Elemzés

Stratégiai visszavonulás Ulrich-módra



Ég a napmelegtől a Säbener platza, 
Tikkadt Robbéryk tesznek-vesznek rajta; 
Nincs egy topszélső a tors közt kelőben, 
Nincs közelgő topigazolás nagy határ mezőben.

“Hé, paraszt! melyik út megyen itt a klubfutball csúcsára?” 
Kérdi Ulrich hetykén, csak amúgy félvállra; 
De Boatengnek a szó szívébe nyilallik, 
És olyat döbben rá, hogy kivűl is hallik.

Pattan hát Süle és a fát könnyedén forgatja, 
Mint csekély botocskát, véginél ragadja;
Hosszan, egyenesen tartja félkezével,
Mutatván az utat, hol Frankfurt felé tér el.

Ha pontosak a BILD információi, akkor valahogy így született meg a döntés Niko Kovac mellett. Ami viszont teljesen bizonyos: a Heynckes-Guardiola- Ancelotti-Heynckes korszak után új szelek fújnak a müncheni kertvárosban, a paradigmaváltás szelei. Kovac, a csili-vili ifiakadémia, a sztárigazolások mellőzése nemcsak egy múló szeszély, egy jól sikerült brainstorming részei, hanem olyan rendszer- és generáció váltás elemei, amit Ulrich és csapata most már véghez is fog vinni, nincs visszafordulás. A tétek már az asztalon, a rulettkerék pörög.

Egy korszak vége
A 2012-2013-as csúcsra érés nemcsak egy egy a szokásosnál fényesebb trófeát jelentett a vitrinbe, hanem egyúttal bekerültünk a szűk elitbe, a Bayern név vonzereje egycsapásra megugrott és ezzel olyan neveket tudtunk bevonzani mint egy Lewandoski, Götze, Thiago, Hummels, James vagy éppen Guardiola és Ancelotti– játékosok és edzők a legfelső polcról. A cél egyértelmű volt: ha már bekerültünk a krémbe, akkor ott is kell maradnunk, korszakot kell építeni. Ez többé-kevésbé össze is jött. Még ha ez a trófeák számában nem is jelent meg – elrontott taktika, orbitális balszerencse vagy kassaik miatt -, azért aki nem teljesen vak, az láthatta, hogy a Bayern milyen erőt képviselt az elmúlt években.

A korszak azonban elérte határait. A generáció ami csúcsra vitte ezt a Bayernt most már tényleg kikopott (Robbéry kb. szó szerint) és nincs hová hátrálni. A repedések már jó ideje látszanak, s noha tétova próbálkozások a generációváltásra már eddig is voltak, az állandó elvárások vagy éppen Robben vagy Ribéry lelkének ápolása rendre kicsorbították az égetően sürgős váltás élét.

A tét nagy
#Generációváltás, #átmenet és egyéb hangzatos szavak! Valóban ilyen fontosak? A válasz kedvéért tekintsük át egy pillanatra Manchesterbe, ahol a United Fergusson távozása után úgy hullott darabjaira mint egy kártyavár és azóta is olyan kilátástalan az a projekt, hogy már mi is sajnáljuk szegény szurkolóikat. Az egy kézbe túl sok hatalmat koncentráló, elcseszett angol klubmodell miatt és azon túl egyszerűen nem volt előkészítve a váltás – a Sir távoztával minden komoly név elhagyta a hajót és a világ minden pénzén sem tudnak értékelhető csapatot építeni azóta se. Totális összeomlás.

