A Bayern 55 éves vezetőedzője, Hansi Flick és az egész keret számára kiváló évnek bizonyult a 2020-as esztendő. A német szakember a klub hivatalos weboldalának nyilatkozott pár dologról, amelyet a bayernszektor.hu fordításában olvashattok.
Bayern: Thomas Müller úgy gondolja, hogy bátor vagy, mert kinevezésed óta nem játszottál biztonságosan a Bayernnel. Igaza van?
Flick: Számomra a kérdés, hogy biztonságosan játszunk, sosem merült fel. Tudtam, hogy ez a csapat hatalmas kvalitásokkal rendelkezik támadásügyileg és mindig is rajnongója voltam annak a takitkánknak, amikor már az elejétől nyomást helyeztünk az ellenfeleinkre. A játékosainknál kifejlődött egy általános magabiztosság. Emellett pedig egy nagyon gyönyörű dolog történt velünk.
Karl-Heinz Rummenigge azt nyilatkozta, hogy „a jelenlegi stílusunkat Bayern-stílusnak nevezném.” Létezik ennél nagyobb bók az elnök úrtól?
Ha az amit mond, tükrözi azt, amit érez, akkor természetesen boldog vagyok. Az én véleményem az, hogy a Bayern Münchennek kell egy nyilvánvaló DNS és az edzői stáb és én is át akarjuk ruházni ezt a gént a játékosokra is. Ennek a génnek nem szabad a mérkőzéseken láthatónak lennie, viszont az akadémiával való foglalkozásban, a játékosmegfigyelésben és minden más területen igen. Szerintem fontos, főleg a mai világban, hogy egyértelmű legyen, mit képvisel a Bayern: labdabirtoklást, dominálást és támadófocit. Így fejlesztjük minden egyes játékosunkat is.
A sportigazgató, Hasan Salihamidzic is méltatott téged, idézem: „Tudja, hogyan kell az egész csapatot egy cél felé vezetni. Vele a csapat nem 11 játékosból áll, hanem 22-ből, 23-ból, 24-ből. Emellett kristálytiszta elképelései vannak, amelyet folyamatosan gyakorlatba helyez.” A lisszaboni döntő előtti csapatmegbeszélésed a legnehezebb vagy pont, hogy a legkönnyebb volt?
Már azelőtt is gondolkodtunk azon, hogyan tudnánk megköszönni minden játékosunknak az elvégzett munkát, mert nem számít, hogy végződik a mérkőzés, addigra már mindenki nagyszerű teljesítményt nyújtott. Ezért hát megkértük a játékosaink családjait, hogy küldjenek videókat és egy nagyon érzelmes klipet raktunk össze. Amikor először megnéztem ezt a filmet, libabőrös lettem. Aztán megnéztük a videót a meccs előtt is és néhányuknak könny szökött a szemébe.
Minden szempontból megérted a játékosaid?
Nem. Nagyon megértem őket, de van egy pont, ami után már nem szabad mennem, tekintettel a minőségükre. Ha nem vagyok folyton készen a következő megmérettetésre, akkor nincs helyem a Bayernnél. És nincs szimpátiám azokkal, akik ezt nem értik meg. Nincs szükségünk olyanokra, akik csak olyan magasra tudnak ugrani, amilyen magasra kell. A hozzáállást fejleszteni kell minden nap. Pont ez az, amit a csapatnál látok: senki sem akar veszíteni még akkor sem, ha lábtengózunk edzésen. Szerintem az „erősen versenyképes” az a kifejezés, amely leírja ezt a csapatot. A játékosaink ott vannak, amikor ott kell lenniük. Nálunk mindenki tudja, hogy a Bayernnél van, a Bayernnél dolgozik és minden a győzelemről, a bajnokságokról és a trófeákról szól.
Mi marad meg számodra, ha visszatekintesz a 2020-as évre: a koronavírus vagy a triplázás?
Nagyon nehéznek tartom megkülönböztetni a dolgokat ebben az esztendőben. Talán ez az, ahogyan érez mindenki, ha visszatekint 2020-ra. Számomra ott van az öröm, hogy milyen elképesztő sikert ért el a csapat, az edzői stáb és az egész klub, de természetesen ott van ez a világjárvány, amely megváltoztatta az életünket. Szomorúnak, dühösnek vagy elkeseredettnek kéne lennünk? Úgy gondolom, sokat tanulhattunk ebből a helyzetből, amelyet nem tudtunk előre megjósolni. És ez a folyamat folytatódik. Múltkor láttam a világtérképet a tévében és nagyjából minden pirossal volt jelezve a fertőzés arányai miatt. Ennek a bizonyos járványhelyzetnek ellenére a csapatom teljesítménye egészen különleges volt. Felemelkedtünk a kihíváshoz és így is kell működnie mindennek az életben.
