Interjúk és nyilatkozatok

Pizarro: Még játszani akarok

Az fcbayern.de készített búcsúinterjút a ligatörténelem legeredményesebb légiósával.

pizarro_ima_080815.variant640x360

Helló Claudio! Isten hozott újra Münchenben. Milyen három hónap után újra itt lenni?
Teljesen más, ha nem edzeni jössz ide, hanem a régi kollégáknak köszönni. De tudtam, hogy valamikor eljön ez a nap, korábban már felkészültem rá. Örülök, hogy újra láthatom a barátaimat és minden jót kívánhatok nekik.

Hogy telnek manapság a napjaid?
Fitten tartom magam, az erdőbe járok futni. Még akarok játszani, de a megfelelő ajánlat még nem érkezett be. Különben pedig élvezem a családommal töltött időszakot. Egyedül a labda hiányzik. Hiányolom a pályánlétet és az edzéseket. Remélem, hogy hamarosan döntés születik a jövőm szempontjából.

Szombaton este visszatérsz az Allianz Arénába, ahol 75 ezer ember előtt búcsúzol. Mit jelent ez számodra?
Nagyon sokat. Sokáig játszottam az FC Bayernben, ezért a búcsú egészen különleges számomra. Ezenkívül eddig még nem volt alkalmam búcsút mondani. Ennek is nagyon örülök.

Mehmet Scholl azt mondta, te voltál a legjobb játékos, akivel valaha találkozott. Büszkévé tesz ez téged?
Persze! Mehmet nagyon jó játékos volt, az egyik legjobb, aki valaha a Bayernben volt. Ha olyasvalaki, mint ő ilyet mond rólad, természetesen örülsz neki. Viszont Mehmet is fontos volt számomra, mert a passzai gyakran megtaláltak engem. Csak ezért tudtam ilyen sok gólt szerezni.

Melyik volt a legjobb Bayern, amelyben valaha játszottál?
(gondolkozik) Ezt nehéz megmondani. Mindegyik csapat magas kvalitásokkal rendelkezett. A címeket tekintve a 2013-mas triplázó csapatot természetesen nem lehet überelni. A londoni BL győzelemmel egy álom teljesült be, ez volt a legszebb emlékem. De évekkel ezelőtt is jó csapataink voltak. Például 2006-ban, amikor sorozatban kétszer sikerült dupláznunk.





A személyes sikereid nem kevésbé lenyűgözőek. A 176 góloddal a 9. helyen állsz az örökös Bundesliga góllövőlistán, olyan személyiségeket megelőzve, mint Karl-Heinz Rummenigge, Uwe Seeler vagy Dieter Hoeneß. Milyen fontos ez számodra?
Megtiszteltetés, hogy a Bundesliga történelmének tíz legjobb góllövője között lehetek! Ha továbbra is Németországban fogok játszani, természetesen megpróbálom javítani a helyezésemet a ranglistán. Az ötödik hely még elérhető. (Ulf Kirsten, 182 gól)

Te vagy minden idők legeredményesebb Bundesliga idegenlégiósa is. Gondoltál rá, hogy ilyen sokáig Németországban játszasz majd?
Egyáltalán nem! (nevet). De valamikor elkezdesz olyan statisztikákkal foglalkozni, mint az örökös góllövőlista. Az emberek odajöttek hozzám és mondták: Te lehetsz a ligatörténelem legeredményesebb külföldije! Valamikor pedig beelőztem Giovane Elbert, aki addig a rekordot tartotta. Még ő is örült nekem (mosolyog).

Amikor 1999-ben Németországba, a Werderhez igazoltál, pontosan 20 éves voltál. Milyen nehezek voltak az első hónapok itt?
Kezdetben még nem annyira koncentráltam a kulturára és a nyelvre. Számomra akkor a futball volt a legfontosabb. Ezért is jöttem ide! De négy hónap után intenzívebben kezdtem megismerni a nyelvet és a kulturát. Ez nagyon fontos volt.