Die bayerische Lösung

• A Bayernnél kihírdetik az „utánpótlásba lóvé a gigaigazolások helyett” koncepciót
• Lewa és Boateng dobbantani próbál
• Sztáredzők sorát megszakítva, Niko Kovac kapja meg a csapat kispadját
• A klub nyári mérlege: 78 millió transzferbevétel és csak 10m € kiadás
• Összeáll az idei Bundesliga legkisebb és legöregebb kerete
• Uli nyíltan bejelenti, hogy 2019 sprólonak
• Kulcsjátékos (Coman) sérülése egy percig sem készteti a vezetőséget pótlásra

Böngészve a fenti listát és bennük rejlő motivációkat nem feltétlenül egy csodaszezonra hajtó, ambiciózus topcsapat körvonala rajzolódik ki, sokkal inkább egy olyan klubé, aki erre a szezonra a tisztes helytállást teszi meg tényleges céljának, amibe még az is beleférhet – az edzőmenesztés gondolata nélkül – hogy nemzeti porondon sem lesz meg minden, nem is beszélve a BL-ről.

Más szavakkal: úgy tűnik, mintha a klub tudatosan visszavette volna az idei célokat, kisebb túlzással úgyis mondhatnánk, hogy beáldozza a szezont a generációváltásra. Kevésbé sarkosan fogalmazva, esélyt adnak néhány fiatalnak, hogy ők váltsák meg a világot, még ha az nem is sikerül rögtön az első év(eik)ben.
Ilyen célok mellett egyáltalán nem is meglepő, ha pár klasszis aki legjobb éveiben jár a távozással kacérkodik/ott. (Lewa, Boa, Thiago(?))

A fent ecsetelt stratégia – feltéve hogy ez az egész gondolatmenet helyes! – azonban pont azért működhet, mert a MU-del ellentétben a Bayern nem hagyná, hogy generációváltás címszó alatt rövid idő alatt megpattanjanak legjobbjai. Gondoljunk csak bele! Miközben a szélső posztokon már nem versenyképes a csapat az elittel, addig a kapuban még mindig egy Neuer áll, elől egy nagy nehezen de magtartott Lewandowski rohamoz, és a védősorban még mindig jól csengő nevek játszanak, s középpályán is akad 1-2 vonzó név.

Das Risiko
Egy minimalista, csapatépítős szezon azonban nemcsak móka és mese, egy rosszul kivitelezett, elhúzódó generációváltás komoly arcvesztés is lehet egy akkor klubnak mint a Bayern. Karrierjük zenitjén lévő, klasszis játékosok minden évben a BL-győzelem gondolatával lépnek pályára, s ha ezt nem látják biztosítottnak, nem feltétlenül lesznek boldogak és motiváltak. Ugye felesleges neveket írni? Másrészről pedig a kevésbé ambiciózus célokkal és büdzsével a Bayern könnyedén veszíthet vonzerejéből, így újabb sztárok megszerzése (amiről teljesen nem mondhatnak le Uliék) sokkal nehezebbé válhat. Nem lesz újabb Lewandowski vagy Thiago, akik a Bayern vonzereje miatt ingyen vagy nagyon olcsón jönnének Münchenbe. A spórolás tehát hosszú távon drágább topigazolásokat is jelenhet.

Makacsság és türelemjáték
Egy professzionális generációváltás nem csak szakmai szempontból jelent óriási kihívást, pl. megtalálni és jól beépíteni a megfelelő fiatalokat, hanem a menedzsmentet is próbára teszi. Ha már egyszer belevágnak a fiatalításba, akkor a rövid távon elmaradó sikerek miatt félúton visszafordulni és meggondolni magunkat, csak nettó elvesztegetett szezon(oka)t fog jelenteni, mint mondjuk volt az Ancelotti-éra.

Másrészről viszont az Uli-Kalle tandemnek azt is kell felismernie azt, ha a koncepció nem működik, mert a csapatot mondjuk a Manchester United útjára vezeti. Ez viszont már kényesebb téma. Ténykérdés: nem függetleníthetjük magunkat a külvilágtól, így amennyiben tovább folytatódik a nemzetközi klubfutball pénzügyi ámokfutása, előbb vagy utóbb a klub eljuthat az „elvek vagy a topklub státusz” kérdésig is. Ez már viszont a jövő illetve egy másik írás témája lesz…

Stratégiai visszavonulás Ulrich-módra
Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top