Kiesett a Bayern és továbbjutott a Pool, méghozzá müncheni győzelemmel. Maga az eredmény talán nem is lenne annyira meglepő és megdöbbentő, de a játék, amit Kovac csapata bemutatott már sokkal inkább az.
A csúfos kiesésben több, jól körül határolható faktor is közrejátszott:
A legfontosabb a rosszul megválasztott taktika: amíg Liverpoolban védhető volt a defenzív célfutball (bár utólag ez is megkérdőjelezhető), addig Münchenben már totális csődöt hozott az óvatos játékfelfogás. A csapat mély védekezése egyrészt nem volt hatékony, nem akadályozta meg a nagyon gyors liverpooli támadók fickándozását és gólszerzését, másrészt teljesen elvette az esélyt az elől, hogy megfelelő mennyiségű helyzetet alakíthassunk ki elől, attól hogy a Bayern a saját játékát játszhassa. Emlékezzünk csak vissza, hogy hányszor kellett Ribérynek visszazárni, hogy létszámfölényt tartsunk a saját térfelünkön. Nem csoda, hogy legtöbbször képtelenek voltunk elég embert felvonultatni a támadáshoz. A védővonal, a középpályások és Lewandowski között hatalmas volt a távolság. Ezzel kapcsolatban többen is igen nyíltan kritizálták a választott taktikát meccs után. (Érdeklődve várhatjuk ennek az utóéletét).
A rosszul megválasztott stratégián túl azonban nem lehet elmenni szó nélkül az egyéni hibák és rossz teljesítmények mellett.
Csak a legfontosabbakat kiemelve. Hátul ismét egy gólunkba került Rafinha alkalmatlansága az ilyen magas szintű nemzetközi összecsapásokon. Komoly kérdést vett fel a szakmai vezetés irányába, hogy miért lehet még mindig a keret tagja egy olyan játékos akin évek óta sorozatban mentek el komoly meccseink.
Még aggasztóbb viszont Neuer formája, aki a nagy sérülése óta nem tudta visszanyerni magabiztosságát és hibátlanságát. Korábban ő jelentette a pluszt a csapatnak, mostanában viszont rizikófaktor. A tegnapi kiesésben is fontos szerepet játszott a hibája.
Végül, de ne utolsó sorban, elég szomorú látni azt, hogy a világ krémje hogyan húzott el a belső védőink mellett. Míg pár évvel ezelőtt Hummels jelentett world class szintet, addigra ma már sorra jönnek az olyan riválisok, mint van Dijk, akinek a játéka nemcsak magabiztosabb és alacsonyabb (már-már nulla) hibaszázalékú, hanem előrefele is oda tudja tenni a pluszt, ami továbbjutást ér. Hummels tegnapi mérlege: 2 bekapott gól 2 rossz helyezkedés miatt, van Dijk-é egy kvázi győztes fejes gól.
De nem szabad elmenni szó nélkül a támadószekció felelőssége mellett sem, sőt!
Visszatérő vita, hogy mennyire is világklasszis Lewandowski vagy nem, hogy ha nagy meccseken már évek óta nem tudja hozni a pluszt, magyarul a gólokat. Egy-egy meccs alapján igazságtalan lenne őt megítélni, de a tendencia mostanra eléggé nyilvánvaló vált. A kisebb probléma (de akkor is probléma), hogy nem igazán tudja magát helyzetbe hozni nagy meccseken, nincs váratlan klasszis megmozdulás, mint mondjuk 2013-ban a Real ellen vagy a bajnokságban.
A fő probléma viszont a limitált számban rendelkezésre álló helyzetek elpuskázása. A BL kieséses szakaszában ilyen dolgok jelentik a különbséget továbbjutó és kieső között. Ha még nem is cselez ki 3 védőt és bombáz a kapuba, az adódó ziccerek kihasználása alapvető elvárás lenne felé, amit most már rendre nem teljesít. Fájó kimondani, de egy Ronaldo teljesítménye igen komoly kritika Lewára nézve.
Felidézve azt, hogy Salah vagy Mané hogyan és milyen tempóban cikázták át a védelmünkön, különösen fájdalmas volt látni Ribéry újabb szenvedését a klubfutball legmagasabb fokán, a BL-ben. Franck már jó ideje képtelen megverni a topcsapatok védőit, sőt a Bundesligában is akadnak gondja. Rendszeresen válik labdatemetővé, mivel egy jó passz helyett még mindig úgy gondol magára, mint akinek muszáj megverni 2 embert egy kulcspassz előtt. Ez a stílus pedig az esetek jelentős részében azt eredményezi, hogy elveszítjük a tempóelőnyt és a franciára minimum két embert tud rázárni. Coman játéka messze van a kiforrottól, de még így is jóval többet tud hozzátenni a játékhoz a lendületével mint Franck, éppen ezért Kovac kései cseréje ismét csak hatalmas hiba volt.
Egy a sok közül …
