Egyéb

A Heynckes-effektus

Heynckes karrierje játékosként és trénerként is kivételes volt. A sikeredző négy év után tér vissza oda, ahol igazán a csúcsra jutott.

A bajorok fociját régóta követő fanatikusok számára nem csenghet különösen Jupp Heynckes neve. A labdarúgásba újonnan bekapcsolódók között azonban már a német szakember nem számít akkora ikonnak, mint például José Mourinho vagy a Bayern korábbi vezetőedzője, Carlo Ancelotti. Pedig a klub történelmének egyik legsikeresebb alakjáról van szó, aki többször vett át egy hullámvölgyben lévő csapatot, hogy újabb szintre emelhesse azt. A bayernszektor.hu most bemutatja a 72 éves legendát, aki negyedjére tér vissza a szívügyének számító bajor fővárosba.


Heynckess mint gólrekorder

1945. május 9-én született Mönchengladbachban, tíz évesen pedig már a helyi Grün-Weiß Holt nevelőegyesületében focizott, mint előretolt támadó. Itt figyelt fel rá a Borussia Mönchengladbach, amely akkor még a Regionalliga nyugati csoportjában játszott. Két évet a tartalékok között töltött, de a meccsenkénti nagyszerű teljesítményei profivá avanzsálták. 1965-ben a később (2011) évszázad csapatában posztumusz-edzőjének megválasztott klublegenda, Hennes Weisweiler irányítása alatt Heynckesből gólvágó lett. Első nagyegyüttesben töltött idényében huszonkettő, a későbbi rájátszásban pedig hat találatával feljuttatta a Borussiát a Bundesligába. Később egy nem túl sikeres hannover-i kitérő után visszatért szülővárosába. A második Csikóknál eltöltött időszak alatt világklasszis vált belőle: négyszer német bajnoki-címet nyert velük, kétszer gólkirály is lett, valamint háromszor felülhetett az UEFA-kupa góltáblázatának élére is. A nyugatnémet válogatottal pedig előbb Európa-bajnokságot, 1974-ben viszont már világbajnokságot nyert. Négy évvel később, 1978-ban vonult vissza 369 bajnoki meccsen lőtt 220 góllal, amivel még mindig a liga történelmének harmadik legeredményesebb csatára.


Heynckes a Mönchengladbach játékosaként 1975-ben


A klublegenda, aki edzőként semmit sem nyert csapatában

A frissen visszavonult támadó egy évet ugyan pihent Udo Lattek segédedzőjeként, de 1979. július első napján átvette a csapatot mindössze 34 évesen. Abban az évben a Mönchengladbach többek között az Internazionalét búcsúztatva bejutott az UEFA-kupa döntőjébe. Érdekesség, hogy a szezonban a sorozat elődöntőjében csak németek szerepeltek (Heynckes-ék mellett a Bayern, a Stuttgart és a Frankfurt). Végül utóbbi nyerte a versengést, miután összetettben 3-3-ra végződött a párharc és az idegenben lőtt gólok szabálya az Eintracht csapatának kedvezett. A bajnokságban hetedik lett a ‘Gladbach. Miután nem sikerült meghódítani Európát, valamint nem ért semmilyen nemzetközi tornán való indulást a szezonbeli helyezés, Heynckes gárdájának Németországban kellett megmutatnia tudását. A következő idények egy hatodik, hetedik, majd egy tizenkettedik platzot hoztak a konyhára, a német kupa küzdelmeiben pedig rendre kiestek a negyeddöntőkben (!háromszor sorozatban!).


Heynckes mint edző karolja át Lothar Matthaust és Wolfgang Kleffet egy 1980-as győzelem után


Gyors fellendülést hozott azonban az 1983-84-es szezon, amikor is a bajnokságban elért harmadik hellyel visszatértek a klubfutball elitjébe, az UEFA-kupába. Az ez évi teljesítmény szinte magától jött az elkövetkezendő esztendők során, de átütő sikert nem ért el a csapat. Legközelebb ehhez akkor voltak, amikor a Real Madrid ellen játszottak az UEFA-kupa harmadik fordulójában. Heynckes gárdája a hazai elsöprő 5-1-es győzelem után sokkolva távozott a Bernabeuból a következő héten, hiszen a Királyi Gárda 4-0-ra elverte a Csikókat. 2013-ban úgy emlékezett vissza a meccsre a német, mint “karrierje legrosszabb estéjére”. Juppot városában tisztelték, beceneve pedig “bajnok trófea nélkül” lett. 1987-ben szerződést kapott a Bayern Münchentől, amelyet hezitálás nélkül elfogadott.


