Új filozófia mellett új taktikai hadrendre is van kilátás Münchenben Julian Nagelsmann érkezésével, aki hivatalosan július 1-én mutatkozik be a Bayern új edzőjeként.
Nagelsmann edzői karrierje során eddig a Hoffenheim és a Lipcse csapatát irányította, amelyben a közös az volt, hogy mindkét klubnál a 3 védős rendszert alkalmazta, főként 3-4-2-1-es formációban. De lássuk is, milyen is valójában ez a rendszer…
A 3 védős rendszer reneszánsza
A futballt mindig is a ciklikusság és a rendre visszatérő elemek jellemezték, így nem meglepő, hogy 3 védős formáció kemény 15 év mélyálom után ismét reneszánszát éli. Ha ugyanis a 3 védős játékrendszer legutóbbi aranykorát szeretnénk felkutatni, akkor egészen a ’70-es és ’80-as évekig kell visszamennünk. Akkoriban már virágzott a 4-4-2, amely a 2000-es évek közepétől kezdve tűnt el, azóta pedig a 4-3-3 valamint a 4-2-3-1 lett az uralkodó felállás. Az utóbbi időben viszont ismét előtérbe került a 3-4-3 vagy épp a 3-5-2, viszont egy teljesen más kontextusban. Amíg korábban a 3 védős felállást kifejezetten defenzív rendszernek tartották, mára ez a tévhit elillanni látszik, főleg a 3-4-3 esetében. Ez ugyanis már a támadásépítés első fázisában létszámbeli fölényt biztosít az ellenféllel szemben, ha pedig az ellenfél már ekkor megpróbál letámadni, akkor a pálya többi részén nyílnak meg hatalmas területek hiba esetén. Ehhez persze kell az is, hogy a középhátvédek rendkívül labda-biztosak legyenek, amely napjainkban már alapvető követelmény az ő esetükben.
Működési elv
A 3 védős rendszerben a három középhátvéd lényegében a védekezési zóna közepét szállja meg, jellemzően egy szabad emberrel (Süle) középen, aki a liberó/söprögető szerepkörét tölti be és két emberfogóval (Upamecano és Hernández), akik az ellenfél csatárait őrzik. A középpályán egy mélységi irányító (Kimmich) és egy box-to-box középpályás (Goretzka) helyezkedik el , előbbi támadások felépítéséért felel, utóbbi pedig tizenhatostól tizenhatosig futballozó, komplex játékos. Ezt a duót egészíti ki a két szélső középpályás, akik tulajdonképpen szárnyvédők (Pavard és Davies) és a rendszer legfontosabb posztját képezik. Elől pedig két támadó középpályás/szélső (Müller és Gnabry) és egy tipikus befejező csatár (Lewandowski) alkotja a támadóharmadot.
Kik is azok a szárnyvédők?
A szárnyvédő vagy angolul „wingback”a wing (szélső) és a back (hátvéd) szavak összeolvadásából jött létre. A pozíció a 3 védős rendszerben felálló csapatok szélsőit takarja, akik játékhelyzettől függően a védelem vonalába is helyezkedhetnek, de fontos feladatuk a támadások segítése is, hiszen a wingback/szárnyvédő valójában középpályás. A poszt folyamatos mozgást követel a játékosoktól, akiknek védőként és szélsőként is fontos szerepük van, ezért fizikailag az egyik legmegterhelőbb feladat a szárnyvédő pozíciójának betöltése. A szituációtól függően a csapat felállása könnyedén módosítható 3-ról 5 védős formációra.
Labdabirtoklás és letámadás
Nagelsmann egy olyan edző, aki a labdabirtoklást és a letámadást preferálja. A Lipcsénél eltöltött időszaka alatt a csapatot a folyamatos játékkontroll jellemezte gyors és rövid passzokkal, kihúzva a játékot egészen a pálya széléig. Labdavesztést követően igyekeztek minél előbb visszaszerezni a játékszert (ehhez a Bayern játékosai is hozzászoktak Flick keze alatt). Letámadás során az ellenfél kénytelen a széleken játszani, középen ugyanis Nagelsmann taktikája az, hogy elzárja a passzsávokat.
Összeillik-e ez a rendszer a Bayern játékstílusával?
Hát ez egy jó kérdés… A müncheniek ugyanis nem nagyon játszottak 3 védős rendszerrel a Guardiola-éra (2013-2016) óta, sőt, Pep alatt is csak ritkán alkalmazott felállás volt. Nagelsmann részéről óriási teljesítmény lenne tehát, ha ki tudná alakítani ezt a játékrendszert a bajoroknál. A legnagyobb gondot legfőként az jelentheti, amelyen jelenleg a Nationalelf megy keresztül Löw irányítása alatt. Vagyis a tény, hogy lesznek olyan játékosok a kezdőcsapatban, akik nem eredeti posztjukon fognak játszani. Ilyen lehet pl. Hernández esete, aki leginkább szélsőhátvédként játszott Flick irányítása alatt és a francia válogatottban is, most viszont minden bizonnyal középhátvédként fog szerepelni az új rendszerben. Nagy kérdés a liberó szerepköre is, hiszen Süle rendkívül keveset játszott az utóbbi időben és eléggé formán kívül van. Upamecano pedig új játékosként érkezik, így a beilleszkedéssel nála is el fog telni némi idő. Ezzel a rendszerrel leginkább Davies nyerhet, aki így még támadóbb felfogásban játszhat a bal oldalon és láthattuk már jónéhány alkalommal, hogy ez mekkora előnyt jelent. Pavard számára viszont már ugyanez hátrány lehet, mivel ő nem annyira támadó szellemű szárnyvédő. Kimmich már megszokta a 6-os pozícióját, így neki minden bizonnyal nem okozhat nagy gondot az új rendszer, sőt, előnnyel járhat, hiszen esetleges hiba esetén nem kettő, hanem három hátvéd lesz mögötte kisegíteni. Goretzka szerepköre nem változik sokat, Müller alkalmazkodóképességét pedig már ismerjük, miszerint akármilyen felállásban tud játszani. További kérdést vet fel, hogy Gnabry pontosan milyen szerepben kerül bevetésre (szárnyvédő, támadó középpályás/szélső vagy épp árnyékék) illetve, hogy Sané és Coman tipikus szélsőként bekerülhetnek-e a kezdőcsapatba egy ilyen rendszerben. Lewának viszont ugyanaz lesz a feladata, mint eddig: befejezni a támadásokat.
Nagelsmann filozófiája tehát magát a felállást leszámítva nagymértékben egybeesik a Bayern jelenlegi játékstílusával (labdabirtoklás, letámadás), ezért sokan úgy gondolják, hogy akár olyan dominanciának is szemtanúi lehetünk a meccsek alatt, mint Flick vagy épp Guardiola idejében. Már nem kell sokat várni és kiderül…
