Korábban kitárgyaltuk a védelmet, ahol nagyjából körvonalazódni látszik a jövő Bayernje, de a kulcsfontosságú támadó szélső pozíciókban még mindig elég nagy bizonytalansági faktor. Továbbra is csak találgathatunk, hogy elkövetkező években kik lesznek az igazi kulcsemberek ezen a poszton, már ha lesznek.
A múlt és a csillagok szerencsés együtt állása
Ami már bizonyos, hogy az aranykorszakot jelképező Robbéry-éra véget ért, teljesítményt nézve igazából már korábban is, de formálisan csak most búcsúzunk tőlük. Az egykor világklasszis színvonalat jelentő páros mögött pedig olyan űrt kellene betölteni, amit szinte lehetetlen lesz pótolni. Ribéry és Robben nemcsak két kiemelkedő képességű klasszis szélső volt, hanem olyan páros, amelyiknek mindkét tagja kb egyszerre, együtt ért pályája csúcsára és remekül kiegészítette egymást – joggal alkotva a világ legerősebb szélsőduóját az évtized közepén. A szakmai hozzáértésen túl (khm… van Gaal) azonban egy jó adag szerencse is kellett, hogy két ekkora egyéniség a jó időben és a jó helyen – az újra feltörő Bayernben – egymásra találjon. Emlékezzünk csak az első közös meccsükre:
Ritka együtt állas, amit elképesztően nehéz megismételni, főleg úgy, hogy manapság már a jóval kisebb tudással bíró szélsőtehetségek is aranyáron érthetőek el. Egyszerűen nem reális az az elvárás, hogy Robbéry után a klub rögtön megtalálja az új csodapárost. Még az is bőven kétséges, hogy belátható időn belül képesek leszünk hasonló kaliberű szélsővel felfegyverkezni és valóban megmaradni a szűk elitben.
Az első jelöltek: Coman és Gnabry
Akármilyen hihitlennek tűnik is, a sokat emlegetett generációváltásra a klub már korábban elkezdett készülni, és bár a megvalósításba bőven csúszott hiba (elsősorban az, hogy elhúzták), Coman és Gnabry megszerzése már alapvetően egy hosszú távú projekt része lehetett. A jelenlegi szezonban pedig már egész sok betekintést kaphattunk abba, hogy mire is képesek ezek a fiatalok.
Legyünk őszinték: a Kingsley és Serge még messze nincsenek Robbéry egykori szintjén – mondjuk ők már kiforrott sztárként érkeztek – de látva a fiatalok fejlődési ütemét, azért van ok némi bizakodásra. De vajon ők tényleg pótolni tudják a két nagy legendát. A kérdés megválaszolása érdekében érdemes kicsit részeletesebben is ránézni a játékosok profiljára.
A fénykorát élő Ribéry játéka alapvetően határozta meg Bayern támadófociját. A labdatartásban és cselezésben rendkívül erős francia sokszor egyfajta hamis-irányító szerepét töltötte be, az ő játéka, annak robusztussága adta meg a támadások irányát és ütemét. Előszeretettel vitte be a labdát a pálya közepe felé, párharcokba, és Robbennel ellentétben ő jellemzően nem a nagy spirntekre, hanem a cseleire hagyatkozott és inkább előkészítésben villogott, bár a góllövés sem idegen tőle. Egyfajta keveréke volt egy szélsőnek és egy iránytónak
Robben ezzel szemben mindig is a sebességéből élt, a vonal melletti sprintekből, illetve a klasszikus robbeni mozdulatból, amikor jobbról középre behúzva ballal a kapura bombáz. Sokkal kevesebbet volt nála a labda, mint szélsőtársánál, de amikor nála volt, akkor viszont nagyon hatékony volt vele. Őt a góljai minősítették és sokkal kevébé a gólpasszai. Ebből is látható, hogy mennyire is tökéletesen egészítették ki egymást, a cselgép-asszisztkirály-playmaker és a gyorsvonatra szerelt ágyú.
Ha a trónra pályázó fiatalok játékát elemezzük, akkor viszont azt látjuk, hogy a múlt és jövő arcainak profilja nem feltétlenül mutat átfedést.
