Az önbizalommal teli 19 éves játékossal ezúttal a Sport Bild közölt nagyinterjút.
Herr Coman, az ön cipőjén a „King” felirat szerepel. Az első sajtótájékoztatóján azt mondta: „Én jelentem a különbséget.” Honnan meríti ezt az önbizalmat?
Támadóként duzzadnod kell az önbizalomtól, bátornak kell lenned. Különben nincs esélyed. Mindazonáltal szeretnék két dolgot is tisztázni. Akkoriban azt mondtam, hogy én jelenthetem a különbséget. Ezt akkoriban sajnos rosszul fordították és ezt sokan átvették. De emiatt nem fáj a fejem.
És a másik dolog?
A „King” a becenevem. Ez az előnevem rövidítése és nem áll kapcsolatban a „Király” jelzővel. De ha a szurkolók úgy gondolják, hogy így tekintenek rá: nem probléma! Akkor olyan sok önbizalmam lesz, hogy meggyőződésem: A Bayernnél teszem meg az utam.
Az extravagáns frizurája szintén kifejeződése a magabiztosságának? Ebben szinte a dortmundi Aubameyanggal is felveheti a versenyt.
Igaz, neki is nagyon extravagáns stílusa van. Ha Franciaországban fiatalként tartanak téged valamire, ha van egy személyiséged, akkor csináltathatsz magadnak egy extravagáns frizurát is.
Egy tincs is feltűnik mellette.
Korábban sokáig raszta fürtjeim voltak, amelyet valamikor levágtam. Ennek egy része ez a copf, amelyet meghagytam magamnak. A szüleim hazájának, Guadeloupe színeit viseli. Meccsre leveszem a gyöngyöket, egyébként mindig hordom. Franciaországban a hajam soha nem volt téma, Olaszországban az emberek valamelyest megriadtak tőle. És a németek ebben a tekintetben még kevésbé különlegesek, egy kicsit régimódiak (nevet)…
Fiatalkorod példaképe egy extravagáns személy, Ronaldinho volt. Ellesett tőle valamit?
Korábban nagyon szívesen használtam az Elastico/Flip-flap mozdulatot. A Bayernnél ezt a cselt még nem vetettem be. Először eligazodni, folyamatosan játszani akarok, mindezt nagy show nélkül. De edzés előtt és után is gyakorlom a trükköt, a francia válogatottban már megcsináltam. Megígérem a szurkolóknak: Meccsen is bevetésre kerül majd.
Gondolta volna, hogy a Bayern összjátékában ilyen gyorsan megtalálja a helyét?
Nagyon elégedett vagyok. A Juvénál eltöltött idő a végén frusztráló volt. Soha nem gondoltam volna, hogy itt ilyen sokat játszhatok. Boldog vagyok és büszke.
A legnagyobb védjegye a gyorsasága. Ki a gyorsabb: Ön vagy Douglas Costa?
Fogalmam sincs, még sohasem versenyeztünk. De biztosan nagyon szoros lenne.
Ki tudna a jelenlegi csapatból versenyezni vele?
Talán Arjen Robben. A többiekkel is szoros lehet a versenyfutása.
Önt és Costát új rakétapárosként ünnepelték, a Coco becenevet kapták.
Igen, ezt hallottam. A gyorsaság mindkettőnket megkülönböztet, ez az én bélyegem. Robbenékony, dinamikus vagyok.
Ez speciális edzésből ered vagy csak a gének?
A géneken múlik. Fejlesztettem a technikámat, a passzjátékomat, de a sprinteket soha. Már apám is egy top sprinter volt. Futballistaként Guadeloupe-ban a sprintjei tették őt híressé.
Hány éves korában nyert meg először egy versenyfutást?
14 évesen! De azon múlott, hogy apám ekkor már idősebb volt…
A honfitársa, Franck Ribéry épp a visszatérésén dolgozik. Pár éven belül az utódjaként veszik önt figyelembe. Már most ön az új Ribéry?
Még sokat kell dolgoznom, hogy elérjem a szintjét. De természetesen a célom, hogy egy nap akkora játékos legyek, mint Franck. Még nem vagyok annyira messze mint ő, de valamikor szívesen lennék az új Ribéry.
Ma már rá és Robbenre gyakorol nyomást.
Nem csak én vagyok a konkurenciájuk, Douglas Costa vagy Thomas Müller is tud a pozíciójukban játszani. De: Ugyanúgy közösen is kifuthatunk a pályára, mert én is különböző posztokon vagyok bevethető. Ez növeli a pályára lépési lehetőségeimet.
Ribéry visszatér egyszer?
Remélem, hogy újra a régi lesz. Nagyon örülnék neki, ha vele közösen léphetnék pályára. Régóta követem Franck karrierjét, ő egy nagyszerű játékos. Az ideje még messze nem ért véget.
Ribéry szereti Münchent, a várost, az embereket. Ön hogyan lakta be a várost, ki segített?
Az édesanyám mindig velem van, édesapám elvétve. A mamám főz rám, néha saját magam is megpróbálkozom vele. Nem gyakran megyek ki, a pálya mellett inkább egy unalmas ember vagyok, aki szívesen ül otthon. A bátyám gyakran látogat, a barátnőm szintén itt van. Jól érzem magam és remélem sokáig itt maradhatok – két évnél szívesen többet.
Önnek van már egy kislánya.
Ez igaz. Másfél éves, azonban már nem vagyok együtt az édesanyjával. Ezért erről nem szeretnék többet mondani, magánügy.
A családja egy része Franciaországban él, a párizsi terrortámadások során ön is a pályán volt. Hogyan tapasztalta meg a szörnyű eseményeket?
A családom nem közvetlenül Párizsban él, hanem a külterületén. Ezért valamelyest nyugodtabb voltam. Én magam nem féltem és mindig biztonságban éreztem magam. A Németország elleni meccs lefújásáig viszont én sem tudtam semmit. Amikor a következő meccsünket játszottuk Angliában, az egyedülálló, lenyűgöző volt. Észleltem, hogy a futball egy nagyon különleges sport, amely egyesíteni tudja az embereket. Ez a meccs mindig az emkézetemben marad. Sok játékos szemében ott volt a könnycsepp, amikor minden szurkoló egyszerre énekelte a Marseillaise-t.
Coman Bundesliga.de-vel készített interjúja itt elérhető.
