még az Angliába költözésem után is néztem a Bundesligát. Beszéltem Thiagóval az átigazolásom előtt. Mindent elmesélt a klubról és a városról. Korábban voltam is itt párszor a barátaimmal. Egyszer egy Arsenal elleni Bajnokok Ligája-mérkőzést is megnéztünk. Akkoriban még elképzelhetetlen volt számomra, hogy egy nap ott fogok játszani.
A Mia san miáról: Mindenki ismeri a Bayern identitását. Számomra a Mia san mia azt jelenti, hogy a csapat az első. Az összetartás számít, nem az egyéniségek. Ez teszi a Bayernt igazán különlegessé. Könnyen tudok azonosulni ezzel a filozófiával, mert nagyon is biztos vagyok abban, hogy ez a sikerhez vezető út. Az azonosulás a kulcs. Ezért sem haboztam akkor, amikor esélyem nyílt Münchenbe jönni.
Szenegál mindenkori legnagyobbja.
Szenegálról: Egy Bambali nevű kis faluban születtem Szenegálban. Ott nőttem fel és jártam suliba is. Az én kultúrámban a szülők nagyon nagy értékek. Rájuk hallgatsz és megadod nekik a kellő tiszteletet. Szerintem ez nagyon fontos az élet minden területén és hálás vagyok azért, hogy így neveltek. Ha lehetséges, akkor meglátogatom őket és a régi barátaimat Bambaliban. Ez még mindig egy apró település, távol a legközelebbi várostól. Más ott az élet, mint Európában. Nehéz szavakkal elmondanom. A kultúra teljesen más és az emberek helyzete sem könnyű. Bambali tett azzá, aki vagyok. Ezért is fontos, hogy visszaadjak valamit. Nagyon büszke vagyok arra, amit az ottani emberekért teszek. Ismerem az ő valóságukat. Fontos, hogy mosolyt csaljak az arcukra.
Az ottani emberekről: Ugyanaz a Sadio vagyok, aki korábban voltam. Focizok a barátaimmal, közösen szórakozunk. Szeretek visszamenni. Az országomban 17 millió ember rajong a fociért és most mindegyikük Bayern-drukker lett. Szerintem jó pár szenegáli zászlót lehet majd látni az Allianz Arenában ebben az idényben.
A mezszámáról: Amikor véglegesen eldöntöttem az átigazolásom, megkérdeztem, mely számok szabadak és a 17-es mellett döntöttem. Tudom, hogy nagy játékosok is viselték. A 17 a tíz és a hét összege. Ezt a két számot is nagyon szeretem. Tökéletes számomra.
Egészen biztosan nem ez lesz az egyetlen magasba emelt trófeája a müncheniek közt.
Az Oktoberfestről: Balszerencsémre még nem voltam, de már várom. Már a salzburgi időszakom óta van a gardróbomban egy pár bőrnadrág (Lederhosen). Megtartottam, mert mindig is szerettem viselni őket és általánosságban is nagyon érdekelnek a különböző kultúrák.
A frizurájáról: A szőke csík? Már tíz éve ilyen a hajam. Olyat akartam, ami senki másnak nincs. A fodrászomé volt az ötlet. Először nemet mondtam rá, mert tudtam, hogy a szüleim hallani se akarnak majd róla. De aztán mégis kipróbáltam. Ők ugyanis messze voltak. Persze ahogy megláttak, azonnal mondták, hogy „Sadio, mit tettél a hajaddal? Nem néz ki jól! Tüntesd el!” Egyébként korábban volt is rá példa, hogy eltüntettem, mielőtt hazamentem, aztán amikor visszajöttem Európába, újra beszíneztem. Mindeközben a szüleim megszokták és elfogadták.
Ezt követően, az interjú zárásaként Mané és a Bayern München magazinja fogadott: amennyiben a csapat megnyeri a Bajnokok Ligáját ebben a szezonban, a támadó hajában lévő szőke csík piros lesz. A magazin szerkesztője aztán arra gondolt, hogy a jövőben elképzelhető, hogy a müncheni gyerekek is hasonló frizurát szeretnének majd. Sadio erre így válaszolt:
„Inkább ne! Nem akarom, hogy miattam bajba kerüljenek!”
via Bayern München