Coman (22) játéka alapvetően az indulósebességére épül, Robbennel ellentétben azonban nem lendületből jut át az ellenfelein, hanem jellemzően majdnem álló helyzetből indítja cseleit, mint Ribéry. Kingsley cselei egysíkúbbak mint a labdazsonglőr Francké, de azt a keveset nagyon hatékonyan űzi. Ebben már Robbenre hajaz. Abban viszont ismét csak a honfitársára, hogy inkább asszisztban erősebb és nem góllövésben. Van tehát egy fiatal, francia gyémántunk, aki könnyedén bontja a védelmet szélen az egyetlen fegyverével, de nem annyira gólerős, ellenben mindkét oldalon bevethető.
Nézzük, mi van még! A kettes számú jelölt, Gnabry (23) kicsit eltér az eddigiektől. Elsőre egy átlagos szélsőnek tűnik, aki se nem kimagaslóan gyors, se nem cselgép, viszont a kapu előtt nagyon érzi a zsugát. Olyan mintha egy gyors Müllert látnánk, aki megtanult szélsőt is játszani. Az erőssége a gólerőssége: miközben lehoz egy elfogadható szélső teljesítményt, ontja a gólokat, ez pedig a fociban, amit gólra játszanak, egész jó érv.
A jövőben könnyen előfordulhat, hogy Gnabry elsősorban Müllernek jelent majd igazi konkurenciát és nem Comannak, éppen ezért elsősorban az ő oldalán, azaz a jobboldalra várhatjuk az új, igazi szélsőt. Ez egyébként összhangban is van az eddig felmerült nevekkel.
Ki legyen az új szélső?
Az elmúlt hetekben/hónapokban pletykák tucatjait olvashattuk arról, hogy melyik szélsőt környékezte meg a Bayern vagy éppen arról, hogy ki iránt nem érdeklődik már a klub. Ezek között feltűntek olyan nevek is mint Bale vagy Sané, és nyilván sokan örülnének is nekik, de a jelek egyértelműen arra utalnak, hogy egy kevésbé neves, ellenben fiatal csillagra fogjuk kivetni a hálónkat.
Az eddigi nyilatkozatokat figyelve, teljesen biztos, hogy a chelsea-s Hudson-Odoi (18 éves) az egyik, hanem a legfőbb kiszemelt, de a súlyos sérülése után Uliéknak át kell gondolni a dolgokat. A Lille-ben játszó Pépé (23) is valódi és komoly jelöltnek tűnik a Bayernnél, a magas ár azonban elbizonytalaníthatja a Bajorokat. Rajta kívül még két játékosról érkezett komolyabbnak tűnő híresztelés konkrét ajánlatról: az idén nagyot menetelő Ajax szélsőjéről, Ziyechről (bár ő már 26 éves) és a Fiorentinában focizó nagy olasz tehetségről, Chiesa -ról (21).
Folytatva a fent abbahagyott gondolatmenetet Robbéry pótlásáról, azt láthatjuk, hogy Coman és Gnabry személyében biztosítva van egy gyors, jól cselező illetve egy gólerős játékos, viszont Ribéry technikás, labdabirtoklós playmaker stílusát/skilljét nem igazán pótolja egyikük sem. Ha ilyen játékost akarnánk, akkor valószínűleg Pépé vagy Ziyech lenne a legjobb választás a kiemelt négy focista közül. A vezetőktől viszont az konkréten elhangzott, hogy olyan játékost keresnek, aki mindkét oldalon bevethető. Ezesetben még mindig Hudson-Odoi tűnik optimális választásnak, de az olasz Chiesa is képes erre.
Közismert tény, hogy a fiatalításon komoly hangsúly van: ebből a szempontból ismét Hudson-Odoi-nál lehetne az egyértelű előny a maga 18 évével. Itt érdemes megjegyezni, hogy Ziyech ugyan 26 éves, de a többiekkel ellentétben középen is képes játszani, ami a mostanában fontossá váló multifunkciós szerepkör tekintetében lehet nyerő faktor.
A súlyos sérülése nélkül valószínűleg Hudson-Odoi lett volna befutó, de ezzel a váratlan fordulattal Pépé esélyei nőttek leginkább, főleg, hogy immáron egy komoly francia bayernes légió segítheti a beilleszkedését. Mindazonáltal egy váratlan meglepetést sem zárhatunk ki: legyen annak a neve Ziyech vagy Chiesa vagy egy még nagyobb meglepetés.
