Niklas Süle a Spoxnak adott, nem sablonos nyilatkozatában rengeteg információt elárult az eddigi pályafutásáról. Érdemes elolvasni.
Herr Süle, igaz, hogy az ifiben egy szezon alatt több, mint 100 gólt szerzett?
Az apám ezt mesélte, én magam nem vagyok ebben annyira biztos. Igaz, hogy sok gólt szereztem, de egy szezonban százat? Ezt nem hiszem (nevet).
Az édesapja a 15-16 éveseket edzette az ificsapatában, a Rot-Weiß Walldorfban. Milyen volt Önnek ez az időszak?
Apám volt a legnagyobb kritikusom, és most is az, nagyon sokat vár el tőlem. Akkor mindig az egy évvel idősebbekkel játszhattam. Ez továbbfejlesztett és valószínűleg a játékstílusomat is robosztusabbá tette.
Már fiatalon is lenyűgöző volt. Az apja egyszer elmesélte, hogy a különböző tornákon az igazolványát is meg kellett mutatnia, hogy megerősítse az életkorát.
Ebben sem vagyok biztos, hogy igaz (nevet). De az igen, hogy mindig is robosztus voltam, ezt az U15-ben, a Darmstadtban észleltem igazán. Akkor voltam 189 centi és 85 vagy 87 kiló, ami egy 14 évestől már eléggé tisztességes. Akkor gyakran mondták: „A Niklas csak a termete miatt ilyen jó. Ez biztos változni fog valamikor.” Szerencsére az ezt követő években is rendesen fejlődtem tovább.
A walldorfi és a frankfurti állomások után 2010-ben a Darmstadtól igazolt a Hoffenheim utánpótlásába. Az édesanyja így akarta.
Ez egy érdekes történet. Az édesanyám azt akarta, hogy oda járjak bentlakásosba, mert úgy gondolta, hogy az iskolai teljesítményem ezáltal még jobb lesz. Épp ellenkezőleg történt és tulajdonképpen vissza akart rendelni. Küzdenem kellett, hogy a Hoffenheimben maradhassak. Végül elvégeztem a reáliskolát, habár Hessenben még gimibe jártam és szívesen megszereztem volna az érettségit is. Talán valamikor pótolhatom.
Az utánpótlásakadémia, távol a családtól és a barátoktól, karrierje legnehezebb időszaka volt?
A kezdet tényleg nagyon nehéz volt. 14 évesen egy vendégfogadó családba érkeztem és egy szobán kellett osztozkodnom egy sráccal, akit nem is ismertem. Természetesen kemény volt elhagyni az otthonomat, a családomat és a barátaimat.
A bentlakásost viszont karrierje egyik legszebb időszakaként is említette és azt mondta, hogy könyvet is írhatna róla. Milyen anekdóták szerepelnének benne?
Nem mindegyik lenne korhatár nélküli (nevet). Neem, komolyra fordítva, elmesélhetek egy kedves kis sztorit: Hoffenheimben, ebben a kis nyugodt faluban előszeretettel kapcsoltuk fel hajnali fél 2-kor is a reflektorfényeket, mert focizni akartunk egy kicsit. Egyszer a szomszéd kijött a teraszra és kihívta a rendőröket – másnap látogatásunk volt az akkori menedzsernél, Alexander Rosennél.
Xaver Zembrod is kaphatna a könyvében egy fejezetet?
Mindenképp. Xaver nevelt át támadóból védekező játékossá, tehát ez az ő hibája (nevet).
Problémái voltak az átneveléssel?
Igen, kezdetben tényleg problémát jelentett számomra. Akkoriban szívesen játszottam a középpályán és véleményem szerint elég jó tizes voltam. Sőt, az U15-ös Hoffenheimben valamikor csatárt is játszottam. Majd jött Xaver ötlete, hogy a középvédőnek állítson be – egész jól végeztem a dolgom ott.
Már fiatalkorában sok neves edzővel dolgozott: Holger Stanislawski, Huub Stevens, Markus Gisdol, Julian Nagelsmann, Carlo Ancelotti, Jupp Heynckes, Niko Kovac, Joachim Löw.
(közbevág) és utánpótlásválogatottakban is voltak nagy nevek.
Kitől profitált a legtöbbet?
Markus Gisdolnak vagyok a leghálásabb. 17 évesen esélyt adott a Bundesligában a Dortmund ellen és a kiesés elleni rájátszás során is játszhattam. Ez nem volt magától értetődő. Hihetetlenül sokat tanultam Julian Nagelsmanntól. Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy minden edző adott bele valamit a karrierembe. Ezért tulajdonképpen senkit nem akarok jobban kiemelni.
2013 májusában debütált a Bundesligában a HSV ellen. Hogyan tudta meg, hogy játszani fog?
