Vezetőség és stáb

Hoeness három meghatározó emléke a Bayernes időszakából



A Bayern még két hétig állományban lévő elnöke a Bayern magazinban adott interjújában nyilatkozott három szép pillanatáról, amelyről kérdezték.


▪ Három csodálatos pillanat, de egyik sem összehasonlítható a másikkal. 22 évesen, az Atletico Madrid elleni KEK-döntőben szerzett góljaim jelentették a nemzetközi áttörésemet. Még mindig emlékszem mennyire végünk voltunk az újrajátszott meccs előtt, az edzésen is dülöngéltünk. De egy nappal később úgy játszottunk, mintha egy másik bolygóról érkeztünk volna – többek között Gerd Müller és én, mindketten dupláztunk. Az öltözőben a kezembe vettem a trófeát és azt gondoltam: „Legyen most vége az életnek – ennél szebb nem is lehetne!” – de aztán volt még sok nagyszerű pillanat.

▪ A Wembley diadal személy szerint nagyon érzelmes volt számomra, mert tudtam: a börtön kapujában állok. Franck Ribéry sírt, a szurkolók pedig a nevemet énekelték, ami hihetetlenül megindító volt számomra. Arra is emlékszem, hogy csak az utolsó pillanatokban döntöttem el, hogy 2013 novemberében elnökként kell elbúcsúznom a közgyűlésen.

▪ Ha nem mentem volna el akkor, biztos nem tértem volna vissza, mert a rajongóink akkori vígasztalása hihetetlen erőt adott. Csak kihajoltam az autóból, de mindenhonan jött a támogatás. Ez földhöz vágott. A rajongók nem hagytak csüggedni, amikor pedig a színpadon kellett beszélnem, az összes gát átszakadt. Mindet ki kellett adnom. Ettől függetlenül boldog voltam.




Hoeness három meghatározó emléke a Bayernes időszakából
Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top