Az előzetesen vártakhoz képest Pep Guardiola egy helyen változtatott: Rafinha helyett a másik oldalon Juan Bernat kezdett. Mario Götze a múlt heti kisebb sérülése után ezúttal is csak a padon kapott helyet. Az elismert német Spielverlagerung blog ismét részletesen foglalkozott a bajorok taktikájával:
Az elmúlt időszakban a Bayern rendre 3-1-4-2-vel kezdte találkozóit, melyet rugalmasan 3-1-2-1-3-ra, 3-3-2-2-re vagy 3-1-2-3-1-re tudott változtatni a mérkőzés alakulásától függően. Számtalan variáció, mindenki számára többféle feladatkör, Xabi Alonso már-már belső védőt is játszva.
Az Olympiakosz elleni mérkőzés alapsémája 4-1-2-3. Guardiola változtatott: Bernat és Lahm szélsővédőként, Alaba pedig belső védőként kezdett.
A szélsővédők nem a szokványos rendben léptek fel a támadásokhoz, csak késletetten, a két szélső sem lépett vissza olyan erővel, mint más csapatoknál. Az elemzés szerint így akart területhez jutni a Bayern a pálya második harmadában, egyúttal arra kényszerítette a görög szélsőket, hogy döntsenek behúzódnak-e védekezni vagy a tömörülést feladva kitámadnak a relatíve mélyen elhelyezkedő szélsővédőkre. Emiatt a Bayern szélsővédői sokszor nem is vettek részt a közvetlen támadásépítésben, megmaradtak a belső védőkkel egy vonalban. Ahogyan Alonso sem, aki leginkább hátrafele biztosított.
Aszimmetrikus volt a Bayern támadójátéka. Lahm aktívabb volt támadásban, mint Bernat, Thiago is inkább Müller irányában játszott. A tömörülésből a balszélre átjátszva Costa könnyebben tudta kamatoztatni egy az egy elleni képességeit. A társak folyamatosan keresték őt hosszú labdákkal, indításokkal. Costa többször is sikeresen verekedte át magát, beadásig eljutott, konkrét ziccerek viszont nem igazán jöttek ki belőle. Az ötlettel a ZDF stúdiójában Oliver Kahn is foglalkozott a félidőben. Amint Costa megkapta a labdát, Bernat is erőteljes futásba kezdett a görög szélsővédő problémáit növelve, figyelmetlenségre ösztökélve a szélsőt.
Az ellenfél legjobbnak bizonyuló taktikai húzása az volt, hogy a megszokott 4-4-2 helyett védekezésben többnyire a 4-3-2-1 működött, így a gyakorlatilag három „hatossal” ki lehetett oltani a Vidal-Thiago-Lewandowski háromszöget. (a fenti képen láthatóan).
Védekezésben a szélsővédők Alaba és Boateng révén támogatást kaptak. A Bayern – az elején még több hibával – visszatámadott, Müller sokszor lépett be középre, ezzel megakadályozva azt, hogy a görög védők nyugodt körülmények között kezdjék el építeni támadásukat, egyben hosszú és kockázatos indításra kényszerítve őket. Vidal és Thiago szintén elől helyezkedtek. Az elemzés szerint félóra után vált a Bayern visszazárása rendkívül stabillá.
Mario Götze Müller gólja előtt már készülődött, de a gólt követően Guardiola inkább Comant vette elő, mivel Götze kisebb sérülésből tért vissza, így az elemzés szerint Coman jobban tudta segíteni a csapatot, amikor a védekezést és a nyomást kellett erősíteni a hátrányba lévő csapat ellen.
Fáradságos munka árán győzött a Bayern: dominanciája meggyőző volt, de kevés ajtó-ablak ziccer adódott előttük.Ennek okát nemcsak az ellenfél tömörülése, hanem a Bayern taktikájában is meg lehet találni: abban, hogy a Bayern a szélekre összpontosított és lassan tudta megtalálni az utat a szélekről középre.
Az elemzés szerint Müller és Thiago aszimmetrikus helyezkedése illetve a szélek kezelése érdekes volt, de még nem működött olajozottan. Átütőerőt Müller és Costa cseréje hozhatott volna, mivel a görög balszélsőknek gondjai voltak a védekezésben való részvétellel. Akkor viszont nem láttuk volna Müller gólját. És persze a futballszurkolók a taktika helyett elsősorban az ilyen gólok miatt nézik a futballt.
