Dombi Richárd, Beckenbauer, Guardiola – közös pont a Bayern München. Müncheni szerkesztőnk, greislige számol be egy nosztalgikus kocsmai történelemóráról.
Néhány napja egy nagyon érdekes előadáson vettem részt a Stadion an der Schleissheimerstrasse nevű futball-kocsmában. (Amúgy nagyon kult-hely, telis-tele futball-memorabíliákkal, képekkel, sálakkal, mezekkel, még ülések is vannak az Allianz Arénából…) Vendégelőadóként Dieter Schulze-Marmeling, számos futball-könyv szerzője, akinél szinte senki nem ismeri jobban az FC Bayern történetét, és Andreas Wittner futballkutató és az Erlebniswelt szellemi atyja szerepelt.
Rengeteg érdekes téma merült fel, melyeket képtelenség lenne itt a teljesség igényével felsorolni. Szó volt Guardioláról, a Császárról, Landauerről, Hoenessről, meg az egész csapattörténetről a kezdetektől napjainkig.
Nagyon érdekes és jó volt hallani, hogy a magyarok mennyire nagy hatással voltak a Bayernre. Csernai neve ugye senkinek nem mond újat, talán Dombi Richárd sem teljesen ismeretlen, de az például új információ volt számomra, hogy az MTK a század első felében Európa élvonalába tartozott, a Bayern (és az 1860) pedig példaképnek tekintette. Annyira így volt ez, hogy a Grünwald-i Stadionban az első meccset az MTK játszotta az 1860-nal.
Az akkori Bayern vezetőség szeretett volna nemzetközi meccseket játszani, hiszen Bécsben, Prágában, Budapesten jobb csapatok voltak, és közelebb is volt, mint például Hamburg vagy Berlin. A DFB viszont nem ezt nem engedélyezte.
Pár érdekesség, amiket fel tudok idézni:
Már a századelőn bizonyos fokig excentrikus, elit klubnak számított a Bayern. Csak érettségizettek játszhattak benne, akik korabeli feljegyzések szerint idegenbeli meccsekre nem egyszer frakkban, konflissal jártak.
Dombi Richárd annyira szociális volt, hogy fizetésének felét a csapatnak adta. Dombi egyébként menedzser, edző és gyúró is volt egyszemélyben – például a miniszkusz-sérüléseket is ki tudta kezelni, ami akkoriban sokszor egy játékos karrierjének a végét is jelenthette. Hozzáfűződött az első bajnoki cím is 1932-ben. Amúgy azt is egy nagy pofon előzte meg, ezt nem a Bajnokok Ligája során „találta ki” a klub.
A Bayern színe először kék-fehér volt, ahogy egyébként a Dortmundé is. Mindkét infó szinte hihetetlennek tűnik ma. Majd beolvadtak az MSC-be, és felvették az ő színeiket. Azután nevezték őket „Vörösnadrágosok”-nak.
A nemzetiszocializmus a Bayernt sújtotta leginkább, hiszen zsidó származású elnökei, játékosai elvesztésével a jelentéktelenségbe süllyedt a 2. világháború előtt, alatt és után.
A Bundesliga alapításakor a Bayen nem volt ott, mert egy városból csak egy csapat játszhatott. Ez ma is így van (nagy nevetés). Ez azonban jót tett a csapatnak, hiszen a fiatalok beépítésével, új játékosok vásárlásával hatalmasat fejlődött. Olyannyira, hogy amikor felkerült az első osztályba, rögtön 3. lett. Az első meccsét pont a nagy városi rivális ellen játszotta, de kikapott. Ha azt a meccsét megnyeri, német bajnok lett volna.
Beckenbauer annyira közvetlen, hogy amikor megérkezik valahova, mindenkinek bemutatkozik. De szó szerint mindenkinek, aki ott van… Mintha lenne olyan, aki ne ismerné. (Imitálja a kézfogást: – Beckenbauer!)
Guardiola pont a professzionalizmus és a családias jelleg miatt jött a Bayernbe. Semelyik másik csapatnál nincsenek ennyire intelligens játékosok, és sehol máshol nem dolgozik ennyi volt játékos a csapatnál.
Ezen kívül még rengeteg más infó és sztori is elhangzott, kár, hogy felvétel nem készült róla – ezzel együtt remélem, így is közelebb kerülhettetek újfent a kedvenc klubunkhoz.
