A Bayern akadémiájának vezetője az utánpótlásképzésről adott interjút.
Az FC Bayern tavaly adta át 70 milliós utánpótlásközpontját, ahol a legfőbb célt a klub leendő sztárjainak kiképzése és proficsapatba illesztése jelenti – a kihívás adott, David Alaba óta egy ifijátékosunk sem tudott megragadni a felnőtt csapatban. A Campus vezetője, Jochen Sauer a DPA-nak adott interjújában beszél az utánpótlás kérdéséről.
Uli Hoeness az átigazolási őrületre adott válaszként dícsérte a Campust. Hogy hangzik ez Önnek?
Természetesen komoly célunk, hogy újabb játékosokat vezényeljünk a profik közé. Ebben az infrastruktúra is nagyon nagy szerepet játszik. Ha a legtehetségesebb játékosok megszerzéséről van szó, a Campusszal ismét versenyképesek vagyunk. Ez az alapja annak, hogy az elkövetkezendő években újabb játékosokat neveljünk ki a profik számára. Ha fel tudunk kínálni egy-egy játékost nekik, nem külsőleg kell megtölteni a keretet, ezáltal pedig a befektetéseinken is spórolhatunk. Ez a célunk.
Hol helyezkedik el hazai porondon és nemzetközilag a Campus?
Az FC Bayern már önmagában a nevével és a sportszakmai sikereivel nagyon magas pozícióban áll Németországban. Az általános feltételeket illetően biztosan egy szinten vagyunk az országos vezető akadémiékkal. De célunk, hogy világosan az élen járjunk. Nemzetközi viszonylatban mindig nehezebb ítélkezni, az U-részlegek feltételei változóak. Nemzetközileg odáig akarunk fejlődni, hogy a proficsapathoz hasonlóan Európa öt legjobbjai közé tartozzunk.
Mennyire nehéz egyensúlyt tartani az ificsapatok sikerei és a fő cél, azaz a játékosok profikhoz való felemelésében?
Mindkettőnek lehetségesnek kell lennie, de egyértelműen a játékosok egyéni fejlődése áll a középpontban. Azt a célt tűztük ki, hogy profikat képezzünk ki az FC Bayern München számára. Ha a játékosok egyéni fejlődésen mennek keresztül, az a csapatérdek számára is jó. A játékosoknak meg kell tanulniuk és érezniük kell a Bayern München mentalitását. A Bayern München Mia san Mia-ja mindig a címszerzésről is szól. Hiba lenne a srácoknak napról napra elmondani, hogy egyénileg fejlődniük kell és a tabellás helyezés jelentéktelen dolog. El kell sajátítaniuk a győztes mentalitást is.
Mekkora befolyása van erre a közelben lévő világsztároknak?
A legtöbb játékos számára ez egy világos motivációt jelent, de másrészről mindig figyelni kell arra, hogy ne helyezzünk túl nagy nyomást rájuk. A profiknál edzeni őrületes élmény. Tökéletesen fel kell készítenünk őket, hogyan kezeljék a csalódást, ha nem tudják tartani a szintet. A Campusról rálátni az Allianz Arénára, ahol a szupersztárok játszanak. Ha az álmok célja nem áll annyira távol, ez biztosan további ösztönzést nyújt számukra.
Egy ifijátékos számára melyik az a három legfontosabb tulajdonság, amellyel az FC Bayernnél profi lehet?
Nehéz háromra leszűkíteni, nagyon sok dolog tartozik ide. A profizmus, uralom saját magad és a tested felett, a meccseken és edzéseken való győztes mentalitás. Ez az olyan nagy játékosokban, mint Philipp Lahm, Oliver Kahn vagy Bastian Schweinsteiger mindig ott volt. Végül a tehetségeknek egyszerűen jól kell focizniuk és atlétikailag is topszinten kell lenniük. A profiknál 20 világklasszis van, de csak 11 játékos kezdhet. Ha valaki nem hordozza magában az atlétikai feltételeket, annak egyszerűen nehéz lesz a dolga.
