Az örömmámornak a Bayern háza táján még korántsem volt vége. Cajkovskit a kispadon Branco Zebec váltotta, aki ha már ott volt, rögtön duplázott (ez volt a Bayern első bajnoki címe a Bundesligában). A Bundesligát az Alemannia Aachen előtt nyolc ponttal az első helyen zárta a Bayern, és a Német Kupában sem tört meg a bajorok hegemóniája, hiszen a fináléban a Schalkét múlták fölül. Azonban a következő években Zebec tanítványai kemény ellenfélre találtak a Borussia Mönchengladbach „személyében”. A gladbachi csikócsapat 1970-ben és 1971-ben is megnyerte a Német Bajnokságot, ráadásul mindkét alkalommal a Bayern München előtt.
A „bőrnadrágosok” ezt azonban nem hagyták ennyiben. 1972-ben beköltöztek az újonnan épített Olimpiai Stadionba, de a változások sorának ezzel még nem volt vége, hiszen Zebec mestert Udo Lattek váltotta a kispadon. Ezt követően újból sikeres periódus következett a müncheniek számára. Rögtön ebben az évben Gerd Müller mind a mai napig fennálló rekordot állított be: 40 góljával a Bundesliga gólkirálya lett. Természetesen a Bayern végzett az első helyen, és a Német Kupa is ismét Münchenbe vándorolt, miután a Bayern hosszabbításban 2-1 arányban múlta felül a Köln együttesét.
Lattekkal még kétszer egymás után megnyerte a Bundesligát a Bayern (1973, 1974), de ami talán még ennél is fontosabb, hogy 1974-ben megszerezte a csapat az első Bajnokcsapatok Európa Kupáját (BEK) az Athletico Madrid ellen, majd 1975-ben (a Leeds United ellen) és 1976-ban (a St. Etienne ellen) is megvédte címét – utóbbi kettőnél Dettmar Cramer edzővel. 1976-ban a Világkupát is megnyerte a Bayern. 1974-ben a Nationalelf világbajnokságot nyert Münchenben, hat bajor játékossal (Maier, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Breitner, Hoeneß, és Müller) a keretében.
