Stanisic: A sokoldalú jobbhátvéd-tehetség

Nagelsmann érkezése óta máris óriási hangsúly fektet a fiatalokra, ennek legjobb példája Josip Stanisic esete. A 21 éves horvát az új szezon előtt kapott profi szerződést, Pavard sérülése miatt pedig azonnal be is dobta őt a mélyvízbe az új tréner. Stanisic kellemes csalódás volt az első pár meccs alapján és ugyan Pavard visszatérésével egy kicsit háttérbe szorult, egy játékoselemzés által próbáljuk megindokolni azt, hogy igazi kihívó lehet francia csapattársa számára a jobbhátvéd poszton.

Sokoldalúság a köbön

Jobbhátvéd létére Stanisic elég magas játékos a maga 186 cm-ével, aminek köszönhetően akár belső védőként is megállná a helyét, mégis eddigi pályafutása során leginkább a védelem jobb oldalán tűnt fel, már a Bayern B-csapatában is. Ennek ellenére fő posztja mellett azért játszott már középhátvédként 2 és 3 védős rendszerben is, továbbá jobb oldali szárnyvédőként és balhátvédként is. Mivel ilyen sokoldalú játékos, nehéz is meghatározni, pontosan milyen szerepet szán neki Nagelsmann, mégis az eddigiek alapján úgy gondoljuk, hogy Stanisic számára az eddig látottak alapján valóban a jobbhátvéd poszt a legjobb választás.

Ezt az alábbi hőtérkép is remekül igazolja, amelyen jól látható, hogy Stanisic az idei szezonban eddig leginkább a pálya jobb oldalán tűnt fel és nem is akármilyen mértékben, hiszen látni, hogy milyen sokszor zárkózott fel és csatlakozott a támadójátékhoz, labdavesztés során pedig azonnal visszasprintel az ellenfél kontráinak elfojtása érdekében. Ezek alapján kijelenthető, hogy Pavard-al ellentétben Stanisic dinamikusabb és támadóbb szellemű jobbhátvéd. Ez máris egy előny a franciához képest, hiszen Nagelsmann rendszerében a jobbhátvédek számára óriási szerep jut a támadásépítés során úgy, hogy mindez ne menjen a védekezés rovására.

Remek alkalmazkodóképesség

Ahogy azt fentebb is említettük, Stanisic rendkívül sokszor vált pozíciót a Bayern támadásépítése során. Erre a Gladbach elleni szezonnyitó jó példa. Szemmel látható, hogy az ellenfél aggresszív letámadása miatt a középhátvédek mekkora nyomás alá kerülnek (lásd a labdás Upamecano esete az alábbi képen), így képtelenek bevonni a Kimmich-Goretzka duót a labdakihozatalba. Stanisic ezt észrevéve teljesen kihúzódik az oldalvonal mellé, így üresen marad és labdát tud kapni a szélen.

Mivel azonban a Gladbach taktikája az volt, hogy csapdát állítson középen és arra kényszerítse a Bayern-t, hogy a széleken próbálja kihozni a labdát, majd ennek elfojtása érdekében rögtön kitolta a védekezését a pálya szélére (lásd narancssárga nyilak). Ezzel viszont üres passzsávok maradtak a pálya közepe fele, Stanisic viszont a kezdeti bizonytalanságok miatt nem meri Kimmich-nek adni a labdát, mivel félt a labdavesztéstől, Stindl ugyanis visszazár a támadósorból. A gyors helyzetfelismerés hiányában tehát visszagurít Upamecano-hoz (lila nyíl), amivel lelassul és nem halad előre a támadójáték. Stanisic egyébként összesen 40 passzt osztott ki a szezonnyitó meccsen, de ezekből mindössze csak 14 volt olyan, amelyet előre fele játszott meg, a többi mind az alábbi esethez hasonló visszaadás volt.