Az első Bundesliga-cím (1989)


Az első bajor-időszak

Heynckes jól kezdett Münchenben: a német szuperkupát rögtön el is hódította a Hamburg ellenében. Ez volt az első trófeája edzőként. A 2-1-re megnyert találkozó után pedig a bajnokságban is erősnek számított csapatával, azonban a szezon végére elfogyott ez a nagy energia. A Bayern második lett, a német kupa és a nemzetközi porond pedig újabb negyeddöntős kieséseket hozott. A Bayernben akkoriban a fiatalabbik Rummenigge, Michael játszotta a középcsatárt, a kapitány pedig Lothar Matthaus volt, aki edzője Mönchengladbachból való távozása előtt három évvel igazolt Bajorországba.

A soron következő idényben (1988/89) távozott a csapatkapitány, de a lelkesedés nem tört meg és ’89-ben és ’90-ben is Bundesligát nyert a Bayern. Sajnos Európában a korábbi idényekhez hasonlóan nem a finálé volt a végállomás. Előbb a későbbi győztes Napoli, majd a Milan búcsúztatta őket az elődöntőben. Heynckes azonban szeretett volna UEFA-kupát nyerni. Ez a következő évben sem jött össze és olyannyira elúszott a szezon, hogy a bajnokságban második lett a Bayern, az európai szereplés pedig a Belgrád elleni botrányos kiesés miatt fulladt kudarcba. Az 1991/92-es időszak már korán félbeszakadt: miután tizenkét bajnokiból csak négyet zárt három ponttal a csapat, 1991. október 4-én menesztették Jupp Heynckest.


Ingázás Európában

Első állomása kirúgása után Bilbao volt a német szakembernek. Spanyolországban ezzel ő lett a harmadik német vezető két korábbi edzője, Udo Lattek és Hennes Weisweiler (ők mindketten a Barcelonát irányították) után. Az itt eltöltött két év szép eredményeket, de trófeamentességet is hozott. 1994-ben aztán visszatért Németországba, hogy az Eintracht Frankfurtnál dolgozzon. Itt afférja akadt többek között Jay-Jay Okochával, valamint Anthony Yeboah személyével is. Emellett Maurizio Gaudino is berágott Heynckesre. Ő tette meg az első lépést a problémák megoldása érdekében azzal, hogy kölcsönt kért az elnöktől. A másik két futballista is hamar elhagyta a csapatot, nem sokkal később pedig maga Heynckes is követte őket.


A német vezetőedző Bilbaóban, egyik edzésén 1993-ban


A Tenerife is a klubváltogatások egyik pontja volt. Itt maradandót alkotott kemény stílusával, hiszen először ötödikként végzett a La Ligában, majd ráadásnak a következő idényben bejuttatta csapatát az UEFA-kupa elődöntőjébe, ahonnan a későbbi győztes Schalke búcsúztatta őket. 1997 júniusában kinevezték a Real Madrid élére, amellyel első idényében szuperkupát és Bajnokok-ligáját nyert. A szezon végén menesztették, hiszen a bajnokságban csak negyedikek lettek a Blancók.

2004-ig többek között megfordult a Benficánál, visszatért az Athletic Clubhoz, valamint a Bundesligában is újra szerepet kapott, méghozzá a Schalke együttesénél. Utóbbinál már visszavonulását fontolgatta, de a szezon végi hetedik helyezést követően nem érezte magát kiteljesedettnek. Két év szünet jött az életében a focit tekintve, hogy utána megint korábbi csapatát, a Borussia Mönchengladbachot vezesse. Nem sikerült a várt áttörés és 2007 januárjában kirúgták a csapat éléről, miután tizennégy nyeretlen meccs után a 17. helyen álltak. A szezon végén egyébként utolsóként kiesett a ‘Gladbach.


Utolsó évek – triplázás a Bayernnel

Heynckest először 2009-ben hívták vissza a klubhoz, amelynél első sikereit érte el menedzserként. A gyors ideiglenes pozícióból hamar felváltotta őt Louis van Gaal, így mindössze öt meccsen szerepelt újra a bajorok kispadján. Az elkövetkezendő két évben munkát vállalt a Leverkusennél is a tréner.

