Interjúk és nyilatkozatok

„Arjen nagyon profi, de mindig megmaradt embernek”

Mint ismert, Robben 10 év után elhagyja a Bayernt. A Süddeutsche Zeitung ennek apropóján interjút készített Arjen egyik felfedezőjével, az 59 éves Hans Nijlanddal, aki ugyanabban az évben került ügyvezetőként a Groningenhez, mint a legendás játékossá vált holland. Ajánlott olvasmány!

Herr Nijland, egy dinamikus elfutás jobbról befelé és egy balos a fickába – így kezdődött Arjen Robben karrierje?

Nem egészen. Amikor a klub igazgatója voltam, Arjen a mi akadémiánkon játszott – legtöbbször tizesként. Csak a profi éveiben került a szélre. A Waalwijk ellen debütált, akkor 15 percet játszhatott. Egy héttel később, a Feyenoord ellen debütált legelőször a kezdőben. Az elsőszámú csatárunk rövid időre kidőlt, ekkor felhívtuk Arjen apját és elmondtuk neki, hogy a fia játszhat.

És, milyen volt?

Arjen 16 éves volt, a premierje nagyszerűen, egyszerűen fantasztikusra sikerült. Egy nappal később minden újság tele volt vele.

És a „Robben mozdulatsor”? Mikor találkozott vele először?

Kicsit később. Az U17-ben lehetett. Emlékszem egy meccsre, amelyen 10:0-ra győztünk és Arjen lőtte mindegyiket. Elmondhatom: Már ifiként nagyobb tehetséggel rendelkezett, mint más nagy játékosok Hollandiában. Még Luis Suareznél vagy Virgil van Dijknél is, akik szintén megfordultak nálunk.

 

Robbennek állítólag 18 évesen szerződést kínált az Ajax, de rosszul írták a nevét. Erre az apja visszamondta az átigazolást.

Ez igaz. Leon Beenhakker volt akkor az Ajax technikai igazgatója. Az Amszterdam túl biztos volt magában, pedig fél Európa akarta őt: Az Ajax, a Feyenoord, a PSV, de voltak spanyol, angol és német csapatok is. Végül jó választás volt, hogy Eindhovenbe ment. Egy nagyon jó klub, amelyben fiatalként jól lehet fejlődni – még ha nem is cseng annyira jól, mint egy Ajax.

A PSV-vel bajnok lett, a válogatottba is bekerült, a világ pedig megismerte a legendás bal lábát – a valaha volt legjobb bal lábas Hollandiában?

Na igen, itt szeretnék Rob Rensenbrinkről is megemlékezni, aki 1974-ben és 1978-ban VB-ezüstérmes lett, de ott volt Rob de Wit is, aki a 80-as években játszott az Ajaxban. De ha engem kérdeznek: Igen, talán Arjennek van ma a legjobb bal lába.

Jobb, mint Cruyff?

Oh nem, az egy teljesen más kategória. Cruyff természetesen a valaha volt legjobb labdarúgónk.

Milyen volt Robben fiatal srácként?

Okos srác volt jó érdemjegyekkel. Egy éber, tudásszomjas típus volt barátságos, nagyon öntudatos fellépéssel. Természetesen a futball hálózta be az egész életét. Játékosként már akkor is egy esztéta, egy művész volt.

Mekkora elszántság, „fejjel a falnak” mentalitás volt benne akkoriban?

Az akaratán nem lehetett átsiklani. A 98 százalék nem volt elég neki, mindig a teljes programot végezte el, edzésen is. Ezért gyorsan világossá vált számomra, hogy ez a srác nem sokáig fog Groningenben maradni. Nagyobbra volt hivatott.




Az útja a Chelsean keresztül Madridon át Münchenig vezetett. Az FC Bayernnél ő most egy szószóló, olyasvalaki, akit a meccs után a legtöbben szívesen hallgatnak meg.

Ez a neveltetésén múlott. Pontosan ez emelte ki őt a többiek közül: Normális maradt, mint Ön és én. Ennek ellenére nyomokban sem volt arrogáns. A mai napig gratulál, ha egy fontos meccset nyerünk. A meccsek után már akkoriban is beszélt a stadionba kilátogató gyerekekkel és a sajtóval is. Arjen nagyon profi, de mindig megmaradt embernek.

A családjának München lett az otthona, a gyermekei a Bayern utánpótlásában játszanak, ez az elkötelezettsége mellett szól. Mennyi Groningen rejtőzik még benne?

Tudom, hogy Arjen nagyon boldog a családjávával Münchenben. Nagyszerű klubban és egy nagyszerű városban játszik. De évente három-négy alkalommal is meglátogatja a régi otthonát és megnézi a meccseinket. Időt szakít arra, hogy beszéljen az itteni edzőkkel, a klub alkalmazottaival. Mintha soha nem is távozott volna innen.

Ha ennyire a földön jár, nem szereznék meg őt szívesen, hoznák haza őt Groningenbe?

Természetesen remélem, hogy legkésőbb a karrierje után hazatér. Talán edzőként vagy más funkcióban, mindig szívesen látjuk őt itt a klubban. Ha szeretné, ez bármikor lehetséges.

Sőt, volt egy hazacsábító kampány is, amelynek a szlogene az volt, hogy „Arjen, hallgass a szívedre”.

Értesültem erről. Voltak flyerek és bannerek is ezzel a jelmondattal a stadionban, de egy cukorrépa szállító teherautó is hirdette ezt a kifejezést.

Ön is abban az évben került a Groningenhez, mint ő, most pedig mint klubelnök beszélünk Önnel. Megajándékozhatja a klubot azzal, hogy visszacsábítja őt.

Természetesen azt akarom, hogy az általam oly sokáig kísért klubnak jól menjen, ha távozom. Arjen szülei gyakran jelennek meg a VIP-páholyban, amely Robben nevét is viseli. Különleges kapcsolatunk van az egész Robben-familiával, és egészen biztos vagyok benne, hogy tudják, milyen szívesen vennénk, ha visszatérne hozznk. Egy időben házat is építtetett itt Groningenben, de először saját magának kell eldöntenie, hogy szeretne-e még egyáltalán futballozni.

Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top