Mivel pedig a Bayern az első félidőben nem tudott megbirkózni a Gladbach kemény presszingjével, ezért Nagelsmann utasítására Stanisic jobb oldali középhátvédként lépett pályára a második játékrészben (ezzel 3 védős rendszert kialakítva, amely később meg is könnyítette a labdakihozatalt). Ez pedig jó húzás volt, Stanisic pedig fiatal létére rendkívül jól alkalmazkodott az új taktikai szerepköréhez. Amint az alábbi képen is jól látható, bentebb mozogva magával húzta az ellenfél balszélsőjét, amivel Sané teljesen üresen marad, így pedig Upamecano azonnal indítani is tudja őt (narancssárga nyíl). Ebből a jelenetből is látszik, hogy a futball valójában mekkora taktikai játék: Stanisic labdához sem ér, mégis nagyban hozzájárul a Bayern támadásépítéséhez.

Szerep a támadásépítésben

Pár nappal később a Dortmund elleni Német-Szuperkupa döntőben még érdekesebb szerepkör jut Stanisic számára: amíg Davies a bal szélen folyamatosan előre tört, a fiatal horvát a másik oldalon alig lépte át a felezővonalat és kizárólag a védekezésre koncentrált, sőt olykor középhátvédként is játszott, ismét 3 védős rendszert kialakítva ezzel. Az alábbi ábrán jól is látszik, hogy Davies labdakihozatalnál mennyivel előrébb tartózkodik a pályán, mint Stanisic.

Ennek pedig megint az volt a célja, hogy a Bayern létszámfölényt alakítson ki és hatékonyabbá tegye a labdakihozatalt. A Flick-éra során ezt a szerepet leginkább Kimmich vagy Thiago töltötte be, akik a középpályáról húzódtak vissza a 2 belső védő közé. Azzal viszont, hogy Nagelsmann a jobbhátvédjét küldi be középre, ugyanúgy megkönnyíti a támadásépítést, mellette viszont a középpályások a saját posztjukon maradhatnak, fenntartva a passzsávokat. A képen szembetűnik, hogy a Stanisic-Upamecano-Süle trió létszámfölényt alakított ki a presszingelő Haaland-Moukoko párossal szemben, így azok képtelenek voltak nyomást helyezni rájuk.

Területvédekezés mesterfokon

A sikeres labdakihozatal mellett az ellentámadások megelőzésében és esetleges elfojtásában is nagy szerepet játszott Stanisic azáltal, hogy belső védőként játszott. Az alábbi példát erre a következő jelenet adja: ugyan a Bayern birtokolja a labdát a Dortmund térfelén és kezdeményez támadást, Stanisic továbbra is szorosan Moukoko árnyékában marad (sárga kör) azért, hogyha a csapat labdát veszít, a BVB ne tudjon gyors kontrákat indítani.

Mivel karrierje során jó pár alkalommal játszott már belső védőként, Stanisic jobbhátvédként is remekül fedezi a területeket a középhátvédek mögött is. Ezzel biztosítja azt, hogy a belső védők aggresszív fejpárbajokba is belemenjenek a labdaszerzés érdekében annak tudatában, hogy Josip biztosítja a posztjukat mögöttük. Az alábbi, Gladbach elleni jelenetben is ez történik: Upamecano kilép a védelem tengelyéből, hogy megnyerje a fejpárbajt Stindl-el szemben, miközben Stanisic a veszélyt észlelve nagyon okosan átveszi a francia helyét azért, hogy az ellenfél ne tudjon kapura törni, ha Stindl nyeri a fejpárbajt.

Emellett viszont volt olyan eset, hogy letámadás során is volt haszna Stanisic védekező képességeinek: alább látható, hogy a BVB a bal szélen próbál támadást építeni, Stanisic ezt leolvasva nem marad hátul, hanem azonnal megtámadja az ellenfél balhátvédjét (piros nyíl) a gyors labdaszerzés érdekében. Védekezésben tehát teljes mértékben kimaxolt játékos.

Összegzés

Technikailag ugyan még van hová fejlődnie (ideje is van, hiszen még csak 21 éves), Stanisic rugalmas alkalmazkodóképessége mégis tökéletesen beleillik Nagelsmann elképzeléseibe, mivel Julian maga jelentette ki, elvárja, hogy játékosai több poszton is megállják a helyüket. Azzal pedig, hogy Pavard-ot a sérülések és ennek következtében formahanyatlások gyötrik, hosszútávon akár a fiatal horvát is befutó lehet a Bayern kezdőjében jobbhátvédként. Ki tudja, talán ő lehet a következő Philipp Lahm Münchenben. Jó úton halad efelé…