Az igazi áttörésre már évek óta vártak Münchenben. A 2011-es évnek nyarán azonban egyáltalán nem sikerklubként viselkedett a Bayern. Pár évvel korábban pedig egyenesen mélyponton volt a csapat, hiszen a 2007/08-as szezont a negyedik helyen fejezték be, ezért csak az UEFA-kupa-indulás volt biztos. Heynckes kinevezése azonban reményt keltett a szurkolókban. A vékonyka keret bizonytalanná tett sok embert a bajorok háza táján, de nem a németet. “Ismerem a légkört, mivel már kétszer dolgoztam itt” – ezt sajtótájékoztatóján mondta. Majd úgy fojtatta az egyik játékosokkal kapcsolatban feltett kérdésre: “Ha megnyerik a BL-t, akkor tegezhetnek…”

Ekkortájt érkezett Neuer, valamint Rafinha és Boateng is a csapatba, hiszen a tavalyi évben leginkább a védelem hagyott maga után kívánni valót. Hermann Gerland és Peter Hermann segédedzői jelenléte pedig sokat dobott a keret hangulatán. A megújult Bayern hidegzuhanyként 1-0-ra kikapott a nyitófordulóban, de későbbre mindhárom sorozatban végső esélyesként lehetett számítani a Heynckes-féle együttesre. Ősszel mindössze 17 gólt kapott a csapat, a védelem jól rotált és még sérülések sem zavarták a klubot. Aztán szépen sorban kidőlt van Buyten és Boateng is és a Hannover, a Mainz, valamint a Dortmund is elverte Heynckes fiait, utóbbi pedig meg is előzte őket a tabellán. A BL-csoportkörből nagy nehezen sikerült továbblépni. A télen nem igazolt senkit a mester, maradt a sovány kispad, amely tavasszal bosszulta meg magát igazán. A néha tartalékosan kiálló Bayern a Leverkusentől és a későbbi győztes sárga-fekete riválistól is kikapott, amely a bajnokság elúszását jelentette. A német kupában, illetve a Bajnokok-ligájában bejutott a döntőbe a csapat. Előbbi egy sima 5-2-es vereséget hozott a Dortmundtól, utóbbi azonban egy hazai pályán elúszott győzelmet tartogatott magában. A két kései gól, Robben kihagyott tizenegyese, maga a büntetőpárbaj (a Chelsea ellenében) után pedig el lehetett mondani, hogy Heynckes minden sorozatban éppen, hogy csak lemaradt a trófeákról.


2013, a Wembley, este tizenegy óra körül…


Újjászületésének második idényét egy szuperkupában aratott Dortmund elleni 2-1-gyel kezdte, ezt pedig a bajnokságban nyolc egymás utáni győzelem követett. A télen már kilenc pontos előnnyel vezetett a tabellán a Bayern, a BL-ben pedig a BATE-Valencia-Lille hármast megelőzve lett csoportgyőztes a csapat. 2013 januárjában bejelentették, hogy Pep Guardiola veszi át az irányítást a klub felett a következő szezontól. A hatvannyolc éves mester még nem akart visszavonulni, de Uli Hoeneß rábeszélte őt, hogy mit nyilatkozzon a médiának. Nem sokkal később azonban egy sajtótájékoztatón leszögezte Heynckes, hogy az idény végéig nem nyilatkozik a jövőjéről. Az újévtől egészen márciusig nem kapott ki a szárnyaló Bayern München, akkor az Arsenal viccelte meg a gárdát a BL-nyolcaddöntőben, miután az odavágó (3-1 nekünk) után 2-0-ra nyert az Allianz Arenában  az ellenfél. Az idegenben lőtt találatok szabálya tovább repítette a Lahm vezette alakulatot. A bajnokságban idő előtt, már április elején bajnokok lettek, a Hamburgot pedig 9-2-re gázolták el. A Wolfsburg elleni 6-1-gyes siker a német kupa döntőjét jelentette, a Bajnokok-ligája elődöntőben elért Barca elleni 7-0 pedig a Wembley Stadionban megrendezett finálét hozta meg a konyhára.

Mielőtt a Stuttgart ellen 3-2-re megnyerték a német labdarúgókupát (amely az utolsó meccse volt Heynckesnek), napirendre került a BL utolsó összecsapása, a döntő.  Az örök rivális Borussia jött ellenfélnek, hiszen a sárga-feketék a másik ágon a Realt búcsúztatták. A fináléban Mandzukic 60. minutumban szerzett találatával ragadta magához az előnyt a Bayern, amelyre nyolc perccel később Gündogan tizenegyese volt a válasz. Amikor már senki sem gondolta volna, akkor történt a katarzis. A 89. percben Boateng ívelését Ribéry vette le Arjen Robben lábára, aki ügyetlennek tűnő mozdulattal Weidenfeller mellett a hálóba tuszkolta a játékszert. A Bayern nyert, triplázott, Heynckes pedig örömkönnyekkel búcsúzva hagyta ott a bajor kispadot a nyár elején.

Úgy tűnik, csak szünetet tartott…

Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top