Müncheni nagykövetünk, „greislige” közöttünk biztosan az egyik legszerencsésebb szurkoló! A nagy döntő előtt jócskán kiélvezi a Finale Dahoam jegyében zajló napokat. Az elmúlt pár napjáról írt nekünk most egy kis beszámolót.
Május 11. (péntek)
FCB II-Ingolstadt II: Későn érkeztünk a haverommal, de nem vesztettünk semmit: a félidőben már 2:0-val megy az ellenfél. Daniel van Buyten is játszik a 60-valahanyadik percig, de nem alkot maradandót. Nagyon látszik rajta a hosszú kihagyás.
A meccs után meglepetés: a Südkurve tagjai grilleznek a stadionban, és mindenki vehet jelképes összegért kolbászt, steak-et. Egy héttel korábban a 60 szurkolóinak ezt megtiltották.
Sokan vannak a másnap Berlinbe utazó társulatból. Megy a sztorizgatás. Egy srác mutatja a Köln stadionjában készült képeket. Félelmetes a füst. Nem először bizonyítja a Köln, hogy nem kevés idióta drukkere van, nem fognak hiányozni az első osztályból.
Madridot megjárt srác meséli, hogy meg volt beszélve – mindenki bőrnadrágot vesz. Nem semmi látvány volt a belvárost megszálló több ezer bőrgatyás szurkoló. Nagyon kellemes nyári este volt.
Május 12. (szombat)
Stuttgarter Kicker meccs Nürnbergben (haverom szurkolójuk, én is néha elkísérem meccsekre). A Kickers feljutott a harmadosztályba, óriási az öröm. De a téma folyamatosan a BL-döntő.
Este kupadöntő a törzshelyünkön. Erre inkább nem vesztegetem a szót, még szerencse, hogy egyik barátunknak szülinapi bulija volt és aztán alkoholba fojtottuk bánatunkat.
Május 14. (hétfő)
A Tz egyik nyereményjátékában nyertem egy helyet a fanbuszon, ami a kupát vitte ki az Olympiaparkba. Elkéredzkedtem a munkából és felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb. Ott volt Willy Sagnol és Paul Breitner, a BL döntő nagykövetei. Lehetett velük fotózkodni, kupával vagy anélkül. A rólunk készült képek felkerültek a Bayern és az UEFA oldalára.
Mire visszatértem, kollegám lecserélte a munkahelyi gépem háttérképét BVB logóra.
Az utolsó állomásunk a Karlsplatz (Stachus) volt, ott néztem, hogy az Adidas és az UEFA már minden lehető reklámfelületet kék és piros színekbe borított.
Május 16. (szerda)
Késő délután kimentünk a városba. Fokozódik a finálé-őrület. Az összes sportáruházban (és gondolom egyéb áruházakban is) ki vannak helyezve mindenfelé számlálók, ahol szavazni lehet a Chelsea-re, illetve a Bayernre. Volt egy vicces sztori: 2 hölgy állt értetlenül az LCD tábla előtt, és nyomkodták a Chelsea gombot, de nem történt semmi különös. Illetve gondolom, azt várhatták, hogy Lampard valamit majd csinál, mint azok a befestett eéő köztéri szobrok, ha dobsz nekik egy 50 centest. Haverom rájuk szólt: az a fele nem működik, tessék a pirosat nyomkodni. Így is tettek, majd magukra hagytuk őket.
Este kinéztünk a Fanfestre az Olympiaparkba, de borzalmasan hideg volt. Egy pozitívuma azért volt. Alig volt még ember, így mindent nyugodtan megszemlélhettünk.
A BL összes szponzora képviselteti magát, a Sony, a Playstation, a Ford, a Heineken, a Sky, a rádió Gong, az Unicredit bank, illetve sokan mások interaktív játékokkal csábítják a nagyérdeműt.
Van egy földalatti múzeum is, az nagyon érdekes, mezek, labdák és egyéb kellékek a BEK, ill. a BL történetéből, filmvetítés is van. A legendák között azt hiszem a 2. helyen szerepel Puskás Öcsi, meg az egyik táblán felfedeztem egy régi BEK résztvevő, a Vörös Lobogó címerét és nevét.
Május 17. (csütörtök)
Mivel ünnepnap volt Németországban, a Fanfest zsúfolásig megtelt. Megnéztem két ismerősömmel a női döntőt, egy ideig eltartott, amíg rájöttünk, melyik csapat melyik. Addig a piros-fehéreknek szurkoltunk, de aztán kiderült: az a Lyon. A Bayern Südkurve egy része is ott volt, végig Bayernes szurkolói nótákat énekeltek. Majdnem tele volt az Olympiastadion: 52,000 néző ment ki…
