Elemzés

A rossz védekezés állatorvosi lova – ELEMZÉS

A Gladbach elleni fiaskó során ismét szembesülhettünk azokkal a hibákkal, amelyek az elmúlt hetekben, hónapokban olykor jobban, olykor kevésbé, de rendszeresen megfigyelhetőek voltak a játékunkban.

Jonas Hofmann és a Mönchengladbach első gólja nemcsak támadófoci szempontjából volt figyelemre méltó, de a Bayern védekezésének állatorvosi lovának is tökéletes. Nézzük mi vezetett a bekapott gólhoz:

 

 

  1. Alaba és Süle nem igazán tudják, hogy mit kezdjenek a labdával (most a hosszú indítások nagymestere, Boateng sem volt pályán) így hátul, lomhán passzolgatnak egymás között. Ez viszont azt eredményezi, hogy a Gladbach támadói felérnek rájuk és effektíven szűkítik a passzsávokat.
  2. A szorult helyzetben Süle nagyon átlátszóan Pavardoz passzol, aki így már nyomás alatt kapja a labdát, ennek következtében rosszul dönt és Kimmich helyett előre, Sané fele ad rossz labdát.
  3. Sané nem olyan agilis mint egy Lewa, így elnyomja a letámadó játékos, s labdát veszít.
  4. Kimmich és Goretzka is megpróbálja visszaszerezni a labdát, de Stindl két remek egyéni megmozdulással lerázza őket.
  5. Mindeközben Alaba rossz ütemben kilép az akció felé, és így nem ér oda, ellenben mögötte üres hely keletkezik.
  6. A szélről visszafele kocogó Süle nem ér oda zárni. Ráadásul a német azt sem veszi észre hogy közben Hofmann beindult – kihasználva hogy ő és Davies is belóg, és így les sem lehet.
  7. A ziccert ezúttal Neuer sem tudja hárítani, mint tette azt oly sokszor a korábbi meccseken.

 

Csak gyenge forma?

Eddig elsősorban fáradtságról és formahanyatlásról beszéltünk a gyengébb teljesítményt látva, de látva a hibák gyakoriságát és visszatérő jellegét, egyre inkább rendszerjellegűnek tűnik a dolog. Miközben alapvetően nem változott sokat a BL-győzelmet hozzá szisztéma, érezhető, hogy a megszokott mechanizmusok már nem működnek úgy. Több a labdavesztés, és már a csapatvédekezés megy úgy, mint például augusztusban. Nyilván lehetetlen leredukálni az okozatot 1-2 konkrét játékosra vagy posztra, az elég jól megfigyelhető, hogy a csapat nyomástűrése nem a régi Thiago távozása után.

Vorne hui, hinten pfui

Miközben Goretzka és Kimmich továbbra is elit támadópressinget adnak a csapatnak, amit Lewáék jó arányban váltanak gólokká, addig egyre többször és többször játsszák át az amúgy is magas kockázatú védekezésünket. Elsősorban olyan labdavesztésekről van szó, amiket a pressingelő ellenfél a támadásépítéseink során erőszakol ki (lásd a fenti Gladbach-gól), és ez pont az a terület, ami Thiago feladata volt korábban. A spanyol jelenléte több előnyt is jelentett a csapatnak:

1) Az ő jelenlétében nem a védőknek kellett passzolgatni hátul és játékot nyitni, és így nem is ők szenvedték el a letámadások javát, mint mostanában. Így értelemszerűen kevesebbet is hibáztak.
2) De a spanyol nemcsak hátul, hanem a középpályán is stabilitást adott a játéknak. Joshua és Leon bármennyire is kiemelkedő spílerek, egy erősebb gegenpressing hatására, amit Thiago még lekezelt, ők is könnyen labdát tudnak veszítenek. Ezek pedig ismét csak a védelemben okoznak gubancot.

Korábban is tisztában voltunk, hogy a védelem valószínűleg a leggyengébb pontja az amúgy remek csapatunknak, de amióta csökkent a csapat labdabiztossága és kontrollja a játék felett, a csapatrészek közötti kontraszt még erősebb lett. A hátsó sor úgy tűnik most sokkal rosszabbnak, hogy közben ugyanazon képességű játékosok játszanak ott mint augusztusban.

Vajon ezt kompenzálni tudja majd egy esetleges formajavulás tavaszra? Vagy Flicknek bele kell majd nyúlnia a rendszerbe?

Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top