Az elmúlt évtizedben hogyan fejlődött az ifjúsági labdarúgás?
A fejlődési időszak nagyon lerövidült. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt egy 21 éves játékos még mindig nagyon nagyon fiatalnak számított a profiknál. Mára már egy 21 éves játékos gyakran meghatározó alakja egy csapatnak. Manapság 16 vagy 17 évesen kerülnek fel a profik közé. A tehetségeknek rövidebb idő alatt kell átmenniük a fejlődési szakaszokon. Viszont az az esélyük tíz év alatt nem változott, hogy végül a Bundesligában lépjenek pályára.
Az egyre fiatalabb játékosokra való vadászat nagyobb méreteket öltött. Van átigazolási küszöb rájuk vonatkozóan?
Itt sem változott a helyzet. Ha egy játékost megszereznék, mindig át kell gondolni: Hány éves a játékos? Van értelme most a leigazolásának? Jót tesz neki, ha kiszakítom a környezetéből? Mi szól mellette, s ellene? Manapság egy-két évvel korábban már rajta vagyunk ezeken a játékosokon. Egy 14 évesnél még intenzívebben és még nagyobb kötelességtudatossággal kell eljárnunk a döntési folyamatokban.
A több pénz mennyire gyorsítja fel az utánpótláspiacot?
Ha az ember megnézi, hogy Angliában a másod és harmadosztályú csapatok mennyi pénzt adnak ki, az egy Bundesliga kiscsapat számára már nehézséget okozhat. Sokak számára jön ebből az a következtetés, hogy saját maguk képezzenek ki játékosokat. Az utánpótlásrészleg piaca kissé megváltozott, mert még többen koncentrálnak erre és fedezik fel ezt a területet. Ha a profirészlegen így emelkednek az árak, valószínű, hogy ez az utánpótlásrészlegre is kihatással lesz.
Van felső határ egy tehetség megszerzésének költségeit illetően?
Erről soha nem igazán beszéltünk, ugyanis nem lehet erről formálisan beszélni. Mindig egyedi esetekről van szó. Milyen fejlődési potenciállal rendelkezik a játékos, hol köthet még ki? Majd elkezdünk arról beszélni, mekkora lehet a játékos értéke, mennyit kell egy hasonló játékosért fizetni. Ezek mind egyedi megfontolások, nem lehet konkrétan kijelenteni, legfeljebb mennyit adnék egy 15-16 éves játékosért.
Mindig előjön az a téma, hogy a nagy klubok elhappolják a kiscsapatok játékosait. Mi lehet a válasz erre?
Ilyen a piac. Mindig vannak játékosok, akik változást akarnak. Hogy az útjuk egy inkább egy kiscsapattól vezet egy nagyobb klubig, az viszonylag normális dolog. Minden labdarúgó fejlődni akar. Ezért rendezkednek be a kisebb csapatok az utánpótlásközpontra. Nem mindig bosszúsak, páran büszkék is, ha egy játékosunk egy nagyobb klubhoz igazol. Illetve a rendszer által a nevelőegyesület gazdaságilag is profitál az átigazolásokból.
Összességében hol helyezkedik el a németek utánpótlása?
Továbbra is kiemelkedő szinten van. Az ificsapatok magas nívón is versenyképesek Európában. A válogatottban sok fiatal van, akik a Konföderációs kupában tartották a legmagasabb szintet. De oda kell figyelnünk, hogy ne lazuljunk el. A Bundesliga csapatok túl korán esnek ki, az UEFA-versenysorozatok egyenes kieséses szakaszaira túl kevés német csapat kvalifikálja magát. Erre oda kell figyelni. Ha az ember nem fejlődik tovább, más nemzetek jönnek és balról-jobbról beelőznek minket. Mindig résen kell maradnunk.
