Ahogy a Südkurvéból láttam.
Sok vajúdás után minden fél rábólintott az Allianz Arena újabb, s jelenlegi formájában utolsó kapacitás-növelésére, így 2015. február 3-án végre először zsúfolódott 75.000 ember az eredetileg 66.000-esre tervezett szentélybe.
Nekem is újdonság volt a meccs, hiszen először tarthattam a kezemben a bérletemet, amelyet a sok sikeres regisztráció jutalmaként kaptam meg a klubtól. Ugyanis az ultrák és a klubvezetés folyamatos közeledésének újabb állomásaként az FC Bayern az aktív szurkolóinak külön jegykontingenst nyitott meg még 2013-ban a Südkurve alsó karéjába. Mivel a klub szeretné, hogy ezeken a helyeken lehetőleg szurkolók, és ne divatszurkolók álljanak, akik nemcsak a „mazsolákat szedik ki a kalácsból”, azaz kimennek mondjuk a Dortmund és a Real ellen, aztán basta, igyekeznek az előbbiek kedvében járni. Bevonják azoknak a bérletét, akik nem mennek ki egy bizonyos számú meccsre és jutalmazzák azokat, akik rendszeresen kijárnak. Mivel újabb bérleteket nem adnak ki, a kapacitást viszont megnövelték, kitaláltak egy ideiglenes bérletet, amely csak a Bundesligára és csak az adott szezonra szól. Aki nem regisztrál rendszeresen, az elveszíti. (A regisztráció persze nem vénaszkennerrel, hanem név, cím, e-mail és születési dátum megadásával történik, a klub nem turkál egyéb személyes adatok között.) De ez is már hatalmas előrelépés ahhoz képest, hogy nemrég még bármilyen bérlet is csak utópiának tűnt.
A jelenlegi kapacitás egyelőre próbáüzem, főleg az állóhelyeknél tapasztalható durva változás, hiszen a Südkurvéba az eddigi 7.500 helyett kedden 9.000 nézőt engedtek be. A képen látható röplapokkal igyekeztek figyelmeztetni az embereket, hogy a lejáratokat hagyják szabadon, pedig azt eddig se nagyon sikerült betartani. A Schalke elleni meccsen meg pláne nem. Remélem, a Hamburg ellen már jobb lesz a helyzet, hiszen ha nem sikerül szépen besorakozni a szektorokba, akkor májusban agyő 75. 000 néző. 🙁
A hangulaton is van még mit javítani. A szélső szektorokban még mindig nincs se éneklés, se ugrálás, csak egyes szurkolónótákat hajlandóak ott néha énekelni. Kicsit frusztráló tud lenni, hogy majdnem kinézik azt, aki az ultrákkal együtt akar szurkolni. Sajnos sokan csak sóherságból állnak be oda, hiszen a jegy csak 15 euró nemzeti meccseknél a legalsó kategóriában.
A Schalke nem számít a Bayern szurkolók kedvencei közé, és akkor még finom voltam. Több dallal is „kedveskedtünk nekik”, az egyiknek az a lényege, hogy aszociálisak, mert a híd alatt alszanak, vagy éppen az állomás menhelyén (ezt ők szintén elénekelték, többes szám első személyben, ami szokás az egymásnak való üzengetés során. Amikor például az ellenfél szurkolói vélik úgy, hogy „ti vagytok a sz*r FC Bayern”, akkor meg a Südkurve konstatálja ezt egy „mi vagyunk a sz*r FC Bayern” dalocskával. Szerintem ez tök vicces. Amikor meg a Schalke szurkolói éltetik a csapatukat, akkor a Südkurve átveszi a nótát, csak a „Schalke” szót az előbb említett szitokszó német megfelelőjével helyettesíti. De érdekes, ezt a szurkolók maguk között így lerendezik, nincs szükség a német liga büntetéseire, a családok se dőlnek morális válságba egy-két csúnya szó hallatán. 🙂
A meccset magát nem elemezném, megtették azt helyettem tanult kollégáim. 🙂 Az első öt percben nem volt szurkolás, mert ahogy korábban már megírtuk, a Schickeria egyik tagját gyászolta a kanyar. Természetesen a bíró minden rokonára megfelelő mennyiségű átkot szórtunk, a tizenegyest nem láttuk annak, Boateng pedig ártatlan.
Ja, volt normál alkoholtartalmú sör! 🙂
