A Real meccs kapcsán előtérbe kerültek a jeggyel, illetve meccslátogatással kapcsolatos kérdések a Bayern háztáján, ezért úgy döntöttünk, szétnézünk az európai élvonalban, kiemelve példaként egy spanyol és egy angol csapatot, ott hogy is van ez a piros-fehérekhez képest.
Mint azt már a Jegyhezjutás – GY.I.K. -ben megírtuk, de gondolom, sokan a saját bőrükön is tapasztalják, Münchenben nem egyszerű dolog egy meccsre kilátogatni, mert nem elég, hogy a jegyárak (főleg a magasabb kategóriákban a BL egyenes kieséses szakaszában) nem éppen a magyar pénztárcához szabottak, de még megszerezni is nehéz őket.
Ez utóbbinak több oka is van. Amikor az Olimpiai Stadiont elcserélte a klub az Allianz Arénára, új dimenziókba került a meccsnézés. Mert bár nincs olyan központi helyen, mint az elődje, mégis fényévekkel megelőzi azt. Nem kell a süvöltő szélben megfagyni, esőben megázni, és mivel vegytiszta futballstadion, a legfelső sor is csak olyan messze van a játéktértől légvonalban, mint az „Oly”-ban a VIP szektor. (Nincs futópálya és a lelátó is meredekebb). Az előnyeit nem hiszem, hogy sokat kellene ecsetelnem. Ennek eredményeképp, na meg a Bayern sikereinek köszönhetően az érdeklődés megugrott a klub iránt. Míg az aréna első éveiben még simán lehetett a klub oldalán a helyet kiválasztani és jegyeket venni, még külsősöknek is, mára már csak az igénylés és a reménykedés maradt. Aki nem tag, annak az igénylését eleve ki is szortírozzák, ahogy egy belsős pletyka tartja.
A klub, talán egyedülállóan Európában, az egész következő szezonra megnyitja a jegyigénylést a Bundesligára és a BL-re. Idén ráadásul egészen a BL elődöntőig lehet igényelni. És elég egy meccset kiválasztani, a rendszer automatikusan bemásolja a kosarad az összes többi meccsre a versenysorozaton belül. Alternatíva a bérlet, de azt az Allianz Aréna létezése óta szinte csak kihalásos alapon lehet megkapni. Évente kb. 10-20 (nem ezer, 10-20 DB!) bérletet adnak vissza a 37.000-ből, és még úgy is csak további néhány bérletet vesznek el, hogy a kötelezően látogatandó Bundesliga meccsek számát felemelték 8-ról 10-re. A bérletek ugyanis bár személyre szólóak, a kapuknál senki se ellenőrzi, hogy a tulajdonos megy-e be velük. Nem csoda, hogy olyan népszerű a bérlet: azon felül, hogy biztos belépést garantál minden Bundesliga, Német Kupa- és Bajnokok Ligája meccsre (utóbbi kettő opcionális), az egy meccsre elosztott ára is igen kedvező: kb. fele a normál belepőknek. A legkirívóbb a Südkurve állóbérlet: 140 euró a teljes
Bundesligára, majd meccsenként 15 euró a két másik kupában, a BL elődöntő 20 euró. Tehát ha a Bayern kimaxolja a szezont, azaz mindkét kupában bejut a döntőbe (és a Német Kupában minden lehetséges meccsét otthon játssza, amire idén nagyon megvan az esély…) akkor 27 meccsre 300 eurót kell a Bayern számlájára befizetnie az 5. osztályú bérlet tulajdonosának. Ez meccsenként 11 euró 11 cent… Csak összevetésként: a Viagogo egy db. Real elleni Südkurve állóhelyért 899 eurót követel!