Gyakran volt honvágyad?
Néha néha. Nem volt egyszerű időszak. Addig még havat sem láttam. Egyszer hóban kellett fociznom! Nagyon sokat segített nekem Ailton, akivel akkoriban Brémában fociztam együtt. Nagyon jól beszélt spanyolul. A mai napig tartjuk a kapcsolatot egymással.

Mennyire változtál meg az évek alatt Németországban?
Legfőképp jobban beszélem a németet (nevet). Valamint sok tapasztalatot gyűjtöttem. A futballban sok dolgot tanulsz. A többi kulturából is, ami itt körbevesz. Sokat tanultam a németektől és a futballból.

Időközben „Németebb a németeknél” lettél, ahogy Karla feleséged mondta egyszer. Mire alapozza?
Időközben olyan dolgok váltak fontossá számomra, amelykre a kezdetekben nem annyira figyeltem: Például a pontosság és rend. Egy ravasz ember voltam, ahogy Uli Hoeneß mindig is fogalmazott. Még mindig az vagyok. Csak több tapasztalattal (nevet).

Felix Magath, teljes értékbecsléssel mondta rólad: Claudio abszolút világklasszis lehet, ha feltétlen kívánsága, hogy az legyen. Voltak dolgok a karrieredben, amelyet megbántál?
Természetesen sok hibát vétettem. De nem bántam meg semmit, mert ezáltal sok dolgot nem tanultam volna meg. Mindig megpróbáltam a lehető legjobb lenni. Felix Magathttal egyébként nagyon jól kijöttem. Mindig jó állapotba hozott engem, nála mindig fitt voltam. Ez nagyon fontos volt számomra.

A legjobb góllövő voltál a DFB-kupában és az Europa Ligában, ráadásul négyszer lőtted meg a hónap találatát. Csak a gólkirályi cím nem jött össze soha. Bosszant ez téged?
Nem, tényleg nem. Ez soha nem érdekelt engem. Számomra a csapattal elért címek voltak a legfontosabbak.

A VB részvétel Peruval sajnos eddig nem jött össze.
A VB még mindig a gondolataimban van. Természetesen nem lesz egyszerű számomra ezt az álmot beteljesíteni. De az edző a Copa America után elmondta, hogy még szüksége van rám. Hogy ez VB-re is érvényes-e, azt most még nem tudom megmondani. Rövid fejezetekben kell gondolkoznom és először egy csapatot kell találnom. Aztán majd meglátjuk.

Többször is elmondtad, hogy a karriered után Münchenben akarsz maradni a családoddal. Mit szeretsz különösen a városban?
Mindent! Nagyon jól érezzük magunkat, sok embert ismerünk itt. Ez vonatkozik a három gyermekemre is, ez pedig különösen fontos számora. Németországban születtek, ismerik a kulturát és itt vannak a barátaik is. Ez egy döntő tényező. Ennek ellenére nem kell elfelednük a spanyol nyelvet. Ezért otthon csak spanyolul beszélünk egymással.

Van már terved a karriered utáni időszakra?
Talán tehetek valamit az FC Bayernnél, meglátjuk. Először még játszani akarok egy kicsit. Ezután a klub és én talán beszélni fogunk róla.

Thomas Müllerhez hasonlóan kedveled a lovakat. Az egyik állatodat úgy hívják, hogy Oktoberfest.
A legtöbb lovamat Peruban ismert emberről vagy dologról nevezem el. Németországban is van pár, közösen Thomassal és Borowskival. Az egyiket úgy hívják, hogy „El Tren” („A vonat”), ez a korábbi Bayern csatár, Adolfo Valencia beceneve.

A ravasz emberről már beszéltünk. Claudio Pizarro az évek alatt felnőtt lett?
Igen, természetesen! De azt hiszem, egy részem mindig gyermek marad. Ez tart engem fiatalon (nevet).

Hozzászólnék

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

To Top