Vezetőség / Stáb

Hoeness: Eljött az idő, amikor a keményen megszerzett pénzünket a piacba fektetjük



Május 1-jén lesz 40 éve, hogy Uli Hoeness a Bayern vezetőségének tagja lett. A DPA-nak adott interjújában Kovacról, Robberyről, az átalakulásról, a válogatottról, Lucas áráról, a jövőjéről és az Oliver Kahnnal való előrehaladott megbeszélésekről is beszélt.

Niko Kovacról: Tetszett, ahogyan kivezette a csapatot a hullámvölgyből. A csapat átalakuláson megy keresztül. Megbíztuk azzal is, hogy Arjen Robbennel és Franck Ribéryvel érje el az átmenetet. Egyértelmű, hogy türelemre is szükség van ehhez.

A legfurcsább edzőmenesztésről: Jupp Heynckes 1991-es menesztését gyakran a legnagyobb hibámnak neveztem meg. A legőrültebb viszont Ottmar Hitzfeldé volt: Michael Henke asszisztensével együtt meghívtam őket és a feleségeiket az otthonomba. A feleségem főzött. Először megbeszéltük a szétválást, majd ettünk egy jót és hajnali háromig ünnepeltünk. Lehet így is.

Ribéryről és Robbenről: Még mindig emlékszem arra, amikor Franck Münchenbe jött. Akkor azt hitte, hogy két-három évet lehúz itt, majd felhívja őt a Real Madrid vagy valami. Végül tíz éven keresztül az FC Bayern fontos támasza lett. Csakúgy mint Arjen Robben, aki a Real Madridtól való 2009-es leigazolása után kiemelkedő karriert fektetett le itt, s amelyet a 2013-mas Bajnokok Ligája döntéjében szerzett legendás góljával koronázott meg. Számomra Franck és Arjen az olyan játékosok táborába tartozik, mint Beckenbauer, Maier, Müller, Rummenigge, Breitner, Lerby, Lahm, Schweinsteiger – senkit nem szeretnék elfelejteni. Rettenestesen bűzlött számomra az, amikor szakszerűtlen kritikák érték őket. Egy átalakulást úgy is le lehet bonyolítani, hogy azokat akiknek hálásnak kell lennie az embernek és aki sokat tett a klubért, azzal hálátlanok legyünk.  Ez nem az én világom. Az FC Bayernnél itt mindig azért küzdöttem, hogy az olyan személyiségek, mint Arjen vagy Franck, és egy Rafinha is, méltó búcsút vegyenek.

Az áttörésről: Legutóbb nagyon meglepődtem. A hollandok elleni nagyszerű 3-2 alkalmával öt Bayern játékos volt ott a kezdőben és köztük csak egy idősebb, Manuel Neuer, illetve négy fiatal: Joshua Kimmich, Niklas Süle, Leon Goretzka és Serge Gnabry, mindannyian az 1995-ös korosztályból. Egyik csapat sem tudott egynél több játékost felvonultatni. Az a klub, amelyet a legtöbb kritika ér amiatt, hogy nem tud átmenetet alkotni, okoz a legnagyobb örömet a Nationalelf újjáépítésekor. Benjamin Pavard és Lucas Hernandez személyében további fiatal játékosokat szereztünk meg. Tulajdonképpen Corentin Tolisso is új érkezőnek tekinthető, mert egész évben sérült volt. Továbbá valószínű hogy egy-két játékos még érkezik a nyáron. Véleményünk szerint egy olyan időponthoz érkeztünk el, ahol a Bayern a keményen megdolgozott pénzét a piacba fekteti, hogy ismét egy új, fiatal csapatot tudjon kivezényelni a pályára.

A válogatottról: A Nationalmannschaftnak mindig akkor voltak a legeredményesebb időszakai, amikor az FC Bayern elegendő játékost biztosított. Gondolok itt az 1974-es és a 2014-es VB-győzelemre, de az 1990-es magnak is meghatározó múltja volt nálunk. Épp azon vagyunk, hogy ismét ezt nyújtsuk a válogatott számára.

Lehet bírálni Ulit, de a maga módján mindig igaza van.



Lucas Hernandez átigazolási összegéről: Csodálkoztam, hogy az általunk kiadott 80 milliót ennyire kritikusan fogadták. Nemrég még arról szólt a fáma, hogy az óvatos átigazolási politikájával az FC Bayernnek nincs már lehetősége arra, hogy az angol és a spanyol topklubok, illetve a PSG táborába beférkőzzön. Most megtettük, de azon siránkoznak: Hogyan lehet egyetlen játékosért 80 millió eurót kiadni?

Kylian Mbappéról és 200 milliós piaci áráról: Mbappét azonnal megvenném, ő egy fantasztikus játékos. Sajnos nekünk nincs meg az elegendő pénzünk megszerezni őt.  Itt nem arról van szó hogy Mbappé ér-e ennyit. A kérdés az, hogy van-e valaki, aki le tudja tenni ezt az összeget anélkül, hogy utána anyagi problémái legyenek. Olvastam valahol, hogy a világ legdrágább képe 400 millió euróért kelt el egy aukción. Ér ennyit egy festmény? Természetesen nem. De ha valaki mindenképp akarja és kifizet érte ennyit, végülis az ő dolga.

Egy lehetséges 100 milliós transzferről: Ebben az évben biztosan nem kerül rá sor. Bevallom, hogy tíz évvel ezelőtt a 80 millió eurót sem tudtam volna elképzelni. Természetesen nőnek a kiadásaink is. A játékosok fizetései, valamint az átigazolási összegek is megemelkedtek. (…) Külföldi befektetők, oligarchák, amerikai milliomosok, sőt országok mint Katar és Dubai is beszálltak a futballbizniszbe, ezért szálltak el így az árak.

A jövőjéről: A szezon után teljes nyugalomban fogok a családommal összeülni és június végén eldöntöm, hogy indulok-e még egyszer az elnöki székért vagy sem. Ezt a tervet mindenki ismeri a Bayernben. Teljesen nyugodt vagyok. Egy biztos: az embernek nem szabad beképzelnie magáról azt, hogy pótolhatatlan. Mindenki pótolható. Valaki jobban, valaki kevésbé.

A 40 évvel ezelőtti temperamentumáról: Akkoriban vadabb voltam. Ma sokkal szolidabb vagyok az üléseknél.

Oliver Kahnról: Előreláthatólag 2020. január 1-jén kezd. Nagyon konkrét megbeszéléseink vannak Oliverrel. Nagyon tetszik a játékoskarrierje utáni fejlődése. Televíziós szakértőként is fantasztikus fejlődésen ment keresztül, levelezőin elvégezte a közgazdaságtant és céget alapított. Szóval van itt nekünk valakink, aki a labdarúgást kapusként a legmagasabb szinten élte meg és közben gazdasági területen is bizonyított.

Korábbi, Uli Hoenesszel kapcsolatos olvasmányokért kattints ide.

Hoeness: Eljött az idő, amikor a keményen megszerzett pénzünket a piacba fektetjük
Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top