A Bayern München hivatalos oldala interjút készített a klublegendával, Thomas Müllerrel, aki beszélt a klubról és néhány lelki témát is pedzegetett.
13 gól, 25 gólpassz, mindössze két kihagyott mérkőzés az egész idényben – a 32 esztendős Thomas Müller sokadvirágzását éli a Bayern Münchenben. Robert Lewandowski után ő volt a legtöbb gólban részt vevő kerettag és biztosak lehetünk abban, hogy jövőre is hasonlóan klasszis szezont szeretne produkálni.
A klub magazinja, az 51 beszélt vele az idény végeztével, mi pedig a legjobb tudásunk szerint lefordítottuk a legérdekesebb gondolatait.
A Müller által említett nagy kivetítő (ezen a képen kikapcsolt állapotban).
A szezon végén felállított videófalról az edzőpályán: Már régóta itt vagyok és azonnal felfogtam az építőjellegű hasznát ennek az eszköznek. Az edző meg tudja mutatni nekünk a véleményét, ráadásul közvetlenül a gyakorlatok előtt. Ezzel jobban tudja illusztrálni, hogy számára mi a fontos. Különben bent kéne ülnünk és 15-20 percen keresztül kéne hallgatnunk az információmorzsákat, amikre aztán emlékeznünk kell egy félórával később is, amikor a pályán vagyunk. Nem hókuszpókusz, hanem nagyon is praktikus dolog.
Arról a véleményről, hogy a Bundesliga csak akkor lesz érdekes, ha a Bayernnél katasztrófa történik: A válasz természetesen: nem. Profi sportolóként mindig nagyon motiváltak vagyunk. Ha „csak” 3-0-ra nyerünk, akkor a nyilvánosság megkövez minket. Ennyire magasak az elvárások. Úgy gondolom, hogy a következő években a Bayern mindig 75 és 85 közötti pontszámmal fog végezni. Ez azt jelenti, hogyha egy másik csapat bajnok akar lenni, ezt el kell érnie. Nem fogunk leadni a kvalitásunkból.
A „Bayern arca” a mikrofon mögött.
Arról, hogy milyen közel engedi magához az embereket: A mi munkánkban nem szabad félni az érintkezésektől, kapcsolatoktól. Mindig sok emberrel kell foglalkoznunk. Egy csapat részeként és a profi sport általános világában is. Egyébként én egy kíváncsi ember vagyok. Ritkán mondok nemet és belegondolok, hogy úgyse tudok már hülyébbnek tűnni egy beszélgetés után. Az aggodalmaimat a szűk családi körömmel osztom meg.
Arról, hogyha belenéz a tükörbe, mit lát: Hihetetlen vonzerőt! (Nevet) Komolyra fordítva a szót, azt az utat látom, amin éppen járok. Egy olyan kalandot, ami alatt nagyszerű tapasztalatokat szereztem. És még sok tapasztalatot kebelezhetek be.
Arról, hogy milyen a Bayern arcának lenni: Ezzel a kérdéssel nem értek egyet. Egyike vagyok az arcoknak! Persze az én arcom gyakran azért szerepel a médiában, mert jól illik a klubhoz és jól leírja a bajor emberek képét is. Viszont nem érzem magam különlegesnek, hiszen rengeteg kiváló személyiség van a Bayernnél. Viszont az biztos, hogy mindenért kiállok, amiért a Bayern is.
:no_upscale()/cdn.vox-cdn.com/uploads/chorus_image/image/70875295/1239921246.0.jpg)
Az idő múlásáról: Nem vagyok nagy kedvelője annak a gondolatnak, hogy „régen minden jobb volt”. Mindent mérlegelve az életem sokkal nyugalmasabb, mint amilyen fiatalabb koromban volt. A rutin mindent érdekesebbé tesz, a dolgokat jobban megbecsülöm. Sokoldalúbb vagyok. Fiatalabban igyekszel mindenáron fennmaradni a vízen. Próbálsz evezni a karoddal. És ahogy az idő halad előre, megtanulsz úszni. Ha valaki azt mondta volna nekem 2008-ban, hogy ebben a helyzetben leszek, amiben most vagyok, azt válaszoltam volna, hogy „hajrá!”
Az életfilozófiájáról: A legtöbb ember úgy gondol rám, hogy nekem könnyen megy, úgy dolgozom, mint egy óramű és vicces vagyok. Az igazság az, hogy mindig minden dolgot igyekszem logikusan és racionálisan megközelíteni. Természetesen mindig tele volt a szobám fala poszterekkel és megvoltak a legújabb Bayern-cuccaim is. Viszont amikor kicsiként a Bayernhez kerültem, utána már nem csavarogtam. Mindig világos volt számomra, hogy ha nem adok bele mindent, amim van, akkor hamar vége lesz.
Szerződése bejelentésekor a klub felépítette gyerekszobáját – ahogy az a kezében látható képen is megfigyelhető.
Arról, hogy meddig fog még focizni: Akkor fejezem be, ha úgy látom, hogy túl fárasztó lesz, ha már nem tudok a napi kihívásokkal megküzdeni. Kell bátorság ahhoz, hogy majd reagáljak erre. Aztán jön a kérdés, hogy hogy tudok máshogy segíteni a csapatomnak. Nem lesz több fontos feladat az sem, hogy x gólban közreműködjek, hanem hogy támogassam a többieket, hogy berúgják ezeket a gólokat. Viszont addig még van idő.
A humoráról: Egyszerűen úgy gondolom, hogy ha mindent komolyan veszel, akkor nem lesz könnyebb az életed semmivel sem. Sok dolog zavar a világban, Isten tudja, mennyi dolog nem úgy alakul, ahogy azt mi szeretnénk. A humor nem fáj. Pont az ellenkezője igaz. A futball csodaszép, viszont az életben nem minden az.
via 51 (Bayern München)