Tehát aki nem tagja a Bayernnek, annak spontán jegyhez jutni elég lehetetlen misszió. A téli kupa- és a nem túl népszerű Bundesliga meccseken kívül szinte esélytelen. (Akkor a klub által rendelkezésre bocsájtott ún. Zweitmarkt-ot érdemes igénybe venni, ahol bérlet,- illetve jegytulajdonosok hivatalosan eladhatják belepőeiket. ) Még tagként is egyre nehezebb, hiszen a tagok száma évről-évre csak nő. Ez azért van, mert az éves tagdíj nem túl borsos (sőt az utóbbi 20-30 évben nem is változott jelentősen), a legmagasabb kategóriában is (25 év fölött, papír alapú klubmagazint igényelve) csak 60 euró, ami nemcsak Európában, hanem még a Bundesligában sem számít soknak. A tagság feltételei sem teljesíthetetlenek: Állandó lakcím és egy kitöltött kérelem mindenki számára biztosítja a tagságot. Minden tag jogosult reszt venni az éves közgyűlésen a szavazásokon. Összehasonlításul: A RB Leipzignak 17 (!!!) szavazásra jogosult tagja van.
De hogy megy ez más csapatoknál?
Példának a Spanyolországot, azon belül is Barcelonát, valamint a Bayern szurkolóknak oly’ kellemes emlékeket idéző Arsenalt tudnám felhozni. Pep egykori csapatánál egészen máshogy mennek a dolgok. Ha valaki a katalán fővárosba ruccan át egy pár napra, és meg szeretné nézni a Barcát akcióközelben, nincs túl nehéz dolga, hiszen a legtöbb meccsen nincs teltház. Bayern szurkolók számára elképzelhetetlen, hogy mint pl. egy Celta Vigo elleni bajnokin egyszerűen odasétálsz a Nou Camp pénztárához és jegyet veszel. Ennek több oka is van.
Egyrészt a Barcának közel sincs annyi tagja, mint a Bayernnek. Ez nem azért van, mert népszerűtlenebb lenne, mint a német rekordbajnok, hanem Barca taggá válni elég nehéz vállalkozás. Csak az lehet tag, aki 15 év alatti, valamelyik közeli rokona már tag és beajánl a klubba, vagy már volt tag minimum 2 évig. Ha ezek semelyikét sem teljesíted, egy úgynevezett Commitment Card-ot kell kiváltanod, amivel először is 3 évet vársz. Ennek leteltével teljes tagság kecsegtet, amelynek ára jóval borsosabb, mint a Bayernnél: évi 138 euró csak a regisztráció (és ezt a 3 éves várakozó periódus alatt is évente fizetni kell!), az éves tagdíj 176 euró.
Ennek meg is van az eredménye: a Barcának alig több mint feleannyi tagja van, mint a Bayernnek (153.000 vs. 284.000). Mivel a stadionjuk 99.000 férőhelyes, az Allianz Aréna pedig „csak” 75.000, ez azt jelenti, a Barca másfélszer, a Bayern négyszer tudná megtölteni a stadionját a tagjaival.
Az is hozzátartozik a képhez, hogy a taggá válás egyszerűsége és olcsó ára nemcsak a szurkolókat vonzza a bajorok házatáján. Mivel jegyet csak tagok tudnak szerezni a népszerűbb meccsekre, már jó ideje felfedezték maguknak ezt a lehetőséget a feketézők. A majd 300.000 tag és 4000 fanklub egy része csak azért létezik, hogy jegyekhez jusson, és azokat többszörös áron eladja mindenféle csatornákon. A klub már jó ideje vív szélmalomharcot ellenük.
És mi a helyzet a jegyárakkal?
Míg régebben a Bayernnél különbséget tettek a Bundesligán belül a népszerűbb és kevésbé vonzó ellenfelek között (az ún. B meccsek 10 euróval kevesebbe kerültek kategóriánként az A meccseknél, kivéve a legolcsóbb, azaz az állóhelyeket), az idei szezontól ez a különbség eltűnt, így minden meccs 15-70 euróba kerül szektortól függően. A BL-re magasabb helyárakat állapítottak meg, és minél tovább jut a csapat, annál drágább egy jegy. A Real ellen a legdrágább jegy most 150 euró.
