VÉLEMÉNYCIKK | A Real Juve elleni továbbjutása rendesen felkorbácsolta az indulatokat, pedig ott „csak” egyetlen kétes esetről volt szó, amit természetesen az adott bíró hezitálás nélkül rögtön be is fújt a madridiaknak. De hol van ez attól az ámokfutástól amit Kassai és csapata rendezett ellenünk tavaly: jogtalan kiállítás, Casemiro büntetlen hentelése és minimum 2 lesgól.
Valószínűleg most telt be az a bizonyos pohár a futballszerető közönségnél, ami abszolút érthető az elmúlt évek eseményei után. Mi, Bayern-szurkolók már csak bosszankodva legyintünk, vagy épp mosolyogunk ezen, főleg ha olyan cirádákat olvasunk a neten, amik arról szólnak, hogy a fedhetetlen Real Madridra rátámadt a csúnya gonosz világ, mert ők jobbak és sikeresebbek mindenkinél, és ezért mindenki más irigy rájuk. Valóban! Lelepleztek minket! Szívünkre tesszük a kezünet és bevalljuk: igazából mi mindannyian Ronaldok szeretnénk lenni és Real-drukkerek. (Nem! Nagyon nem! Hál’istennek nem!)
De haladjunk tovább a Real vs. a Világ gondolatmeneten. A legfőbb érv – harsogják – hogy Benatia egyértelműen szabálytalan volt (nem egyértelmű) és ilyet a bírónak – a szabályok miatt – be kell fújni, nem mérlegelhet, hogy utolsó perc és hogy így eldönti a meccset, slussz. Mi tagadás, valahol valid a gondolatmenet, védhetőek az érvek.
A probléma egyedül ott van, hogy akik ezt nagy mellénnyel hirdetik, azok tavaly még azt mondták, hogy „jó, Vidal azon szerelése szabályos volt ugyan, de már előtte ki kellett volna állítani. Tehát mindent összevetve jó a döntés”. Vagyis akkor még tökéletes volt a mérlegelés, a szabályokkal szemben – nyilván, mert az kedvezett a Realnak.
De tévedés ne essen, nem húzzuk a fejünkbe az alufóliasisakot és nem kiáltunk csalást. Mi csak leszögezzük: tavaly Kassai döntötte el a továbbjutásukat, idén szintén egy bíró. Túl sok véletlen? Nem tudhatjuk.
Mindenestere a pártatlan UEFA mítosz erősen remeg. Elég ha csak a legfrissebb zöld asztal mellett meghozott ítéletüket vetjük össze egy 8 évvel ezelőttivel.
Mint sokan bizonyára már olvasták, az UEFA meglepetésre nem fogja megbüntetni és +1 meccsre eltiltani Sergio Ramost, aki a szábolyok ellen vétve (hoppácska!) a technikai zónába lépett eltiltott játékosként, de tök jó fej volt állítólag, mert aztán első felszólításra elhagyta azt. Egyrészt ez tökéletes gumiszabály, mert Xabi Alonsót 2014-ben eltiltották más egyéb okra hivatkozva (meg ugye ott nem jött után sorsdöntő elődöntő 🙂 ), másrészt mondhatnánk, hogy milyen jó fej ez az UEFA, nem szivatja feleslegesen a klubok kulcsjátékosát egy komoly rangadó előtt és meghagyja a döntést a csapatokra, a pályán.
Nos, 2010-ben valahogy nem sikerült ennyire jó fejnek lennie ennek a pártatlan és nagyszerű társaságnak. Abban az évben a Bayern bejutott a döntőbe, ahol az Inter várta őket. Előtte viszont volt egy elődöntő, ahol Ribéry az Olympique Lyon elleni müncheni 1-0-ra megnyert meccsen kiállíttatta magát azzal, hogy rálépett Lisandro Lopez bokájára. A UEFA fegyelmi bizottsága akkor brutális és indokolatlan 3 meccses eltiltást rót ki a franciára. A legfelháborítóbb az volt, hogy még az sem segített, hogy argentin áldozata a találkozót követően megvédte, mondván aligha volt szándékos a bajor szélső mozdulata. Az akkor komoly olasz befolyással dolgozó UEFA még véletlenül sem változtatta meg az ítéletet, így a Bayern legjobbja nem játszhatott a döntőben egy – hoppá – olasz csapat ellen.
De ne feledjük, akit ez gyanakvással tölt el, az csak irigy és nem hisz a véletlenek csodás világában 🙂