A játéknapon történt. Ezután azonnal felrohantam a szobámba és felhívtam a szüleimet. Tulajdonképpen egy nyugodtabb személyiség vagyok, de akkor rámjött a remegés (nevet). Az volt életem legszebb érzése.
2014 végén keresztszalag-szakadást szenvedett. Mennyire változtatta meg ez a súlyos sérülés?
Ebben az időszakban sok embert ismertem meg, akik tovább segítettek a karrieremben. Voltam Klaus Edernél Donaustaufban, illetve a rehabilitációm során Dél-Franciaországban is – azóta ez az egyik legkedvesebb nyaralási úticélom. A keresztszalag-szakadás óta minden percet becsülök, amelyet a pályán tölthetek.
Jerome Boateng akkor mielőbbi gyógyulást kívánt Önnek WhatsAppon. Akkor egyáltalán nem is ismerte őt.
Ez igaz. Sejad Salihovictól tudta meg, akit Berlinből ismert, hogy ő volt akkoriban a kedvenc játékosom. Amikor a kórházban WhatsApp üzenetet kaptam tőle, az óriási dolog volt számomra. Néha még a mai napig felemlegetem neki, hogy milyen boldoggá tett akkor. Tényleg hihetetlenül örültem neki.
A testvére, Fabian akkor azt mondta, hogy a sérülése által profibb lett és a kedvenc ételévé a saláta vált.
Ez egy nyilvánvaló hazugság, óriási ostobaság! (nevet) A médiában szinte már Fast Food vagy PartySülének tituláltak. Valószínűleg erre akart viccesen reagálni. Őszintén szólva továbbra is a Dönert vagy a Pizzát részesítem előnyben – habár ezeket a finomságokat már nem tudom olyan gyakran megenni, mint régebben.
A sérülése után jól alakultak a dolgai – korábbi ifiedzője, Nagelsmann alatt 33 Bundesliga mérkőzést játszott egyhuzamban. Milyen hatása volt az akkor 29 éves edzőnek a csapatra?
Julian kisugárzása figyelemre méltő, főleg a korát ismerve. A fellépése és a kora által az embernek az volt az érzése, hogy akár csapattársunk is lehetne. Julian mindig őszintén bánt a játékosokkal. A médiával való játékot is uralta. A labdarúgással kapcsolatos felfogása pedig lenyűgöző. Nagyon, nagyon sokat tanultam tőle. Remek munkát végeztünk együtt.
2017-ben az FC Bayernhez igazolt, de ajánlata volt a Chelseatől is. Ez igaz?
Megfontolandó volt, hogy a Premier League-be menjek. Ez egy olyan liga, amelyben feltétlenül játszani akarok. Abban az időszakban viszont a müncheni átigazolást láttam a legjobb lépésnek. És mint látható, nagyon boldog is vagyok az FC Bayernnél. Nem csak azért, mert sikerült elérnem az áttörést, hanem azért is, mert a klub, a szurkolók és a munkatársaim is szuperek.
A Premier League-gel való szeretete korán kezdődött. A testvére egyszer elárulta, hogy a kertjüket korábban mindig Anfield Roadnak hívták. Miért?
Volt egy kis fakapunk a kertben. Mindig fellocsoltuk a gyepet és a nedves talajon küldtük egymást (nevet). Ezért tudok ma ennyire jól becsúszni.
16 évesen egy kisfilmben azt mondta, hogy Bundesliga és válogatott játékos, valamint a világ legjobb középhátvédje akar lenni. 24 évesen sokmindent elért.
Na igen, a világ legjobb belsővédője még nem vagyok, ezen dolgoznom kell még egy kicsit. Ettől függetlenül természetesen nagyon boldog vagyok amiatt, ahogy az eddigi sorsom alakult.
Milyen céljai vannak a 24 éves Niklas Sülének?
A 24 éves Niklas Süle továbbra is szeretne a világ legjobb középhátvédje lenni, meg akarja nyerni a Bajnokok Ligáját és a válogatottal is egy, de legszívesebben több meghatározó címet is nyerne.
A Bajnokok Ligájában kedden az előző döntős Tottenhammel találkoznak. Mit vár a meccstől?
Extrém nehéz meccs lesz egy fizikálisan nehéz ellenféllel szemben. Érvényesítenünk kell a játékunkat, sokat kell birtokolnunk a labdát és akkor bárki ellen győzhetünk.
Szívesebben játszik Harry Kane ellen, akinek hasonló a testfelépítése, vagy jobban fekszenek Önnek az olyan kisebb termetű játékosok, mint Lucas Moura?
Szívesebben játszom a hozzám hasonlóakkal, ezt az edzésen is tapasztaltam. Ha egy kis, lendületes játékos mint Coutinho kenterbe ver, az az én súlypontomnak nem olyan egyszerű (nevet). Végsősorban mindegy ki ellen játszol. Védőként mindig a labdát kell megszerezned – különben tökfilkó leszel.