A Barcánál a jegyárakat ellenfelenként határozzák meg azok piaci értékének megfelelően több kategória is létezik. De általánosságban megállapítható, hogy jóval drágább egy Nou Camp látogatás, mit egy Allianz Aréna. Ha abból indulunk ki, hogy a Sevilla elleni legdrágább jegy 191 euró, az El Clasico jóval 200 euró felett járhat.
A ticketing is más felfogásban működik katalánéknál. A klubok többségéhez hasonlóan nem lehet a már jóval a szezon elött jegyeket igényelni, hanem a meccsek kihirdetése elött négy héttel nyitják meg a jegyportáljukat. Ott is a klubtagokat részesítik előnyben, de a nem túl népszerű ellenfelek ellen gond nélkül lehet jegyet venni. Ráadásul úgy, hogy te választod ki a szektort és a helyet azok közül, ami még szabad. Ezt a Bayennél már egy-két kivételtől eltekintve már régóta nem lehet.
Egy Londoni látogatást spontán (top)meccsel összekötni még a Bayernnél is lehetetlenebb misszió. Ottjártamkor csak egy Fulham meccs lett volna opció, hiszen Arsenal, Chelsea, de akár a Tottenham földi halandó számára ismeretségek nélkül nem elérhető opció. Úgy tudom, az Arsenalnál pl. a hazaiban túlnyomó részt bérletesek ülnek. Még úgy is, hogy a legolcsóbb éves bérlet 1000 font (!!!) fölött van. Ez még a Brexit által megroggyant font-árfolyamon is nyolc és félszerese a Bayernének!
A jegyeket a londoni csapat három árkategóriába sorolja, bajnoki illetve kupasorozattól függetlenül. Az A meccsek 64 fonttól 95,50-ig, a B-k 36,50-től 55-ig, a C-k 26-tól 38,50-ig terjednek. De a bérletesek nagy száma és a szponzori kötelezettségek miatt egy Premier League meccsre csak 3.500 jegy vásárolható. Mindezeket figyelembe véve nem igazán irigylem a Gunnereket, pláne a csapat nemzetközi (le)szereplése tükrében.
A sem járja az Arsenalnál, hogy pl. egy Bayern szurkoló beül egy londoni helyére. Sokaknak merült fel ez az ötlet, hogy beülnek a hazaiba, de a vendégszektoron kívül eleve tiltott az ellenfél címerének viselése, sőt még azért is kivezetnek az éles szemű stewardok, ha a Bayern góljánál látványosan örülsz.
Összegzésként a Bayern valahol a középmezőnyben helyezkedik el a topcsapatok között jegyszerzési szempontból. Több embertöl hallottam már a véleményt, hogy miért nem építették nagyobbra az arénát. Nos, ennek több oka is van. Egyrészt az Olympiastadion kihasználtságát tekintve, ahol csak a legritkább esetben volt teltház, kb, 52-55.000-es átlagot produkált, semmi sem garantálta, hogy ez a szám ugrásszerűen megnőne a közlekedés szempontjából sokkal rosszabb helyen fekvő új arénában. Másfelöl csak úgy kapott a várostól engedélyt a klub, ha az 1860 Münchennel együtt építi meg a közös stadiont és a kb. 70.000-es kapacitás a lehető legtöbb volt, amit velük együtt ki lehetett csikarni. Egyelőre nagyon jól bevált a stadion mérete, hiszen azért több lépcsőben és rengeteg tárgyalás és fejlesztés árán sikerült a belföldi meccseken 75.000-re kimaxolni a nézőszámot. És hát hiába van pl. a Barcának 100.000-es stadionja, ha egy kis csapat ellen 60.000-nél nem tudnak több embert becsábítani, és az átlaguk is csak 3.000-rel van az Allianz Arena fölött.
